feb
Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. 12Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, az látva, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és szétkergeti őket. 13A béres azért fut el, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal. 14Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, 15ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát, és én életemet adom a juhokért. János 10,11-15
Manapság nagyon sokat teszünk azért, hogy biztonságérzetünk legyen. Egyre többen szereznek be biztonsági zárakat a bejárati ajtóra, főleg a városokban, létfontosságú, hogy minden jól be legyen zárva. De ma már bárki vehet térfigyelő kamerát is, amely videó felvételt készít, sőt, olyan kamera is van, amelynek segítségével az okos telefonokon keresztül még akkor is megnézhetjük a kertet, a jószágokat, ha több száz kilométerre vagyunk a házunktól.
De nemcsak az otthonunkat, vagyontárgyainkat, hanem saját életünket, és szeretteink életét is szeretjük biztonságban tudni. Biztonsági gyermekülést veszünk az autóba a gyermekeknek, megpróbálunk odafigyelni a közlekedésben, a forgalomban, rendszeresen felhívjuk, meglátogatjuk időseinket, hogy minden rendben van-e velük, és különböző biztosításokat kötünk, hogy ha történne valami velünk, szeretteinkkel, vagy a házunkkal, autónkkal, akkor legyen némi anyagi segítségünk.
Mai igeszakaszunkban az Úr Jézus arra szeretne rámutatni, hogy hol nyerhetünk valódi biztonságot. Három különböző személyt mutat be, nézzük meg, hogy melyikük jelenlétében mennyire lehetünk biztonságban! Szóba kerül a farkas, a béres, és a pásztor, ma este a farkasról fogok beszélni, csütörtökön pedig, ha Isten éltet bennünket, majd a béressel és a pásztorral fogjuk folytatni.
Jézus tehát először is a farkasról beszél. Elmondása szerint, a farkas arra pályázik, hogy megszerezze az ő juhait. Az a célja, hogy minél több bárányt megkaparintson magának. Szeretné elválasztani őket a nyájtól, a pásztortól, majd pedig, ha ez megtörtént, kioltja életüket. Vele szemben a nyáj tagjai önmagukban védtelenek. Hiába megy oda három-négy bárány, bégetéssel nem lehet legyőzni egy ragadozó állatot. Minden olyan helyzetben, amelyben a farkas és a bárányok találkoznak, a farkas fog győzelmet aratni. Márpedig a farkas jön, és támad. Keresi a pásztorok, és béresek hibáit, és amikor senki sem figyel, akcióba lép. Van, hogy éjszaka érkezik, lopakodva, máskor pedig nappal, amikor senki sem számít rá. Kiszámíthatatlan, ravasz, és vérszomjas.
Kedves Testvérek! Jézusnak ez a szemléltető képe egy az egyben érvényes ránk nézve. Pontosan ilyen helyzetben vagyunk mi is a Sátánnal szemben. A gonosz ugyanis folyamatosan azon dolgozik, hogy minél többünket megszerezzen magának. Ez nem ijesztgetés, hanem ez a valóság. Jelen van a világban, és folyamatosan próbálkozik.
Egyik jól bevált stratégiája például az, hogy megpróbál minket elválasztani az Úr Jézustól. Pontosan úgy, mint ahogy a farkas szétszéleszti a nyájat, és megkaparintja a pásztortól messze kóborolt juhokat. A Gonosz mindent megtesz annak érdekében, hogy ne maradjunk az Úr közelében. Van, hogy jólétet ad, amelyben elfelejtjük, hogy szükségünk van a Pásztorra, és elkezdünk egyre inkább nélküle élni. Sekélyessé válik az imádság, igeolvasás, érdektelenné válunk az igei alkalmak terén, úgy vagyunk vele, hogy voltunk már elégszer, hallottunk már eleget, semmi újat nem mondhatnak. És szépen lassan leválunk a nyájról, kimaradunk a közösségből, és eltávolodunk a Pásztortól.
Aztán az is gyakran előfordul, hogy észrevétlenül lopózik a közelünkbe. Ahogy Káin és Ábel történetében olvassuk az Úr szavait: „a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád van vágyódása.” A gonosz képes észrevétlenül beférkőzni például a gondolatainkba. Aggodalmakat, félelmeket gerjeszt bennünk. Azt sugallja, hogy Isten nem segít. Hogy minden csupa rossz az életünkben. Nincs okunk az örömre, a hálaadásra.
Ez a fajta rejtett támadás a kapcsolataink terén is igen gyakori. Észrevétlenül belemászik a házasságunkba, úgy, hogy valamilyen apróságon összeveszünk, elhidegülünk egymástól, vagy más dolgokban keressük a boldogságot. Amikor valami probléma van, megnyugtat, hogy nem kell vele foglalkozni, majd az idő megoldja. Aztán meg, ahogy telik, múlik az idő, rájövünk, hogy régen valahol elrontottuk, valamit nem tettünk a helyére, nem rendeztünk el, és ami régen működött, az ma már romokban hever. A Sátán, a nagy diabolosz, a szétdobáló észrevétlenül tönkre teszi kapcsolatainkat.
