dec
1Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt. 2Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, mert olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában. 3Ezért aki így reménykedik benne, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta.
4Aki bűnt cselekszik, a törvényt is megszegi, mert a bűn törvényszegés. 5Azt pedig tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, és hogy őbenne nincsen bűn. 6Aki őbenne marad, az nem vétkezik: aki vétkezik, az nem látja és nem ismeri őt. 7Gyermekeim, senki meg ne tévesszen titeket: aki az igazságot cselekszi, az igaz, mint ahogyan ő is igaz. 8Aki a bűnt cselekszi, az az ördögtől van, mert az ördög cselekszi a bűnt kezdettől fogva. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerombolja. 9Aki az Istentől született, az nem cselekszik bűnt, mert az ő magja van benne, és nem vétkezhet, mert az Istentől született. 1János 3,1-9
Kedves Testvérek! Tegnap, a szentesti istentiszteleten arról volt szó, hogy Isten milyen csodálatos ajándékot adott nekünk az Úr Jézusban, és hogy hálából mi is odaadhatjuk magunkat neki, teljes szívből, teljes lélekből. A karácsonyi történetből egy olyan Istent ismerhetünk meg, aki szereti az emberiséget, 6és aki kész áldozatot is hozni értünk.
Ma azonban, a felolvasott igeszakaszból egy másik oldaláról is megismerhetjük ugyanezt az Urat. Kiderül ugyanis, hogy a mindent adó Isten nemcsak adni akar nekünk, hanem bizony az is a szándékában áll, hogy bizonyos dolgokat elvegyen tőlünk. Mielőtt azonban azt hinnénk, hogy valami jótól akarna megfosztani minket az Úr, szögezzük le, hogy egyedül a mi bűneinket szeretné elvenni, semmi mást. Egyszerűen nem bírja azt nézni, hogy a bűnök jelen vannak az életünkben, és azt szeretné, ha ezeket szépen lassan, vagy egészen gyorsan, de el tudná venni tőlünk.
János apostol első levelében már-már megdöbbentő határozottsággal fejezi ki Isten és az ember bűnhöz való viszonyát. „Aki a bűnt cselekszi, az az ördögtől van, mert az ördög cselekszi a bűnt kezdettől fogva. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. Aki az Istentől született, az nem cselekszik bűnt, mert az ő magja van benne, és nem vétkezhet, mert az Istentől született.”
Aki a bűnt cselekszi, az az ördögtől van. Testvérek! Akkor mi is az ördögtől valók vagyunk? Hozzá tartozunk? Az ige alapján azt mondhatjuk, hogy igen! Amikor a bűnben vagyunk, akkor ez azért van, mert szem elől tévesztettük az Úr Jézust. Amikor elkövetünk egy-egy bűnt, akkor újra kapcsolatba kerülünk a gonosszal. Ő győz a szívünkben.
Nagyon leegyszerűsítve olyan ez, mint amikor a mesékben, a szereplő el akar dönteni valamit, és megjelenik a gondolataiban egy kis angyal és egy kisördög. Az egyik is súg valamit, és a másik is. Két oldal harcol egymással szemben. És valóban. Van egy régi, bűnös természetünk, amely az ördögnek engedelmeskedik, és ha megtértünk, akkor van egy új, krisztusi természetünk, amely Krisztusnak fogad szót. Ha teljesen a krisztusi természet élne bennünk, akkor arra tényleg igaz lenne, hogy nem tudna bűnt elkövetni. Csak az a baj, hogy mindig hagyunk egy-két kiskaput a gonosznak, ahol bejárhat hozzánk.
De miért is beszélek még karácsony szent ünnepén is a bűnről, és a gonoszról? Hát azért, mert erről is szólt az első Karácsony. Jézus érkezésének ez az isteni döntés az oka, ahogyan azt János nagyon pontosan meg is fogalmazta: „Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.” Ezért jött Jézus. És a karácsonyi történet szereplőinek életében is ez a múlt-rombolás történt meg.
Ott voltak például a napkeleti bölcsek, akik a csillagok állásából következtettek arra, hogy meg fog születni a zsidók királya. Ők messziről, napkeletről érkeztek, olyan helyről, ahol mindenféle pogány isteneket, bálványokat imádtak az emberek. Azzal, hogy személyesen látták a megszületett Messiást, megváltozott az életük. Nemcsak tudományos kíváncsiság hajtotta őket, hanem azért jöttek, hogy imádják az Urat. A betlehemi találkozás után pedig azt írja az ige: más úton tértek vissza hazájukba. Már nem Heródes irányába mentek, a fővároson át, hanem mivel megtudták gonosz szándékát Jézussal kapcsolatban, inkább elkerülték őt. Hazatérve pedig bizonyára további életükben is meghatározó volt a Jézussal való találkozás.
