máj
Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. 2 Korinthus 12,9
Textus: Bírák 7,1-25
Kedves Testvérek! Az elégedettség nagyon szubjektív dolog. Ha most megkérdezném, hogy milyen fizetéssel, nyugdíjjal lennénk elégedettek, akkor bizonyára sokféle válasz érkezne. Havi 60.000 Ft? Havi 250.000 Ft? Vagy legalább 4-500 ezerre lenne szükség ahhoz, hogy javuljon az életminőségünk? Persze egyeseknek az is kevés lenne, mert nagyobbak az igényeik, a lehetőségeik, és másként gondolkodnak, mást szoktak meg.
De feltehetnénk ezt a kérdést az egészségünkkel kapcsolatban is. Mi lenne az az állapot, amire azt mondanánk, hogy elég jó? Ha nem fájnának a tagjaink? Ha nem kellene gyógyszert szednünk? Ha jó lenne a vérképünk? Vagy ha talpra tudunk állni és el tudjuk látni magunkat, az már elfogadható? És mi az az életkor, amivel megelégednénk? 60 év kevés? 70-80 év már elégedettségre ad okot? Vagy csak 90 felett lehetünk hálásak?
És mikor lennénk megelégedve például a gyülekezeti dolgokkal kapcsolatban? Milyen létszámmal lennénk elégedettek? Ha félig lenne a templom az elég lenne? Vagy ha csak két sor maradna üresen, akkor elégedettek lennénk? Hány gyermek, vagy hány fiatal házaspár jelenléte adna nekünk elégedettséget? Hány millió forintos költségvetés, mekkora épületek, mennyi eltartott lelkipásztor, vagy hány lelki alkalom mondatná azt velünk, hogy most már jó, most már elég, ami van? Az elégedettség szubjektív, személyes dolog. Kinek ennyi, kinek annyi elegendő.
Mai történetünkben azt követhetjük figyelemmel, hogy Gedeon, az Isten által elhívott bíra, mennyire volt elégedett, illetve hogyan formálta át Isten az ő gondolkodását az elégedettséggel kapcsolatban.
Az előzményekből kiderül, hogy mielőtt az Úr elhívta Gedeont, egyáltalán nem volt elégedett. És bár az Úr angyala biztató, bátorító szóval szólította meg a fiatalembert, Gedeon azonnal hangot is adott elégedetlenségének. Úgy érezte, hogy Isten elhagyta Izráelt. Már 7 éve éltek Midján elnyomása alatt, és nagyon megterhelte őket az ellenséges nép jelenléte, gonoszsága. Gedeon hiányolta azokat a csodákat, amelyekről az idősek elbeszélései szóltak, és várta volna Isten szabadítását, segítségét.
Miután azonban az Úr elküldte őt, hogy álljon a nép élére, és hozzon számukra szabadítást, kiderült, hogy Gedeon magával sem volt megelégedve. Elkezdett mindenféle kifogásokat keresni, csak hogy ne neki kelljen felvállalnia ezt a felelősségteljes szerepet. Az én nemzetségem a legszegényebb Manassé törzsében! Én vagyok a legkisebb atyám házában! Vagyis nem vagyok elég jó. Nincs megfelelő tekintélyem, nem vagyok elég gazdag, tehetős.
Végül azonban, Gedeon mégis csak elfogadta a küldetést, és szépen, fokozatosan sereget gyűjtött maga köré. Először 10 szolgájával lerombolta apja bálvány oltárát, később azonban a merész akció következményeképp egyre többen csatlakoztak hozzá. Izráel népéből több törzset is hadba szólított, így csatlakozott hozzá Abiézer nemzetsége, Manassé, Ásér, Zebulón és Naftáli serege.
De még ez sem volt elég neki. Ismét odaállt az Úr elé, és bizonyítékokat kért tőle arra, hogy valóban az ő keze által szeretné Isten megszabadítani a népet. Nem volt elég a határozott kiválasztás, nem volt elég a megnövelt sereg, Gedeonnak mindig csak több, és több kellett. És így érkezünk el mai igeszakaszunkhoz, amelynek az a címe: Gedeon seregét háromszáz főre csökkenti az Úr. Izráel népéből több, mint 32.000 férfi jelent meg a hívásra. Amikor pedig Gedeon már éppen úgy érezhette, hogy elég nagy sereget gyűjtött, Isten úgy döntött, hogy lecsökkenti a haderőt.
Két szakaszban, a 22.000 fős seregből, végül 300 fős csapatot formált. Elképzelhetjük Gedeon arcát, amint a több ezer felfegyverkezett férfi haza indult, ő pedig ott maradt mindössze háromszáz társával. És azért azt hozzá kell tennünk, hogy itt nem a spártai háromszáz harcedzett, szuperkatonáról volt szó, hanem sokkal inkább átlagos, földműveléssel, vagy állattartással foglalkozó Izráeli férfiakról.
Isten azonban meg is magyarázza döntésének okát. Így mondja Gedeonnak: „Sok ez a nép, amely veled van, nem adhatom a kezükbe Midjánt, különben még így fog dicsekedni Izráel velem szemben: Az én kezem szabadított meg engem!” Vagyis Isten azért nem akarta elégedetté tenni Gedeont, nehogy a győzelem után saját magukat kezdjék el ünnepelni. Ha esélytelennek érzik magukat, biztosan Istenre fognak támaszkodni, és benne bízva fognak elindulni a csatába. Ha emberileg nézve reménytelen a helyzet, akkor az ember odafordul Istenhez, és rá bízza magát, mert érzi, hogy a saját ereje kevés, a saját lehetőségei korlátozottak.
