Valódi ajándék

Köszöntés: Lelkipásztor: Az Úr közel! Gyülekezet: Jöjj, Uram Jézus!

Aranymondás: „Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.”

Máté 2,2

(A következő ének alatt gyújtsuk meg az első három adventi gyertyát!)

Ének:              3.  Adventi hírnök, friss fenyőág, Lobog már három gyertyaláng!
                     Múlnak az évek, életünk száll, De utunk végén Jézus vár!
                     Ujjong a szívünk, dalra gyúl, Nincs már messze az Úr!

Imádságként olvassuk el az 145. zsoltárt.

Dávid dicsérete. Magasztallak téged, Istenem, királyom, áldom nevedet mindörökké. ²Mindennap áldalak téged, dicsérem nevedet mindörökké. ³Nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék, nagysága felfoghatatlan. ⁴Nemzedékről nemzedékre dicsérik műveidet, hirdetik hatalmas tetteidet. ⁵Fenségeden, ragyogó dicsőségeden és csodálatos dolgaidon én is elmélkedem. ⁶Elmondják, hogy milyen félelmetes a hatalmad, én is felsorolom nagy tetteidet. ⁷Áradoznak, emlékezve nagy jóságodra, és örvendeznek igazságodnak. ⁸Kegyelmes és irgalmas az ÚR, türelme hosszú, szeretete nagy. ⁹Jó az ÚR mindenkihez, irgalmas minden teremtményéhez. 

Igeolvasás:  Zsoltárok könyve 146,1-10

Dicsérjétek az URat! Dicsérd, lelkem, az URat! ²Dicsérem az URat, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, míg csak leszek. ³Ne bízzatok az előkelőkben, egy emberben sem, mert nem tud megtartani. ⁴Ha elszáll a lelke, visszatér a földbe, és azonnal semmivé válnak tervei. ⁵Boldog az, akinek Jákób Istene a segítsége, és Istenében, az ÚRban van a reménysége, ⁶aki az eget és a földet alkotta, meg a tengert, és ami csak bennük van; ő meg is tart hűségesen mindenkor. ⁷Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, kenyeret ad az éhezőknek, kiszabadítja a foglyokat az ÚR. ⁸Az ÚR megnyitja a vakok szemeit, az ÚR fölegyenesíti a görnyedezőket, az ÚR szereti az igazakat. ⁹Az ÚR őrzi a jövevényeket, támogatja az árvát és az özvegyet; de a bűnösöket tévútra vezeti. ¹⁰Mindörökké uralkodik az ÚR, a te Istened, ó, Sion, nemzedékről nemzedékre. Dicsérjétek az URat! Zsoltárok könyve 146.

Igehirdetés:

Kedves Testvérek! Advent és karácsony manapság leginkább a kívánságokról szól. Az üzletek elárasztanak bennünket az akciókkal, szinte kísértésbe visznek a nagy kínálattal, és csak a pénztárcánk szab határt annak, hogy mit veszünk meg a sokféle megkívánt dologból. Ilyenkor szinte mindenkiben eluralkodik az érzés, jó lenne venni valamit a másiknak, jó lenne meglepni a házastársat, gyermeket, unokát, kedves ismerőst, valamilyen hozzá illő ajándékkal. A gyermekek is próbálják kihasználni ezt az időszakot, és nyüstölik a szülőket, hogy erre, meg arra lenne szükségük, mert érzik, most úgyis megkapják, amire vágynak. De még talán magunkkal is engedékenyebbek vagyunk ilyenkor. Ha máskor nem is, de az ünnepben főzünk valami különlegesebbet, készítünk, vagy veszünk valamilyen finom süteményt, és ha más nem lep meg bennünket, hát mi meglepjük magunkat egy régóta vágyott dologgal.

            Kívánságok hangzanak el, és kívánságok teljesednek be, mert ez az időszak erről is szól. A tapasztalat azonban az, hogy ezek a kívánságok nem mindig reálisak. Sokszor olyat kívánunk, és olyat szerzünk meg, ami csak pillanatnyi vágyainkat teljesíti, de egyébként teljesen haszontalan. A gyermekeknél vehetjük észre ezt legjobban. Megkapják a hőn áhított játékot, ami a kibontáskor körülbelül másfél órányi elfoglaltságot ad, de egy hét múlva már ugyanúgy porosan sorakozik a polcon. A kívánság, a vágyakozás meg volt, meg kellett szerezni, de amikor már megvan, nem is olyan érdekes. Meglepjük egymást kisebb-nagyobb ajándékokkal, hogy örömöt szerezzünk, de sok ajándékról kiderül, hogy nem túl hasznos, vagy van már hasonló az ajándékozottnak. A pénzt elköltöttük, az ajándékozás teljesítve, de a megkívánt és megkapott ajándékokkal sok esetben nem vagyunk előrébb. Azért, mert nem mindig tudjuk, hogy mire volna igazán szüksége a másiknak. Nem kérdezzük meg a családtagot, mert meglepetést szeretnénk, és talán a gyermekeknek is inkább azt vesszük meg, amiről mi azt gondoljuk, hogy hasznos lesz neki. De még saját részre is sokszor haszontalan dolgokat veszünk, mert nem tudunk ellenállni a kísértésnek, és csak később jövünk rá, hogy fölösleges pénzkidobás volt az egész. Sok esetben nem tudjuk megfelelően mérlegelni, hogy mi az, ami igazán fontos, és szükséges, sokkal inkább a kívánságaink, pillanatnyi vágyaink hajtanak előre bennünket.

