dec
16Mert nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni fenségének. 17Mert amikor az Atya Istentől tisztességet és dicsőséget nyert, és ilyen szózatot intézett hozzá a felséges dicsőség: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm”, 18mi hallottuk ezt a mennyből jött szózatot, mert együtt voltunk vele a szent hegyen. 19Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpásra, amíg felvirrad a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben. 20Mindenekelőtt tudnotok kell, hogy az Írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból, 21mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szóltak az Istentől küldött emberek.
2Péter 1,16-21
Kedves Testvérek!
Mint azt mindnyájan tudjuk, a legtöbb nagyvárosban, és a méltán nagyfalunak nevezett községünkben is évről évre kihelyezésre kerülnek az ilyenkor megszokott ünnepi díszek, kellékek. Megnézegethetjük a rénszarvasokat, még a történetük is ki van írva, felnézhetünk a magas hóemberre, sok helyen a gyermekek beleülhetnek a télapó szánjába, és gyönyörködhetünk a szebbnél szebb, kivilágított fákban, ünnepi díszekben. Egy-egy ilyen karácsonyi kompozíciót megnézve csodálattal mondjuk ki, szó szerint, mennyire mesés ez a látvány. És valóban. Már-már túlságosan is mesebeli minden. Hiszen az igazi rénszarvasok valójában egyáltalán nem barátságosak, a hóember ebben az időben hamar elolvadna, a lombhullató fák ilyenkor télen tökéletesen kopárak, dísztelenek, a sok fénnyel pedig talán a téli sötét órákat próbáljuk meg feledtetni.
És mindeközben, számos település kompozíciójában ott van még egyfajta ünnepi kiegészítőként a betlehemi istálló is, benne a kis Jézussal, Máriával, Józseffel, és a többi bibliai személlyel. Mintha ők is csak egy szépen kitalált mese szereplői lennének, mint a rénszarvasok, a hóember vagy a mikulás. Sőt, ha egy kisgyermek elmegy a kivilágított meseszereplők mellett, a betlehemhez érve már nem sok újat láthat. Talán nem is érti, hogy mi van ott. Emberalakok, szalma, bárányok. Nem valami nagy szám. Régi idők kellékei. Ma már csak a mezőgazdaságban és az állattartásban dolgozók családjai találkoznak ilyesmivel. Nyilván szebb és vonzóbb a többi, díszes, kedves mesefigura.
Évekkel később pedig, amikor ezek a gyermekek felnőnek, valószínűleg ugyanígy el fognak menni az ünnep lényege mellett. Biztosan csak mese! Valaki kitalálta, ünnepet, szokást csinált belőle, ami azóta is megmaradt. És valóban. A karácsonyi történetnek is vannak meseszerű elemei. Gondoljunk csak bele! Ha nem reformátusként, vagy nem a keresztyén kultúrában nevelkedtünk volna, ha nem kellett volna gyermekkorunkban betlehemesben szerepelnünk, vajon nem kételkednénk-e, ha hallanánk ezt a történetet?
Vajon elhinnénk-e első hallásra például azt, hogy néhány bölcsnek mondott férfi a csillagok járását követve indult útnak egy bibliai prófécia miatt? Vagy mit szólnánk ahhoz, hogy egy újszülött gyermeknek egy istállóban kell a világra jönnie? Vajon nem néznénk-e bolondnak azokat az embereket, akik azt állítanák, hogy láttak egy hatalmas seregnyi angyalt a közeli dombok felett? Vagy ki hinné el, hogy Jézus a tengeren járt? Ki venné komolyan, hogy egy férfi megszaporította az ételt, és érintéssel, vagy akár a szavával is képes volt a gyógyításra? Ha pedig azt állítanánk, hogy halála után újra életre kelt, feltámadt, bizonyára meggondolnák, hogy szóba állnak-e még velünk, vagy sem. Most komolyan, ezen soha nem gondolkodtunk el? Nem vezettek minket félre szüleink, nagyszüleink? Nem csak egy mese az egész?
Mai igeszakaszunkból kiderül, hogy az apostoli időkben is sokan kételkedtek a Jézusról szóló történetek valóságtartalmában. Azok közül, akik saját szemükkel látták Jézust, sokan már meghaltak, így egyre kevesebben tudtak hitelesen beszélni róla. Így fordulhatott elő, hogy néhányan nem vették komolyan az apostolok szavait. Túlságosan is meseszerűnek gondolták a beszámolókat. Péter felolvasott szavai az ilyen kételkedő embereknek lett címezve.
