Sze
Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra. Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök.
Galata 3,26-29
Kedves Testvérek! Örömmel jelenthetem, hogy ez a gyülekezet, amelyben most együtt vagyunk, egy nagyon különleges közösség. Mindenféle elfogultság nélkül mondhatom, hogy rendkívüli csapat. Hogy miért? Azért, mert bár különbözőek vagyunk, mégis megférünk egymás mellett. Mai istentiszteletünkön Isten Igéjét a szemünk előtt tartva vizsgáljuk meg, milyen különbségeken vagyunk képesek felül emelkedni, és hogyan tehetjük ezt meg?
Vegyük három részre felolvasott igénket, és így vegyük át Isten üzeneteit. Azzal kezdődik a felolvasott szakasz: Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög.
Vagyis legyőzhető például az a különbség, ami származásunkra nézve van közöttünk. Óriási teljesítmény például az, hogy különböző családokból érkezve, különböző meghatározott nevelést átélve mégis ugyanabban az épületben töltjük a vasárnap délelőttünk egy óráját.
Hiszen máshonnan jöttünk. míg egyikünk jó módban, megfelelő anyagi körülmények között nevelkedett, addig a másik családja egyáltalán nem volt eleresztve, és igen csak takarékoskodni kellett ahhoz, hogy mindenkinek jusson valami. Míg egyikünk egész fiatalságát tanulással töltötte, addig a másiknak már fiatalon fizikai munkát végzett, mert szükség volt rá, be kellett segítenie a családi dolgokba, a gazdaságba. Míg egyikünk otthonában természetes volt az imádság, a templomba járás, a hitben való élet, addig a másik folyton a veszekedést hallgatta, és alkoholista családtagokat, rossz mintákat látott maga előtt. Míg egyikünk felmenői a rendszer fenntartói, istentagadó vezérei voltak, addig a másik szülei, nagyszülei hátratételeket szenvedtek el hitük miatt a továbbtanulásban, a munkában, a családi életben.
És mi mégis itt vagyunk, együtt, mindenféle származási különbséggel együtt. Sajnos azonban, ha ki megyünk a templomból, rögtön szembetaláljuk magunkat a származásbeli különbségekkel. A történelem során az embervilág számos területén előkerült a fajgyűlölet. Zsidóüldözés, koncentrációs táborok, rabszolgatartás, más népektől való elzárkózás. Azt mondja Pál: nincs többé zsidó, sem görög. Vagyis nem számít, hogy ki honnan származik, a Krisztushoz tartozók egységben élnek. Valóban így van ez? Valóban nincsen különbség? Valóban nincs bennünk némi előítélet, vagy feljebbvalóság érzet mások irányában?
Beszélhetnénk például egyes népcsoportokról. Tudom, hogy a hivatalos néven romákként beszélhetünk a köztünk élő cigányokról, de én most hadd mondjam őket cigányoknak. Akarva-akaratlanul, sokan előítélettel néznek rájuk. Persze tudjuk jól, hogy köztük is van ilyen is olyan is, mint ahogy közöttünk is. Amikor Ramocsaházán szolgáltam, volt lehetőségem sok-sok cifit, cigány ifit tartani, együtt fociztam velük, együtt énekeltünk, és néhány alkalommal még a házukban is meglátogattam egy-egy családot. Gondnok úrnak többször is említettem, hogy érdekesnek tartom, hogy itt épp nem jellemző a cigányság, pedig ha többen lennének, bizonyára foglalkoznék velük is. Azt megtanultam közöttük, hogy ők is ugyanúgy szeretik, ha emberként tekintenek rájuk. Sokkal őszintébbek, sokkal nyíltabbak egymáshoz is, és ha valaki tiszteli őket, emberszámba veszi őket, akkor arra ők is képesek tisztelettel tekinteni. És bár teljesen más keretek között nőttek fel, mint én, más háttérből indultunk, és most is másként élünk, mégis, az együtt töltött időkben nem a különbségeinket fitogtattuk, hanem a Biblia mellett, imádság, és éneklés közben, de még a tornateremben, focizás közben is testvérekként voltunk együtt. Aki Krisztushoz tartozik közülük, az ugyanúgy a lelki testvérünkké válhat, mint bárki más. Ha azonban a származásuk miatt eleve lenézzük őket, akkor lehet, hogy nincs bennünk elég szeretet, vagy lehet, hogy Krisztus nem uralkodik a szívünkben.
