jan
16Akkor bírákat támasztott az ÚR, és azok megszabadították őket fosztogatóik kezéből. 17De bíráikra sem hallgattak, hanem más istenekkel paráználkodtak, és azokat imádták. Hamar letértek arról az útról, amelyen őseik jártak, akik hallgattak az ÚR parancsolataira. Ők nem így cselekedtek. 18Mert amikor az ÚR bírákat támasztott nekik, maga az ÚR volt a bíróval, és megszabadította őket ellenségeik kezéből, amíg az a bíró élt. Megkönyörült rajtuk az ÚR, amikor panaszkodtak nyomorgatóik és sanyargatóik miatt. 19De amikor meghalt a bíró, ismét romlottabbak lettek őseiknél, mert más istenek után jártak, azokat tisztelték, és azokat imádták. Nem hagytak fel cselekedeteikkel és megátalkodott magatartásukkal. 20Föllángolt ezért az ÚR haragja Izráel ellen, és ezt mondta: Mivel ez a nép megszegte szövetségemet, amelyre atyáikat köteleztem, és nem hallgat a szavamra, 21én sem űzök ki többé egyetlen népet sem előlük azok közül, akiket Józsué a halálakor itt hagyott. 22Mert velük fogom próbára tenni Izráelt: vajon ragaszkodnak-e az ÚR útjához, ahogyan ragaszkodtak őseik, és azon járnak-e, vagy pedig nem. 23Ezért hagyta helyükön az ÚR ezeket a népeket, és nem űzte ki őket azonnal, nem adta őket Józsué kezébe.
Bírák 2,16-23
Kedves Testvérek! Az elmúlt héten számos olyan igeszakasszal találkozhattunk, amelyek arra mutatnak rá, hogy nagyon sokszor csak a saját magunk szűk látóköréből szemléljük az élet dolgait. Mintha körülöttünk forogna a világ. Mintha csak a saját javunkat keresnénk, azzal foglalkoznánk.
A hegyi beszédet olvashattuk a Máté evangéliumából, és ha követtük a kijelölt szakaszokat, láthattuk, hogy Jézus több olyan témát is felhoz, amely rávilágít az ember önző voltára. Beszél például arról, hogy ne gyűjtsünk magunknak kincseket a földön. Jézus tudja, hogy mennyire fontosak számunkra az anyagi javak, és mennyi mindent fel tudunk áldozni azért, hogy több pénzünk, nagyobb tv-nk, szebb házunk legyen. Aztán felhozza az aggodalom kérdését is. Rámutat, hogy az élet több, mint az étel, az ital, vagy a ruházkodás kérdése, mi pedig milyen sokat foglalkozunk ezekkel a mulandó dolgokkal. Majd ezt követően a szálka és a gerenda szemléltetésével rávilágít a mások felett való ítélkezés kísértésére is. Amikor másokban könnyen észrevesszük a hibát, magunkban pedig mindent rendben találunk. Végül pedig az imádság terén is önvizsgálatra hív, hiszen előfordul, hogy helytelenül fogalmazzuk meg kéréseinket, mert ott is csak magunkra fókuszálunk.
Ezt az én központú gondolkodást fordítja meg az Úr Jézus, amikor így fogalmaz: „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük!” Vagyis vegyétek észre, hogy nem csak ti léteztek! Nem csak a ti igazságotok létezik! Nem csak az a lényeg, hogy ti mivel jártok jól, nektek mi a jó, hanem másokra is jó lenne odafigyelni! Csak olyat mondj a másiknak, csak olyat tégy vele, ami neked is jól esne, amit te is szívesen átélnél. Képzeld bele magadat embertársad helyzetébe, és nézd meg magadat az ő szemszögéből.
Vajon milyen lehet veled élni? Milyen hatással vagy a házastársadra, a gyermekedre, a testvéredre? Jó-e veled találkozni? Milyen szavakat kapnak tőled az emberek?
Kedves Testvérek! Mai istentiszteletünkön próbáljunk meg egy kicsit kiemelkedni a saját gondolatainkból, és mintha felülnézetből, vagy egy másik kameraállásból néznénk az életünket, figyeljük meg, hogy milyenek vagyunk! Segítségünkre lesz ebben a bírák könyvének 2. fejezete, amelyben két típusú embert figyelhetünk meg. Az egyik a megoldást, az áldást közvetítette, a másik pedig próbatétel volt környezete számára. Vizsgáljuk meg ezeket, és közben gondoljuk át, melyikben ismerjük fel magunkat!