„Mert nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni fenségének.” Vagyis Péter azzal akarta hitelesíteni az általa elmondottakat, hogy Ő ott volt. Szemtanúja volt a Jézus eseményeknek. Érintett volt. Őt is megszólította a Mester, őt is elhívta, ő is látta a gyógyításokat, csodatételeket. Ha nem látta volna, nem mondaná ilyen határozottan.
Egy konkrét esetet is megemlít az apostol, amikor a megdicsőülés hegyén a saját fülével hallotta, ahogy az Atya Isten megszólalt: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” Gondoljunk csak bele, milyen különleges élmény lehetett ez. Addig is tudta, hogy Jézus különleges, hatalma van, de amikor az égből szól egy hang, és az Atya Isten beszél a saját fiáról, szinte a lélegzete is elállt az embernek. Beleborzongtak a tanítványok, hogy a Mindenhatót hallották. Ez az élmény pedig egész életükre meghatározta Jézusba vetett hitüket. Ettől a ponttól kezdve teljes bizonyossággal tudták, hogy ki is az a Jézus Krisztus. Mivel vele voltak, mivel szemtanúk voltak, és az előbbihez hasonló élményekkel rendelkeztek, Pünkösd után, a Szentlélekkel betelve megpróbálták minél többeknek elmondani azt, amit láttak és hallottak.
Azonban hozzá kell tennünk, hogy nem minden szemtanúból lett bizonyságtevő. Sokkal többen megtapasztalták Jézus csodáit, mint ahányan aztán tanítványokká lettek. Jézus rengeteg embert meggyógyított, de nem mindenki követte őt. Sokan csak a csodára vártak. A gyógyulásra, vagy éppen valamilyen próba végére. Egy alkalommal például Jézus 10 leprás férfit is meggyógyított, mégis csak egy ment hozzá vissza hálát adni. De még a tanítványok között is voltak hűtlenek. Júdás elárulta Őt, Péter háromszor is megtagadta, Tamás nem hitte el, hogy feltámadt, és a többiek is elfutottak a Gecsemáné-kertben. Pünkösd után azonban legtöbben, mint áldott szemtanúk, sok-sok embernek adták tovább hitelesen a Jézusról szóló történetet.
Kedves Testvérek! Ha nem akarjuk, hogy a Karácsony szépen lassan átalakuljon valami szép, de hihetetlen mesévé, akkor létfontosságú, hogy mi magunk is szemtanúvá váljunk. Ahogyan egy bírósági eljárásban perdöntő lehet egy hiteles szemtanú jelenléte, úgy lehet életmentő az, ha mi magunk is szemtanúkként beszélünk az Úr Jézusról. Ha nemcsak úgy beszélünk Róla, mint a kis Jézusról, vagy a Jézuskáról, aki Karácsonykor az ajándékot hozza, hanem úgy, mint akivel személyes kapcsolatunk van.
Vajon Te, kedves testvérem, szemtanú vagy-e? Volt-e már élményed az Úr Jézussal kapcsolatban? Tudsz-e mondani olyan élethelyzetet, amelyben érezted az Ő jelenlétét? Közel mentél-e már hozzá annyira, hogy megtapasztald hatalmát, szeretetét? A pásztorok, a bölcsek, a karácsonyi történet szereplői még csak a beteljesült ígéretet látták az apró gyermekben. Mégis hittek benne, és hódoltak előtte. Péter apostol, és a többi tanítvány azonban már a felnőtt, hatalmas, megdicsőült Urat ismerték egészen közelről, mint aki személyesen az ő életüket is megváltoztatta. A hitetlenségből, a hétköznapi robotolásból új életformára, tanítványi közegbe hívta őket. Feltámadása után pedig arra bátorította az övéit, hogy menjenek el, és mindenfelé hirdessék a róla szóló örömhírt. Ők pedig számos alkalommal meg is fogalmazták: Nem tehetjük meg, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.
