jan
„Amikor Jézus észrevette, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, így szólt Fülöpnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek? Ezt pedig azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni. Fülöp így válaszolt neki: Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset. Egyik tanítványa, András, Simon Péter testvére így szólt hozzá: Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyi embernek? Jézus ezt mondta: Ültessétek le az embereket!” János 6,5-10
Mai történetünkben Jézus próbára teszi tanítványai hitét. Kíváncsi volt, hogy ha rajtuk múlna, hogyan oldanák meg azt a helyzetet, amelybe kerültek. Nagy sokaság érkezett Jézushoz, Ő pedig feltette a kérdést: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek? A helyzet megoldásával kapcsolatban két hozzáállást említsünk most meg, Fülöp és András viselkedése alapján.
Fülöphozzáállása leginkább a realista ember viselkedését tükrözi. Több, mint ötezer ember ellátásáról volt szó, amihez rengeteg kenyérre lett volna szükség. Egy kicsit számolgatott, majd arra jutott, hogy képtelenség ellátni ezt a sokaságot. Kétszáz dénár nem volt kevés pénz, de még ha lett volna is náluk ennyi, akkor sem valószínű, hogy a környékről be tudták volna szerezni ezt a mennyiséget. Fülöp a saját lehetőségeit mérlegelte, és arra jutott, nem megoldható Jézus felvetése.
András, a másik megszólaló tanítvány azonban másként állt a dologhoz. Ő nem azt nézte, hogy mi nincs, hanem azt, hogy mi van. Talált egy gyermeket, akinél volt öt kenyér és két hal, és odavezette Jézushoz. Azonban ő is hozzátette a józan emberi kérdést: mi ez ennyi embernek?
Végül, Jézus arra kérte tanítványait, hogy ültessék le a sokaságot, és a gyermeknél levő élelemből mindenkit ellátott. Milyen jó, hogy ha Ő ott van velünk, akkor a kevésből is sokat tud kihozni.
Vajon a hétköznapokban melyik hozzáállás jellemző ránk? Józanul elcsüggedünk, vagy Jézushoz visszük azt, amink van? Ne kételkedjünk az Ő hatalmában, erejében, hanem adjunk neki az időnkből, erőnkből, lehetőségeinkből, mindabból, amivel rendelkezünk, és ha akarja, Ő majd megsokszorozza, megáldja dolgainkat.
Imádság: Köszönöm, Uram, hogy ha eléd viszem, amim van, Te kevésből is sok áldást tudsz adni!