Sze
9A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz, 10a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők, 11a szolgálatkészségben fáradhatatlanok, a Lélekben buzgók: az Úrnak szolgáljatok. 12A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak. 13A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben, gyakoroljátok a vendégszeretetet. 14Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok és ne átkozzátok. 15Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal. 16Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint. 17Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. A tisztességre legyen gondotok minden ember előtt. 18Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben. 19Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek” – így szól az Úr. 20Sőt „ha éhezik ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia; mert ha ezt teszed, parazsat gyűjtesz a fejére”. 21Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a jóval a rosszat.
Róma 12,9-21
Sokan ismerjük a gazdag ifjú történetét, amelyben a fiatalember felteszi a kérdést: Mester mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? És valóban fontos kérdés ez, hiszen sokan szeretnének a mennyországba jutni, és ha lenne egy konkrét lista, amit teljesíteni kell, talán emberek milliói próbálná végrehajtani ezeket az Isten által elrendelt feladatokat. Az Úr jézus kereszthalála és feltámadása óta azonban nagyon jól tudhatjuk, hogy az üdvösséget nem lehet kiérdemelni, csak elfogadni. Nincs az a kegyes keresztyén, nincs olyan példaértékű hívő, akinek a saját erejéből, a saját teljesítménye által sikerülne bejutni az örök életre. Mielőtt azonban hátradőlnénk a padban, már amennyire ez lehetséges, azt is le kell szögeznünk, hogy aki elfogadja az Úr Jézus megváltását, annak az élete nem maradhat ugyanúgy. Aki hitre jut, és az Isten megváltott gyermeke lesz, annak nem maradhat ugyanúgy az élete. A hitnek (ahogyan a múlt héten is utaltunk erre) minden ember életében gyümölcse van, következményekkel jár. Ha nincs gyümölcs, ha nincs megváltozott, Isten képére formálódó élet, akkor a hit is kétségessé válik.
Előfordul, hogy megpróbálnak engem megnyugtatni egyes emberek, hogy van nekünk hitünk, tiszteletes. Hiszünk mi a magunk módján. Lehet, hogy én elhiszem, de ha nincsenek következmények, változások, látványelemek, akkor a hit halott. A hit halott cselekedetek nélkül. – mondja az Ige. Ha tehát valóban azt valljuk, hogy van hitünk, hiszünk Istenben, akkor a hit mellett látható, és mindenki számára tapasztalható módon oda kell illeszteni a krisztusi cselekedeteket is. Azokat a szavakat, szokásokat, döntéseket, amelyek arra utalnak, hogy tényleg van hitünk, és valóban kapcsolatban vagyunk Istennel. Mint ahogyan a fákat is legkönnyebben a gyümölcsükről lehet felismerni, úgy a Krisztushoz tartozó, hitben járó embert is a hit gyümölcseiről vehetjük észre. De hogy melyek is ezek a dolgok, azokra mai igeszakaszunkban egy elég részletes példatárat láthatunk.
Pál apostol a római gyülekezetet tanítva igen részletesen feltárja előttük azt, hogy milyen látható jelei vannak a valódi hitnek. A korábbi, bonyolult körmondatoktól eltérően, most egészen hétköznapi, gyakorlati tanácsokban tárja elénk gondolatait, hogy melyek azok a dolgok, amelyekben megélhetjük hitünket, szeretetünket.
Egy mondat köré szeretném felfűzni a Pál apostol által felsorolt dolgokat, ez pedig így szól: Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben! Ha lehetséges, amennyire tőletek telik. Ezzel a félmondattal szeretném kezdeni Pál javaslatait, azok közül is csak hatot, hiszen mindegyikre vonatkozhat ez az utalás. Figyeljünk ezekre a jó tanácsokra és döntsük el, melyiket mennyire tudjuk megfogadni!
1.Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, a szeretet ne legyen képmutató. Sajnos a legjobb családokban, a legkiválóbb munkahelyi, vagy utcai közösségekben is előfordul, hogy bizonyos emberek felé nem őszinte a szeretetünk. Megtűrjük őket, mert nem tehetünk mást, és bizonyos helyzetekben színleljük, hogy szeretjük őket, jó képet vágunk a dolgaikhoz. Ez azonban nem minősül szeretetnek. Ez sokkal inkább képmutatás. Pál arra biztat minket, hogy próbáljunk változtatni ezen. Lehet, hogy csak egy kis őszinteség, alázat, vagy egy kicsivel több elfogadás kellene ahhoz, hogy a képmutató szeretetből valódi kapcsolatok legyenek. Ne mondjuk azt, hogy nem rajtunk múlik, ha igenis tudnánk mit tenni az ügy érdekében! Ha lehetséges, amennyire tőled telik, próbálj igazán szeretni!