Beszéljünk először is a bírákról. Itt, a könyv második fejezetében előre tekint a Szentíró, és elöljáróban elmondja, hogy miről fog szólni ez a történet. Izrael népének ezt a korszakát négy váltakozó elem határozta meg. Először is, a baj, mindig Izrael bűneivel kezdődött. A nép fellázadt az Úr ellen. Szembefordultak Istennel, megszegték a neki tett fogadalmakat, engedtek a gonosz kísértésének. Ezt követően mindig Isten büntetése következett. Az Úr nem hagyhatta szó nélkül a nép gonoszságát, ezért így, vagy úgy, de megbüntette őket. A nehéz, megpróbáló helyzetekben azonban mindig eszükbe jutott Isten hatalma, ereje, ezért hozzá kiáltottak segítségért. Az imádság eredménye pedig Isten szabadítása volt. Ahogy a zsoltáros mondja: rájuk tekintett nyomorúságukban, és megszabadította őket. Ebben a korszakban a szabadulás eszközeként Isten a bírákat használta fel. Olyan szolgákat támasztott, akik szoros kapcsolatban voltak az Úrral, és így áldást hoztak a népre. Sokféle különböző karaktert sorol fel a Szentírás, mindegyik a maga módján tudott segítséget adni Izraelnek.
Ott volt például Gedeon, aki hatalmas sereget gyűjtött, végül azonban mindössze háromszáz fővel aratott győzelmet Midján népe fölött. Vagy ott volt Debóra, aki nő létére szintén hadvezérként szabadította meg Izraelt. De talán a legismertebb bírák közé tartozik Sámson, akinek a hajában volt az ereje, és akit a filiszteus szerelme, Delila árult el. Sámson többször is a fizikai erejével pusztította Izrael ellenségeit, és még önfeláldozó halálával is sok-sok filiszteust ölt meg. Valamilyen formában minden bíra megoldást, szabadulást, áldást hozott a nép számára.
Ezzel szemben, felolvasott igénk folytatásában ott van mai másik példánk is, amelyből kiderül, hogy nemcsak áldást, megoldást, hanem próbatételt is jelenthet egy-egy ember, vagy embercsoport.
Isten maga szólal meg az Igében, és figyelmezteti Izráelt, hogy mivel fellázadtak ellene, nem fog többé kiűzni semmilyen pogány népet előlük, hanem velük fogja próbára tenni választottait. Az idegen népek tehát egyfajta „kísértésként” ott lesznek Izráel mellett. A honfoglalás egyik fő szabálya az volt, hogy az elfoglalt területekről ki kellett irtani, el kellett űzni a helyi lakosságot. Ennek az volt az egyszerű oka, hogy ha ott maradtak az idegen népek, és beolvadtak Izraelbe, könnyen megtanították Izrael fiainak a pogány bálványimádó szokásaikat. Általában a nőket és a gyermekeket hagyták életben, a nők pedig könnyen rávették az izraeli férfiakat az ilyen dolgokra. A pogányok jelenléte tehát veszedelmes próbatétel volt Izrael életében. Ha pedig Isten nem űzte el őket valamilyen módon, akkor elég nagy volt a valószínűsége annak, hogy elbuknak ebben a próbában.
Sajnos, ilyen és hasonló emberekre könnyen találunk más példát is a Szentírásban. Akik próbatételként voltak jelen egy-egy nép, vagy család, vagy személy életében. Az első emberpár rossz döntése például az egész emberiség életét meghatározta. Az egyiptomi fáraó konoksága miatt minden elsőszülött egyiptomi fiúgyermek meghalt. Ákán bűne miatt egész háza népét kiirtották. A királyok könyvében pedig sok-sok olyan uralkodót ismerhetünk meg, akik rossz döntéseikkel bűnbe vitték népüket. Amennyire könnyen lehet valaki áldássá környezete számára, annyira egyszerűen válhat próbatétellé is a jelenlétünk mások életében.
Kedves Testvérem! Te melyik szeretnél lenni? Megoldás, vagy próbatétel? Áldás forrása, vagy bűnre csábító kísértés?