Aki Krisztusban van, annak nem számít, hogy a másik honnan jön. Örüljünk, ha mi egy szerető családban nőttünk fel, élhető körülmények között, és ne nézzük le azokat, akiknek mindez nem adatott meg. Ne legyen akadály számunkra a másik származása, hova tartozása, múltja. Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög. Ez mai első üzenetünk.
Másodjára azt mondja Pál: Krisztusban tehát nincs szolga, sem szabad. Abban az időben gyakori volt az, hogy egyes családok rabszolgákat alkalmaztak. A római birodalom hódításai nyomán több leigázott népből érkeztek szolgák a birodalom minden területére. Előfordult ez Izráelben is, és a görögök között is. De a zsidó nép tagjai között is voltak előkelő, tehetős családok, és voltak szegények, kiszolgáltatottak, olyanok, akik eladósodtak, és eladták magukat, vagy gyermekeiket, hogy ledolgozzák, kifizessék a tartozásukat. Így aztán a társadalom különböző rétegei között igen nagy szakadék keletkezett. És bár a különböző rétegek tudtak egymásról, mégsem voltak jóban. A szabadok lenézték a szolgákat, visszaéltek befolyásukkal, a szolgák pedig sok esetben nem szerették gazdáikat, csak kényszerből, a megélhetés érdekében végezték el feladataikat. Éppen ezért nagy újdonság volt a Pál levelében olvasott kijelentés, miszerint Krisztusban nincs különbség köztük. Ha valaki az Úrhoz tartozik, akkor nem számít, hogy szolga-e vagy szabad. És nem ér többet egy hitben járó szabad ember, egy megtért szolgánál. Micsoda megaláztatást jelentett ez a szabadok számára. Egy sorba kerültek a szolgákkal? Igen. Csak az tudta ezt elfogadni, aki valóban rájött, hogy Krisztusban mindenki másnak is ugyanolyan értéke van. És micsoda megtiszteltetés volt ez a szolgák számára. Ők, akiket mindenki megvet, és megaláz, ugyanolyan fontosak az Úrnak, mint bárki más.
Valahogy így kellene nekünk is ezt megélnünk. Mert bár mi nem vagyunk rabszolgák, és nem is tartunk szolgálókat, társadalmi hovatartozásunkban azért vannak eltérések. Van, aki előkelő társaságokba jár, vagy a munkahelyén tölt be fontos pozíciót. Van, akire felnéznek a családban, más pedig egyedül él, és mindenben a maga ura. Van, akit mindenki tisztel a faluban, és akinek a temetésé több százan is megjelennek, és olyan is van, akit szinte észre sem vesznek életében, búcsúztatásán pedig csak a szolgálók kísérik utolsó útjára. Sokfélék vagyunk, de ha Krisztus bennünk él, akkor ezek a társadalmi különbségek nem szabad, hogy elválasszanak bennünket egymástól.
Testvérek! Vajon van-e olyan ember a környezetünkben, akit lenézünk valami miatt? Van-e, akihez azért nem szólunk hozzá, mert más a társadalmi besorolása, mint a miénk? Vajon emberszámba tudjuk-e venni azt, aki egyébként ugyanúgy hisz Istenben, mint mi, csak más pozíciója van? Sajnos általában mindenkit magunkhoz képest ítélünk meg. Aki feljebb van a ranglistán, mint mi, azt irigyeljük, az már gazdagnak számít, aki pedig lejjebb van besorolva, azt meg lenézzük, és alábecsüljük. Az Ige azonban azt mondja: Krisztusban nincs szolga, és szabad. Vagyis ugyanúgy értékesek vagyunk, mint a másik.