De Máriát és Józsefet is ide állíthatjuk példaként. Talán nekik volt ez a legnehezebb váltás az életükben. Hiszen amikor megtudták, hogy Máriában megfogant a gyermek, mindketten féltek. Tartottak attól, hogy mit fognak szólni az emberek, és az akkori szokások szerint Mária valójában életveszélybe is került, mivel házasság előtt esett teherbe. Nem lehetett könnyű bízni az Úrban. Ők azonban engedelmesen hallgattak az angyali követek szavára, és mindketten engedelmesen teljesítették küldetésüket. Hátrahagyták a félelmet, az aggodalmat, és bíztak szerető Istenükben.
Aki találkozott az Úr Jézussal, az nem folytathatta úgy az életét, mintha mi se történt volna. Igaz volt ez a karácsonyi történetben szereplők életére nézve is, és később, Jézus munkássága nyomán még sokan megtapasztalták ezt. Megváltozott az élete a tanítványoknak, a bűnös vámszedőknek, új életet kezdett magdalai Mária vagy éppen a parázna nő, másként élte tovább életét a vak Bartimeus, és a meggyógyított emberek jelentős része, mert a régit elengedték, lerombolták, az újat pedig elkezdték építeni az Úr Jézussal.
„Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.” Jézus ezért jött. Hogy elvegye szívedből a bűnt, a gonosz szándékot, az engedetlenséget, mindazt, ami a kárhozatba sodorna téged. A kérdés csak az, hogy vajon mire jutott a Te életedben? Mit tudott leépíteni abból, amit az ördög felépített benned? Milyen bűneidre tudott rámutatni, mitől tudott megszabadítani? És melyek azok a kiskapuk, amiket még mindig fenntartasz a gonosz számára? Melyek azok a bűneid, amelyek újra és újra előjönnek, mert nem hagytad, hogy az Úr Jézus lerombolja azokat?
Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. Ha ezen az ünnepen egészen közel mész hozzá, mint a bölcsek, vagy a pásztorok tették, ha megszólítod őt, és hódolsz előtte, akkor ő segíteni fog neked abban, hogy végre megszabadulj a gonosztól. Segít lerombolni azokat a hidakat, átjárókat, amelyek még mindig összekötnek a régi természeteddel, régi bűnökkel. És ha lerombolta a régit, akkor meg tudja építeni az újat is, a vele való, szoros, biztonságos kapcsolatot. De ahhoz, hogy ez megtörténjen, a régit el kell engedned.
A gyermekeink sokat szoktak legózni, és előfordul, hogy ha építenek valami szépet, akkor azt egy darabig őrizgetik, féltik, nehogy szétszedjük, nehogy valaki lerombolja. De amíg a régit őrizgetik, nem tudunk semmi újat készíteni. Amíg a régit akarják nézegetni, addig nem tudunk újabbat, szebbet, nagyobbat építeni.
Engedjük, hogy az Úr Jézus a mi életünkben is teljesítse küldetését, és végrehajtsa tervét, vagyis lerombolja bennünk az ördög munkáit. Éljük át ezt akár az úrvacsorai közösségben, ahol őszintén megvalljuk előtte bűneinket, és ne engedjük, hogy megmaradjon bennünk a régi természetünk.
Aki őbenne marad, az nem vétkezik: aki vétkezik, az nem látta meg őt, és nem is ismeri őt. Ne teljen el úgy ez az ünnep, hogy nem láttuk meg az értünk földre jött, és később értünk önmagát keresztre adó Jézus Krisztust! Legyen vele találkozásunk, egy csendes imában, egy igei üzenetben, úrvacsorai közegben, vagy éppen énekszóban, és hozzon változást az életünkbe. Isten mindent nekünk akar adni, egyedül a bűneinket, a gonosszal való kapcsolatunkat szeretné porig rombolni.
Végezetül mintegy összefoglalásként hallgassuk meg az igét Titusz 2,12-ből:
„Mert megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, 12és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan és kegyesen éljünk e világban, 13mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését, 14aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik.” Ámen.