            A Bibliában számos olyan történettel találkozhatunk, amelyben szintén az emberi kívánság, és vágyakozás van megfogalmazva. Isten népe is sok alkalommal beleesett ebbe a csapdába, és olyan kívánságokat fogalmazott meg, amelynek beteljesülése nem biztos, hogy a nép javát szolgálta volna. Nézzünk meg röviden három ilyen példát, majd pedig keressük Isten vezetését ebben a kérdésben.

            1.Első példaként az Egyiptomból való szabadulás időszakára gondoljunk vissza. Tudhatjuk, hogy Izrael fiai 430 évig éltek Egyiptomban, aminek az utolsó szakasza már igen keserves volt. Eleinte még a legjobb földön éltek, hiszen József a Fáraó első embere volt. Néhány generációval később azonban az egyiptomiak félni kezdtek a zsidóktól, ezért rabszolga sorba taszították őket. Érthető vágya volt a választott népnek ebben az időszakban a szabadulás gondolata, szerettek volna elmenni Egyiptomból, és új életet kezdeni valahol máshol. Amikor azonban teljesült ez a vágyuk, és Mózes vezetésével kivonultak az országból, a pusztai vándorlás során érthetetlen, és balga kívánságokkal álltak elő. Isten vezette őket, gondoskodott róluk, de nekik mindig valami más kellett.

            Amikor az egyiptomi sereg üldözőbe vette őket, megijedtek, és vissza vágytak a húsos fazekakhoz. Pillanatnyilag úgy érezték, hogy jobban járnának, ha visszamennének Egyiptomba. Nem számít a rabszolgasors, a kemény munka, a sok bántalmazás, és kizsákmányolás, úgy érezték, jobb lenne visszamenni. Bár saját szemükkel látták a 10 csapást, és tapasztalták Isten beavatkozását, mégis így gondolkodtak. Micsoda értelmetlen kívánság! És milyen beláthatatlan következményekkel járt volna, ha Isten teljesítette volna ezt a vágyat. Talán ki is halt volna Izrael népe az egyiptomi vendégszeretetben. Ilyen az ember. A pillanatnyi helyzet elveszi az eszét, nem tud mérlegelni, és mindenféle logika nélkül fogalmaz meg kívánságokat.

            2.De hasonló volt a helyzet Jézus születése környékén is, amikor Izrael népe várta a Messiást. Abban az időben a zsidó nép római fennhatóság alatt élt, és várva várta a messiást, a próféciákban megígért uralkodót. Csakhogy ők nem olyan királyra vágytak, mint amilyen Jézus volt. Számukra az lett volna az elsődleges cél, hogy a Messiás átvegye az uralmat a rómaiak felett, és jól bosszút álljon rajtuk. Az Úr Jézus azonban másféle királysággal érkezett meg. Ő a bűn és a halál hatalma ellen küzdött, és alázattal, szeretettel közeledett az emberek felé. A nép vezetői azonban nem ilyen királyra vágytak, ezért keresztre feszítették őt. Nekik egy dicsőséges hősre lett volna szükségük, és Jézus egyáltalán nem illett bele ebbe a képbe. Ha az ő kívánságuk teljesült volna, lehet, hogy még azóta is a bűn szolgái lennénk, és esélyünk sem lenne a feltámadásra, és az örök életre.

            3.Harmadik példánk pedig, a zsoltáríró Dávid esete. Tudjuk, hogy neki is voltak kívánságai. Egyik ilyen kívánsága az volt, hogy megszerezze magának a hettita Uriás feleségét, Betsabét. Onnantól kezdve, hogy meglátta az asszonyt, nem tudott uralkodni magán. Mindenképpen meg akarta szerezni magának azt, ami nem az övé volt, de amit mégis megkívánt. Később azonban be kellett látnia, hogy ez egy helytelen kívánság volt. Nem lett volna szabad tönkretennie egy családot, nem lett volna szabad elvennie a másét. És bár végül Betsabé Dávid felesége lett, sokat szenvedtek boldogságukért.       