Harmadjára pedig így szól az apostol: Krisztusban tehát nincs férfi sem nő. Vagyis nincs különbség a kettő között. Valóban? Hát hogy ne volna? Számos országban még ma is óriási társadalmi különbség van egy nő és egy férfi között. És hiába a női emancipáció, azért még hazánkban is van, amikor a nemük alapján alkotnak véleményt az emberekről. Érdekes dolog például a női lelkészség kérdése. Mert azt tudjuk, hogy bizonyos szolgálati területeken nagyon jók a lelkésznők, de az is egyértelmű, hogy van, amiben nagyon nehéz dolguk van. Persze férfiak között is sokfélék vagyunk, vannak erősségeink és gyengeségeink, de azért másként fogadnak egy nőt, illetve egy férfit, ha építkezni kell, és másként, ha gyermekekkel kell foglalkozni.
Amikor Pál leírta ezeket a mondatokat, egy olyan társadalomban éltek az izraeliek, amelyben a nőknek nagyon kevés szavuk volt. Mégis, Isten Lelke vezetésével azt tudta mondani, hogy nincs különbség. Ha a hit dolgáról van szó, valóban nincs különbség. Ugyanolyan értékes lehet egy hívő asszony, mint egy hívő férfi. Más-más szolgálati területeken tudnak majd érvényesülni, de Krisztusban egyenértékűek lehetnek.
Éppen ezért mi se becsüljük le a másik nemhez tartozókat. Örüljünk, ha a mai világban vannak férfi testvéreink a gyülekezetben, hiszen egyre kevesebben vannak, és egyre nehezebb őket ide vezetni a gyülekezetbe. Régebben külön ültek a férfiak és a nők, van, ahol még most is így csinálják, ugyanakkor ha most egy csoportba kellene ülniük az uraknak, bizony, jobban meglátszódna, hogy az összlétszámhoz képest milyen kevesen vannak. Legyünk hálásak értük, és értékeljük őket.
De köszönjük meg Istennek a nő testvéreinket is. Hogy ennyire aktívak, szorgalmasan járnak, és képviselik Isten ügyét a családjaikban. Sok családban tapasztalható, hogy egyedül a nő jár ide, vagy esetleg még egy-egy gyermeket el tud hozni magával. Óriási felelősség és lehetőség ez számukra.
Krisztusban tehát nincs különbség. Pál így fogalmaz: Krisztust öltöttétek magatokra! Ha ez valóban megtörtént, akkor tényleg nincs különbség. Aki beengedte az életébe az Úr Jézust, aki felöltötte az Ő szeretetét, jóságát, alázatát, az Isten gyermeke, és a másik hívőnek a testvére lesz. Testvérek között pedig nem a versengés a lényeg, hanem az egyetértés.
Kedves Testvérek! Múlt héten az alázatról volt szó, most pedig az akkori üzenetre erősít rá a mai. Ne gondoljuk magunkat többnek a másiknál, hanem, a Krisztust felöltöttünk, ha ő bennünk lakik, akkor lássuk meg őt embertársainkban, és adja meg az Ő kereszthalála mindnyájunk értékét. Ő annyira becsült minket, és minden embertársunkat, hogy még az életét is odaadta értünk. Ha pedig az Úr valakiért odaadta az életét, azt mi ne becsüljük le. Ha ezt meg tudjuk élni, itt a gyülekezetben is, akkor valóban különleges közösség vagyunk. Ha azonban ez nem sikerül, akkor vizsgáljuk meg magunkat, hogy mi az, ami rajtunk múlik.
Legyünk hát lelki testvérek, és éljük meg az ige szavait naponként: Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ámen.