Te is lehetsz szemtanú. Mert ha személyes érintettséged van, ha már megszólított az Úr, változást hozott az életedbe, akkor tudsz róla beszélni. Sőt, akkor akarsz is róla beszélni. Nem tudod magadban tartani azt, amiben megélted az ő jelenlétét. És az a legjobb ebben, hogy nem kell kiszínezni, megszépíteni a történetet. Nem kell mellébeszélni, mindenféle kitalált elemet bele tenni, mint egy mesében, hanem őszintén, egyenesen, tisztán beszélhetsz arról, hogy mit tett veled az Isten.
Ha például átélted, hogy egy betegségből meggyógyított, vagy megtanított vele együtt élni, mondd el másoknak a történetedet. Ha segített abban, hogy ne csak erre a földi életszakaszra rendezkedj be, hanem készülj a lényegire, az örök életre, ahol már nem lesz fájdalom, és sírás, akkor ezt ne tartsd magadban. Beszélj arról, hogy nem volt könnyű, de az Úr Jézus melléd állt, és adott erőt. Péter is beszélt testének porsátoráról, amelyet egyszer majd úgyis le kell vetnie. De Jézussal közösségben már tudta, hogy egy jobb hely, egy boldog, örök élet vár rá az ő országában.
De szemtanúja lehetsz mások megváltozásának is. Ha látod, hogy egy függőből, egy alkoholistából, egy romlott gondolkodású emberből hogyan lett Isten szolgáló embere, akkor fel fogod ismerni az Úr hatalmát, és nem tudod majd magadban tartani.
Vagy ha a saját életeden látod meg Isten változtató erejét, mert meg tudsz szabadulni régi bűneidből, vagy képes vagy egyre többet imádkozni, igét olvasni, mert épülni szeretnél, akkor te magad leszel a csoda, a szemmel látható bizonyíték. De a most közelgő ünnepi órákban is látható lehet Isten jelenléte. Az Ő jelenétét bizonyítja például az, amikor még a hideg templomba is beülünk, örömmel megyünk el az istentiszteletekre és még maszkban is énekeljük az ünnepi énekeket, mert ez is egyfajta hitvallás. Aki lát minket a családból, vagy az utcán, amikor igyekszünk az alkalomra, érezni fogja, hogy számunkra ez mennyire fontos.
Akkor lehet valódi ünnepünk, ha mi is érintetté válunk. Ha személyes kapcsolatban vagyunk az Úr Jézussal. És ma igazából ez a kérdés. Szemtanúk vagyunk-e? Érezzük-e az Úr jelenlétét az életünkben? Átéltük-e már, hogy megszólított minket, segített rajtunk, vagy belegondoltunk-e már, hogy mit tett értünk a kereszten? Benne lesz-e az ünnepünkben az igazi ünnepelt? Ismerjük-e Őt, és észrevehető-e Ő az életünkben? Ha nem, akkor marad a Jézuska, a karácsonyfa, az ünnepi kellékek sokasága, néhány pihenőnap, családi találkozás. Ha azonban a válaszunk igen, mert az Úr Jézus a mi megváltónk, életünk ura, akit behívtunk az életünkbe, akkor a karácsony nemcsak mese lesz, hanem valódi örömünnep, amelyben felismerjük Isten szeretetét, megváltó, megmentő szándékát, a Testté lett Urat, üdvözítőt.
Ha szeretnél szemtanú lenni, ne habozz, lépj közelebb az Úrhoz, aki érted is testté lett, szólítsd meg őt imádságban, figyelj rá a Biblián keresztül, vagy az igehirdetést hallgatva, és fel fogod ismerni nagyságát, szeretetét. Ha pedig már kapcsolatban vagy vele, mert megbántad előtte bűneidet, és próbálsz neki tetsző módon élni, akkor legyen gazdag ünneped, amelyen nemcsak te élvezed az Úr jelenlétét, hanem másoknak is beszélsz róla. Mondd el, mit tett az életedben! Írj ki egy bibliai idézetet a facebookodra! Imádkozz másokért! Légy bizonyságtevő, hitvalló szemtanú.
Kedves Testvérek! Arra bátorítok mindenkit, hogy a karácsonyig hátralevő napokban nézegessük örömmel és hálaadással a kivilágított tereket, díszeket, kellékeket, de amikor odaérünk a jászolhoz, ne csak a mesét vegyük észre, hanem álljunk meg egy pillanatra, és ismerjük fel hitünkkel az Isten mérhetetlen szeretetét, amelyet legjobban Jézus Krisztus születésében mutatott meg számunkra! Legyen ezért övé a dicsőség, Ámen.