            Láthatjuk tehát, Testvérek, hogy amikor mi, emberek kívánunk valamit, abban mindig ott van a kockázat. Amikor mi akarjuk megmondani, hogy mi a jó nekünk, mi a szükséges, mi a megfelelő, akkor sok esetben tévedünk. Vagy haszontalan dolgot kívánunk, vagy pedig egyenesen károsat, olyat, ami csak árt nekünk. Éppen ezért fontos a mai napon a 146. zsoltár szavaira figyelnünk, amelyben a zsoltáríró arról beszél, hogy mi az, amit Isten kínál számunkra. Ő nem a Mikulás, akinek listát kell írni, Ő nem egy szülő, aki irányítható, zsarolható, hanem Ő a mi szerető Mennyei Atyánk, aki nagyon jól tudja, hogy mire van szükségünk, és mi az, ami a javunkra válik.

            Ha megfigyeljük ezt a zsoltárt, láthatjuk, ahogy a szentíró sorra veszi a különböző embercsoportokat, és mindenkinek szüksége szerint ad segítséget. „Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, kenyeret ad az éhezőknek, kiszabadítja a foglyokat az Úr. Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr fölegyenesíti a görnyedezőket, az Úr szereti az igazakat. Az Úr őrzi a jövevényeket, támogatja az árvát és az özvegyet.” Vagyis, Ő nagyon jól tudja, hogy mire van szükségünk, és mi az, ami használ nekünk. Ő egyben látja a képet, és tisztában van azzal, hogy áldásaival, segítségével honnan hová tud elvezetni bennünket. Ezért érdemes a kívánságok megfogalmazása helyett, inkább alázattal rábíznunk magunkat Isten bölcsességére. Majd ő tudja, majd ő megadja, amire valóban szükségünk van.

            Kedves Testvérem! Te mire vágysz? Mi a kívánságod? Mit szeretnél kapni a mostani, adventi időszakban? Családi találkozást? Azt, hogy félelem nélkül újra együtt lehess a szeretteiddel? Vagy gyászban jársz, és vigaszra vágysz? Esetleg anyagi javakat, ajándékokat szeretnél? Társra, meghallgatásra volna szükséged? Csendességre vágysz, egy kis egyedüllétre? Vagy Isten válaszára vársz? Útmutatást szeretnél? Örülnél, ha véget érne a járványhelyzet? Templomban szeretnél ünnepelni? Vagy saját gyógyulásodért imádkozol? Van, valaki, akit féltesz, és neki kérnél javulást? Isten számon tartja kéréseidet, kívánságaidat. Ne követelőzz, ne légy türelmetlen, hanem bízd rá magad Isten bölcsességére, aki az Úr Jézusban minden szükségeset megadott az övéinek. Így készülj az ünnepi órákra, és így tedd kívánságaidat Isten kezébe. Tudd, hogy ha Ő úgy akarja, megadja, amit kívánsz, ha pedig nem adja meg, az is a te érdekedet szolgálja. De bárhogy legyen is, valljuk bátran: Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál. Hiszed-e ezt? Ámen.

Imádkozzunk Istenhez saját szavainkkal, majd pedig az Úr Jézustól tanult imádsággal.

Hirdetések:

• A Tiszántúli egyházkerület vezetősége úgy határozott, hogy szigorú óvintézkedések mellett, de megtarthatóak az istentiszteletek. Minden gyülekezetben a helyi adottságoknak, és aktuális járványhelyzetnek megfelelően a gyülekezet elnöksége dönt. Ennek értelmében 2020. december 13-tól kezdve újra megtartjuk a vasárnapi istentiszteleteket. A járványhelyzet miatt a templomban lesznek megtartva az alkalmak, ahová érdemes meleg öltözetben érkezni, és ülőpárnát is hozhatunk, ha szeretnénk. A részletes ünnepi rendről a későbbiekben adunk tájékoztatást.
• Megérkezett a bibliaolvasó kalauz és a falinaptár, illetve karácsonyi, és egyéb igés kártyákat is lehet vásárolni, valamint a keresztyén manufaktúra igés ajándéktárgyai is elérhetőek.
• Köszönjük az eddigi felajánlásokat, a hét elején még lehet hozni adományt, amelyet továbbítunk a rászorulóknak.

Ének: 200. dicséret: Ó maradj kegyelmeddel

Áldás: Növekedjetek a kegyelemben, és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében, övé a dicsőség, most és az örökkévalóságban! Ámen. (2 Péter 3,18)