2.Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, iszonyodjatok a gonosztól, és ragaszkodjatok a jóhoz! A mai világban már nem sok dologtól iszonyodik az ember. Annyira hozzá vagyunk szokva a szörnyűségekhez, a tragikus hírekhez, ijesztő, gusztustalan, nyers filmjelenetekhez, hogy szinte mindent képesek vagyunk megnézni, meghallgatni, vagy eltűrni. Pál azonban arra utal, hogy nincs ez így rendben. A helyes magatartás az lenne, ha iszonyodnánk a gonosztól, és annak minden kellékétől. Iszonyodnunk kellene a lelkünket pusztító filmektől, zenéktől, iszonyodnunk kellene a gonosz indulatoktól, agymosó tanításoktól, iszonyodnunk kellene a horoszkóptól, a halottakkal való kapcsolattartástól, és iszonyodnunk kellene minden bűnünktől. A gonosz azon mesterkedik, hogy ne iszonyodjunk ezektől. Neki az az érdeke, hogy mi életünk részének tekintsük ezeket a gonosz dolgokat. Hogy megtűrjük ezeket magunk körül. Ehelyett azonban Pál arra figyelmeztet: iszonyodjatok a gonosztól, és ragaszkodjatok a jóhoz! Vajon mi az, amitől iszonyodnunk kellene? Mi az, amit el kellene hagynunk hétköznapi szokásainkból? Mi az, amit ki kellene irtani az életünkből? Komolyan azt gondoljuk, hogy csak ennyire telik tőlünk? Amennyire tőletek telik, iszonyodjatok a gonosztól, és ragaszkodjatok a jóhoz!
3.Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, legyetek a tiszteletadásban egymást megelőzők! A tisztelet-tiszteletlenség kérdése általában az idősebbeket szokta jobban zavarni. Már én is észreveszem magamon, hogy figyelem, vajon köszönnek-e az iskolás gyermekek, amikor elsétálok a templom mellett. Nem mintha ez meghatározná a napom további menetét, csak mégis jólesik az embernek, ha érzi, tisztelik, emberszámba veszik. És sajnos, a felnőtt nemzedék tagjai valószínűleg rendszeresen azt tapasztalják, hogy a fiatalabbak tiszteletlenek irányukban. Az udvariasságban, a köszönésben, a segítőkészségben gyakran bizonyulnak képzetlennek a fiatal generációk tagjai. Tisztelet a kivételnek. Ugyanakkor az is előfordul, hogy az idősebbek bánnak tiszteletlenül a fiatalabbakkal. Nyilvánvalóan, aki később született, az mindig is fiatalabb lesz, de nagyon építő érzés tud lenni az, amikor egy nálunk idősebb valaki megdicsér, emberszámba vesz, kezet nyújt, vagy elismeri a munkánkat. Évekre, sőt, egész életfogytig tartóan is emlékezni tudunk egy-egy idősebb bácsira, nénire, aki tisztelettel bánt velünk, és nem lesajnált minket fiatal korunk miatt.
Hogy állunk a tiszteletadásban? Folyton csak várjuk, hogy a másik tiszteljen bennünket, mi pedig képtelenek vagyunk ilyesmire? Tudunk-e fejlődni ebben, vagy azt mondjuk, hogy ennyi telik tőlünk, képtelenek vagyunk jobban tisztelni bárkit is? Amennyire tőletek telik, a tiszteletadásban legyetek egymást megelőzők!
4.Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, a szolgálatkészségben legyetek fáradhatatlanok! Sajnos Isten leghűségesebb gyermekeivel is előfordul, hogy belefáradnak a szolgálatba. Bele lehet fáradni a lelki munkába, a látogatásba, mások segítésébe, és gondozásába. Ahhoz, hogy fáradhatatlanok legyünk a szolgálatkészségben, újra és újra tisztáznunk kell, hogy miért is szolgálunk. Miért szolgálunk embertársaink felé, és miért szolgálunk Istennek? Jutalmam, hogy tehetem – szól a református diakonisszák köszönése! És valóban, ez lehet az egyik fő motivációnk. Segítünk, mert segíthetünk. Adunk, mert van miből adni! Ehhez jön még hozzá ráadásként a Jézus iránti hála. Azért szolgálok, mert az Úr is szolgált, amikor életét adta értem a kereszten. Az ő szolgálata az enyém alapja. Ami jót teszek, azt mind azért tudom megtenni, mert velem is megtette az Úr.