Annyira felkészült, hogy külön stratégiája van mindnyájunk megkaparintására. Vannak közöttünk olyanok, akik bizonyos helyzetekben ellen tudtunk neki állni. Ha ez megtörténik, és vereséget szenved, akkor legközelebb más irányból fog támadni. Lehet, hogy nem buktunk el a paráznaság terén, de akkor bepróbálkozik a pénzszerzés dolgában. Vagy ha nem buktunk el az anyagiakban, akkor megpróbál az aggodalmak, félelmek terén utat törni magának. Ha ez sem sikerül, akkor ráteszi a kezét az egészségünkre, vagy szeretteinkkel kapcsolatos nehézségeket ad. Addig-addig próbálkozik, míg diadalt nem arat.
Valahogy úgy, mint annak idején Jób esetében. Először elvette a vagyonát. Odalettek jószágai, gazdagsága. Aztán meghaltak szolgái. Majd következett saját gyermekeinek halála. Végül pedig a testi szenvedés, a betegség. Ha az egyikben nem bukott el, majd elbukik a másikban – gondolta a Sátán.
Ha pedig rájön, hogy mi a gyengénk, akkor újra és újra azzal környékez meg bennünket. Ez is egy jól bevált stratégia. Nyilván fölösleges új dolgokat keresnie, ha van valami, amiben mindig el tudunk esni. Ha valamiben állandóan kudarcot vallunk, és nem tudunk ellenállni a kísértésnek, ha egy bizonyos bűnünktől nem tudunk megszabadulni, akkor mindig ott fog jönni a támadás. És higgyük el, hogy addig fog támadni, addig fog rombolni bennünket, mígnem teljesen tönkre megyünk.
Kedves Testvérek! Ma este arra mutat rá az Ige, hogy vigyázzunk, ne becsüljük le a gonoszt. Ne becsüljük le a nyájra törő farkas hatalmát, mert ma az élet számos terén azt látjuk, hogy óriási ereje van. Világszerte szedi áldozatait. Milyen sok olyan ember él ezen a Földön, aki egyáltalán nem foglalkozik Istennel. Sokan hallottak már róla, lehet, hogy életük egy-egy szakaszában hittek is benne, de a Gonosz idővel elrabolta őket. Milyen sok áldozata van akár itt a mi településünkön is. Úgy élünk egymás mellett, hogy az emberek java része a kárhozat felé rohan. Nem válaszol a Megváltó hívására, nem érdekli a kereszt, és ebben a nihilben nőnek fel gyermekek, generációk, akik majd szintén ezt fogják tovább vinni.
De még a népegyházi keretek között élő, hívőnek mondott emberek körében is vannak ilyen áldozatok. Ahogyan Jézus idejében még a legszűkebb tanítványi körből is volt, aki megtagadta, elárulta a Mestert, úgy ma is, sokszor a legvallásosabb, vagy valóban hitben élő testvéreink is a Gonosz uralma alá kerülnek. Köztük mi is. Mert a gonosz minket is megkörnyékez. Észrevétlenül, vagy egészen látványosan jön, és próbálkozik. Mi pedig vagy ellen tudunk állni neki, vagy nem. Sajnos szomorú tapasztalatunk az, hogy újra és újra elbukunk. Sokkal gyakrabban fordul elő az, hogy ismét elbukunk valamiben, mint az, hogy egy bűnünket, kísértésünket le tudjuk győzni, és hátra tudjuk hagyni.
Ennél azonban még nagyobb probléma az, hogy előfordul, hogy még csak el sem keseredünk, amikor bűnt követünk el. Ahelyett, hogy sírva szomorkodnánk, és leborulnánk imádságban Urunk elé, inkább legitimizáljuk bűneinket. Vagyis megpróbáljuk megnyugtatni magunkat, hogy nincs semmi baj. Ez nem is olyan nagy bűn, mások sokkal rosszabbak. Ezt nem is látja senki, erről nem tudnak az emberek, így aztán Isten sem haragudhat miatta. És csak nyugtatgatjuk magunkat, és nincs bennünk bűnbánat.
Ma este azonban, álljunk meg egy pillanatra, és gondoljuk át, hogy a mi saját életünkben mennyi hatalma van a Sátánnak? Mennyi teret adunk neki? Életünknek mely területein tud időről időre megkaparintani bennünket? És ha tudjuk, hogy hol szokott diadalt aratni, akkor mit tehetnénk azért, hogy esélye se legyen? Mit kell kizárnunk, kitakarítanunk az életünkből ahhoz, hogy a Sátán ne szerezhessen meg magának bennünket?
Bűnbánati esténk van, és a böjtre készülünk, amely szintén annak a lehetősége, hogy valamilyen módon megtisztuljunk, és közelebb kerüljünk a mi Megváltó Urunkhoz, Jézus Krisztushoz. Jegyezzük meg, testvérek, a Farkas nem játék. A Gonosz jelenléte életveszélyes. Vegyük komolyan az ő hatalmát, erejét, a gonosz támadásait, ismerjük el és ismerjük fel bűneinket, hogy ezektől megszabadulva, a Jó Pásztor nyájában biztonságban lehessünk.
Tartsunk most csendességet, gondoljuk át megszokott, vagy éppen aktuális bűneinket, és egészen konkrétan válasszunk ki magunknak mindössze egyet bűneink közül, amiből meg szeretnénk szabadulni, és vigyük ezt most csendes imádságban az Úr elé.