És mi történik a folytatásban? Isten szóról szóra elmondja a teendőket, és egy rémisztő állommal, és egy különleges hadi csellel Isten végül hatalmas győzelmet szerez a népnek. Mivel pedig követték az Úr vezetését, és a 300 fős sereggel is hadba mertek indulni, Isten megmutatta nekik hatalmát, és megszabadította őket. Így tanulta meg Gedeon is, és az egész sereg is azt, hogy a győzelem nem azon múlik, hogy hányan vannak, vagy milyen erősek, hanem kizárólag azon, hogy Istennel, vagy Isten nélkül harcolnak.
Kedves Testvérek! Ez a történet is arról beszél, hogy amit Isten ad nekünk, az elég lesz. Elég volt a háromszáz fős sereg, elég volt a család legkisebb fia, Gedeon, elég volt az a néhány agyagkorsó, és kürt, amivel halálra rémítették az ellenséget, mert Isten adja a szabadítást, ő adja a megoldást.
És aki valamennyire ismeri a Szentírást, az nagyon jól tudja, hogy rengeteg olyan történet van, amely ezt az üzenetet erősíti meg. Isten a keveset is, a gyengét is, a lenézettet is meg tudja áldani, és győzelemre tudja vezetni. Az Ő népének ereje sohasem a létszámban, nem a hadi technológiában, vagy a szövetségesek sokaságában van, hanem abban, hogy Isten van velük, és Ő harcol értük.
Az Egyiptomból menekülő népnek mondta Mózes: Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg! Az egyiptomi sereg vérszomjasan közeledett, végül azonban mind odavesztek a tengerben. Hiába voltak erősebbek, gyorsabbak, Isten megszabadította a népet. De eszünkbe juthat József esete is. A megvetett kistestvérből, hatalmas egyiptomi elöljáró lett, aki által az egész család megmenekült. Dávid, a fiatal pásztorfiú legyőzte az óriási Góliátot. Pál, a kistermetű, jelentéktelen kinézetű keresztyénüldöző végül gyülekezeteket plántál, kontinensekre viszi el az evangéliumot, és a pogányok apostolává lesz. Vagy eszünkbe juthat Jób, akit teljesen lenullázott az ördög, mert a gyermekeit, a vagyonát, az egészségét is elvette, végül Isten kegyelméből mégis sok-sok áldás örököse lesz, mert mindvégig kitartott az Úr mellett. De olyan esetről is tudunk, amelyben Istennek még emberi jelenlétre sem volt szüksége. Sámuel idejében fordult elő, hogy a filiszteusok elrabolták a szövetség ládáját, és azokban a városokban, ahol tárolni akarták a ládát, mindig jött valamilyen csapás. Mert Isten hatalma mindenek felett áll.
És még az Úr Jézus kereszthalálában és feltámadásában is ezt a hatalmat ismerhetjük fel. Mert akit az emberek megvetettek, akit megaláztak, és leköptek, akit megostoroztak, és keresztre feszítettek, az győzte le a halált, és Ő támadt fel, hogy mindnyájunk számára elérhetővé tegye a vele való örök közösséget. Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz – mondta az Úr Pál apostolnak. Ezt valósította meg Jézus a kereszten, amikor a lehető legnagyobb erőtlenségből, a legelveszettebb állapotból mégis megmutatta Isten erejét, és hatalmas diadalt aratott.
Amit Isten ad, az elég lesz. Ez a tudat pedig sok-sok helyzetben felszabadíthat bennünket. Reménységet adhat például a gyülekezet jövőjére nézve. Nem kell attól rettegnünk, hogy mi lesz velünk 10 év múlva, hogy itt leszünk-e, hányan leszünk itt, mi lesz a most felnövő generációkkal, vagy éppen az épületeinkkel, mert elég lesz nekünk Isten kegyelme, és nem a mi erőnk, hanem az Ő ereje miatt lesz jövő, és ha Ő úgy akarja, lesz gyülekezet. De igaz ez a családunk dolgaiban is. Lehet, hogy időnként kilátástalan helyzetben érezzük magunkat, de Isten ma azt üzeni, hogy bízzunk benne, mert Ő meg tudja áldani a keveset is, a gyengét is, a beteget is, és ha akarja, kivezethet bennünket a próbákból. És saját életünkre nézve is érdemes ezt tudatosítanunk magunkban. Elég nekünk az Ő kegyelme. Mert ha érezzük, hogy rá vagyunk szorulva, ahogyan Gedeon 300 fős serege is ezt érezte, akkor nem a magunk erejét, hanem őt fogjuk dicsőíteni, amikor egy-egy szabadulást átélhetünk. Ha minden vágyunkat teljesíteni, akkor soha sem lennénk elégedettek. Még többet, még jobbat akarnánk mindenből. Ám, ha kevesebb erőnk, kevesebb pénzünk, instabilabb egészségi állapotunk van, akkor érezzük, hogy szükségünk van rá, és ha megszabadít, rá fogunk ébredni, mennyire szeret minket.
Kevésnek érzed magad? Korlátozottak a lehetőségeid? Beteg vagy? Félsz valamitől? Úgy érzed, nincs esélyed az előrehaladásra? Nem Te vagy a lényeg! Nem a te erőd, kapcsolatrendszered számít, nem a te pénzed számít, és még csak nem is a te alkalmasságod, tehetséged a lényeg, hanem az, hogy ott legyen melletted az Isten. Az az Isten, aki a saját Fiát is érted adta, hát hogy ne ajándékozna neked vele együtt mindent?
Bízz benne, számíts az Ő erejére, az Ő lehetőségeire, és élj felszabadultan, mint aki tudja, elég neki az Úr kegyelme. Elég most, itt a földön, és elég lesz egészen az Isten országáig. Ámen.