Belefáradtunk valamibe? Kimerültünk abban, hogy mindig csak másokról kell gondoskodnunk, mi magunk pedig a háttérbe szorulunk? Amennyire tőlünk telik, próbáljuk meg felfrissíteni motivációnkat, és az Isten iránt érzett hála miatt legyünk újra odaadóak, fáradhatatlanok az Isten iránti, és az emberek irányába megmutatkozó szolgálatban!
5.Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, az imádkozásban legyetek állhatatosak! Testvérek, megint az a bizonyos imaélet. Újra és újra elénk hozza a Szentírás az imádkozás fontosságát. Nem véletlenül, mert Pál apostol is nagyon jól tudta, hogy az imádság a lélek lélegzetvétele. Sokan állítják, hogy imádkoznak, de sajnos csak nagyon kevesen állhatatosak az imádkozásban. Mert lehet, hogy vannak megszokott, kötött imádságaink, de kevesen szólítjuk meg akár naponként is, őszinte szívvel Urunkat. Az állhatatos imádság azt jelenti, hogy rendszeresen, kitartóan imádkozunk Istenhez. Nemcsak úgy időnként, hébe-hóba, hanem komolyan véve ezt a különleges lehetőséget. Megszólítható az Isten! És az, hogy mennyire vagyunk vele közeli, beszélő viszonyban, az rajtunk múlik. Rajtunk múlik, mennyire őszinték az imádságaink, rajtunk múlik, mennyi időt szentelünk arra, hogy a Bibliát olvasva meghalljuk Isten válaszát is a mi szavainkra. Amennyire tőletek telik, imádkozzatok! – mondja Pál!
6.Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben! Igen, jól hallottuk, azt mondja Pál: minden emberrel! Éljetek békességben a házastársatokkal. Azzal, akit választottatok, akivel összekötöttétek az életeteket. Éljetek békességben a szüleitekkel, gyermekeitekkel, testvéreitekkel! Velük, akiket nem választhattatok meg, de akik részei az életeteknek. Próbáljatok meg a békességre törekedni a szomszédokkal, falubeliekkel! Nem kell mindenkivel mindenben egyet érteni, lehetnek különbségek, de az egyet nem értés nem jelent háborút. Pál arra buzdít, hogy ha lehetséges, amennyire tőletek telik, annyira éljetek velük békességben. Ezek szerint ő is tudta, hogy ez nem mindig lehetséges. Ha nem rajtatok múlik, akkor nem a ti hibátok. De tegyetek meg mindent azért, hogy meg legyen a békesség. Attól, hogy a békére törekszünk, nem vagyunk puhányok. Az Úr Jézus a békesség és a megbékéltetés útjára hív bennünket! Ha képesek vagyunk békességet teremteni magunk körül, a családunkban és a gyülekezetben, akkor megtettük, ami rajtunk múlott.
Kedves Testvérek! A hit halott cselekedetek nélkül! A felolvasott igében sok-sok példát láttunk azért, hogy hitünk, Istennel való kapcsolatunk nyilvánvaló legyen környezetünk számára. A kérdés csak az, hogy lehetséges-e mindez? Mennyire telik tőled? Mit akarsz tenni azért, hogy egyre jobban hasonlíts az Úr Jézusra? Ő egészen a kereszthalálig elment a szenvedésben, áldozathozatalban, és semmi nem állíthatta meg megváltó tervét. Kész volt magából mindent odaadni azért, hogy minket megmentsen. Őszintén szeretett, iszonyodott a gonosztól, ragaszkodott a jóhoz, még ellenségeit is tisztelte, szolgált, imádkozott, és békességet hozott ebbe a világba. Halálával és feltámadásával pedig megbékéltette az Atyát, és így számunkra is örök életet szerzett. Ő képes volt rá. Tőle mindenre telt. Vajon tőled mennyire telik?
Ha rá figyelünk, és Őt követjük, akkor lesz erőnk, lesz szándékunk, lesz akaratunk arra, hogy mi is megtegyük ugyanezeket a dolgokat. Próbálkozzunk hát, erőltessük meg magunkat, tűzzünk ki kisebb-nagyobb célokat a fejlődésben, mert az Ő segítségével, sokkal többre vagyunk képesek, mint gondolnánk. Ámen.