Lehetsz először is a megoldás. Ahogyan annak idején Isten a bírákat, és sok más kiválasztott emberét áldás forrásaként használta, úgy benned is sokféle jót tud adni a körülötted élőknek. Lehetsz olyan ember, akivel jó találkozni, mert derűs, mosolygós, kedves. Lehetsz segítőkész, akire lehet számítani, aki biztos hátteret ad a hétköznapokban. Lehetsz te a jó szó valaki életében. Aki meghallgat, vigasztal, bátorít, és szeret minden egyes megszólalásával. Isten képessé tud tenni arra, hogy bölcsességeddel mások javára tudj dönteni. Lehetsz jó példa, akire felnéznek, akit tisztelnek, mert látják, hogy bánsz a családoddal, és tudják, hogy végzed a munkádat.
És lehetsz áldott gyülekezeti tag is, aki jelenlétével, szolgálatával, adományaival, vagy imádságaival nagyban hozzájárul ahhoz, hogy itt a jövőben is legyen nyája Istennek. Lehetsz te az, akin meglátszik Isten szeretete, Isten életváltoztató hatalma, akit ha meglátnak, megismernek, akkor vonzóvá lesz a Krisztushoz tartozás. Lehetsz te az indíték arra, hogy valaki elinduljon a templomba, elővegye a Bibliát, vagy elkezdjen érdeklődni Isten iránt. Lehetsz te az a szülő, akit imádkozni lát a gyermeke, a nagyszülő, akinek a Bibliája nyitva van az asztalon, lehetsz a szomszéd, a testvér, aki hétről hétre hordod az igehirdetéseket, vagy akivel együtt el lehet menni a templomba. Sokféle módon lehetsz Isten áldása a környezetedben.
Persze ugyanígy lehetsz próbatétel is mások életében, pontosan úgy, ahogyan a kánaáni népek próbatételként voltak jelen Izrael számára. Lehetsz te a problémás családtag, akivel szemben minden szavunkat jól át kell gondolni, mert megsértődik minden apróságon. Lehetsz az, aki minden témához hozzá tud fűzni valami rosszindulatú megjegyzést, és minden történetet ki tud színezni valamilyen hazugsággal. Lehetsz te a barát, aki elcsábít a rosszra, és bűnbe viszi társait, mert erőszakos, és határozott. Lehetsz te a szomszéd, az ismerős, aki lebeszél a templomba járásról, vagy a hétköznapok döntéseit felelőtlenül hozza meg. Lehetsz a hűtlen házastárs, a szülő, akit csak káromkodni és veszekedni hallanak a gyermekek, vagy a nagyszülő, aki folyton csak zsörtölődik. Lehetsz a rossz példa, aki látványosan tönkreteszed az egészségedet, vagy felelőtlen döntéseiddel olyan adósságba viszed a családodat, hogy a gyermeked jobban fog járni, ha lemond az összes örökségéről, mintha átvállalja az anyagi terheket. És lehetsz a folyton elégedetlen gyülekezeti tag is, akinek semmi sem jó, akinek mindig elfoglalják a helyét, vagy akinek nem találják ki a gyülekezeti tagok a gondolatait, elvárásait. Aki kritizálni tud, de tenni nem akar.
Megoldás, vagy próbatétel? Te mire vagy jó? Mire tud használni Isten? Ha figyelsz Isten vezetésére, akkor a körülötted élők számára sokféle áldást közvetíthetsz. De lehetsz próbatétel is mások számára. Van, akit csak így tud használni az Úr. Lehetsz Te a baj forrása, okozója, lehetsz te az indulatok generálója, lehetsz a szükséges rossz, akit el kell tűrni, ki kell bírni, és lehetsz bűnre hívó kísértés, amelytől mások meg akarnak szabadulni.
Megoldás, vagy próbatétel? Melyik szeretnél lenni? Az Úr Jézusban Isten megmutatta, hogy neki mi a szándéka. Ő volt a legnagyobb jó, a legfőbb szabadítás, amit csak értünk adhatott, hogy ne kelljen az örök halálba rohannunk, hanem vele, örök közösségben élhessünk. Ő menedék volt a viharban, gyógyulás a betegségben, társ a megalázottságban, felemelő kéz a megvetettségben. Élet volt a haldoklásban, és vigasztalás volt a békétlenségben. Áldás volt a földön uralkodó áldatlan állapotokban.
Hát kövessük az Ő példáját, és legyünk áldássá a családunkban, gyülekezetünkben, és a körülöttünk élők életében, mert erre hívott el bennünket az Úr. Ámen.