nov
Ászáf tanítókölteménye. Figyelj, népem, tanításomra, fordítsátok felém fületeket, amikor beszélek! 2Mert példázatra nyitom számat, ősrégi titkokat akarok hirdetni. 3Amiket hallottunk és tudunk, mert őseink elbeszélték nekünk, 4nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az ÚR dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt.
Zsoltárok 78,1-4
Amikor még nem volt Biblia, szájhagyomány útján terjedt az Ige. Voltak emberek, akiket személyesen megszólított Isten, vagy saját életükön tapasztalták az Ő jelenlétét, segítségét, és ezeket a történeteket generációról generációra továbbadták egymásnak. Leültek a tűz köré, és az idősek elmesélték a fiataloknak, hogy mit tett velük, és őseikkel az Úr.
Izráelben, a páska vacsora alkalmával is ez történt. A gyermekek feladata volt a kérdezés, a szülők, nagyszülők tiszte pedig a történetek hiteles továbbadása. Egy kötött liturgia keretében adták tovább mindazt, amit elődeik megéltek, megtapasztaltak Isten szabadításaiból. Azért volt erre szükség, mert így minden egyes nemzedék hallhatott Istenről, és mindazokról a csodákról, amelyek a választott nép életében megvalósultak.
A 78. zsoltár írója, Ászáf is erre buzdít bennünket. Adjuk tovább mindazt, amit megéltünk, megtapasztaltunk Istennel kapcsolatban. Ne tartsuk titokban az Ő szabadításait, hanem meséljük el gyermekeinknek, szeretteinknek, ismerőseinknek, hogy mit láttunk Isten hatalmából. Milyen jó lenne, ha lenne néhány családi “szabadulástörténetünk”, amelyet nemzedékről nemzedékre tovább örökíthetnénk.
Mi a Te történeted? Mit tapasztaltál meg Isten csodáiból, szeretetéből? És kinek adtad tovább? Ne múljon el úgy a mai nap, hogy nem adsz tovább semmit az Úrral kapcsolatos élményeidből!