Már
Textus: Kolossé 3,1-15
Ha tehát feltámadtatok Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol Krisztus van, aki Isten jobbján ül. 2Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel! 3Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve Krisztussal együtt Istenben. 4Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.
5Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami földi: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, 6mert ezek miatt haragszik Isten. 7Ti is ezeket tettétek egykor, amikor ezekben éltetek; 8most azonban vessétek el magatoktól mindezt: a haragot, az indulatot, a gonoszságot, az istenkáromlást és szátokból a gyalázatos beszédet. 9Ne hazudjatok egymásnak, mert levetkőztétek a régi embert cselekedeteivel együtt, 10és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt. 11Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus.
12Mint Istennek szent és szeretett választottai, öltsetek magatokra könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. 13Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. 14Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent. 15És Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhíva az egy testben. És legyetek háládatosak.
Az elmúlt napokban észrevettem magamon, hogy nap közben viszonylag sokszor hallgattam vagy olvastam a híradásokat. Mint sokan mások is, én is tudni akartam, hogy éppen mi a helyzet a háborúval kapcsolatban. Vártam a jó híreket, vártam a változásokat, és időt töltöttem ezzel. Aztán pár nap elteltével rájöttem, hogy attól, hogy folyton ezt nézegetem, senkinek sem lesz jobb, és semmi sem változik meg. Csak az időm megy el rá, csak nyomasztja a lelkemet a sok információ, és csak az aggodalom telepszik rá a gondolataimra.
Hasonló volt a helyzet a covid járvány kezdetén. Mindenki figyelte a számokat, a rádióban pedig minden híradás azzal kezdődött, hogy aznap éppen hányan fertőződtek meg, és hányan vesztették életüket. Ha sokat hallgatta az ember ezeket, ez a téma teljesen leuralta a gondolatait, napjait.
Itt a böjti időszak, és a kérdés az, hogy mivel törődünk? Mi veszi el az időnket? Mi tölti be a szívünket? Mivel vannak tele a gondolataink? Az Ige azt mondja: Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel.
Ha azt a szót halljuk, hogy böjt, általában a lemondás jut az eszünkbe. Lemondani a húsevésről, lemondani a nagy lakomákról, vagy egy időre felhagyni olyan dolgokkal, amelyek nagyon fontosak számunkra. Ma, böjtfő vasárnapján, a húsvétig tartó böjti időszak elején próbáljuk meg máshonnan megközelíteni ezt a kérdést.
A felolvasott igében Pál apostol két kategóriára osztja azokat a dolgokat, amelyekkel általában elfoglaljuk magunkat. Vagy valamilyen földi, e világra irányuló dolgot teszünk, vagy valamilyen mennyei, ahogyan ő mondja: odafennvaló dologgal törődünk.
Nézzük meg most, mit is jelent ez a két kategória. Az elsővel, a földi dolgokkal rengeteget foglalkozunk. Ide tartozik mindaz, amit legtöbben folyamatosan keresünk. Egész életünkben keressük például a pénzt. Még ha életünknek bizonyos szakaszaiban nem is tartozunk az aktív keresők közé, akkor is folyamatosan arra vágyunk, hogy legyen valahonnan pénzünk. Gyermekkorban örülünk, ha egy kis aprót kapunk szüleinktől egy csokira, felnőttként a mindennapi betevőért járunk dolgozni, idős korban pedig a minket megillető nyugdíj az, ami biztosítja a megélhetésünket. Keressük a pénzt, vágyunk arra, hogy több legyen.
Aztán szintén a földi dolgok kategóriájába tartozik a testünkről való gondoskodás. Például a táplálkozás. Legtöbben, nemcsak a létfenntartás érdekében eszünk, hanem azért is, mert szeretjük a finom ételeket. Most nem kezdem el sorolni a közkedvelt étel típusokat, de biztosan mindnyájunknak van olyan kedvence, amiből bármikor szívesen enne egy keveset. De nemcsak ennünk szükséges, hanem gondoskodnunk kell például öltözetünkről is. Van, aki ezzel is sokat foglalkozik. Milyen ruhát vegyek fel, melyik illik a másikhoz, hogy lesz megfelelő a megjelenésem?
Mások nemcsak az alapvető szükségletekről gondoskodnak testükkel kapcsolatban, hanem többre is vágynak. Rengetegen rabjai valamilyen szenvedélynek, amitől boldognak, elégedettnek érzik magukat.
Aztán nem szabad kifelejtenünk a földi kategória egyik legelterjedtebb elemét, a szabadidős tevékenységeket, amelyből gyakran függések lesznek. Ilyen például az, amikor órákat töltünk a televízió előtt. Azt mondjuk, hogy ez egy kedvelt időtöltésünk, közben azonban észre sem vesszük, hogy a kedvenc műsorainkhoz igazítjuk életritmusunkat. Ha a napi sorozatból 5 percről lemaradunk, máris rossz kedvünk lesz, és kétségbe esünk, vajon mi történhetett az elmulasztott percekben. De így működik ez másféle földi dolgokkal is, hogy egy idő után függeni kezdünk tőlük, és rabul ejtenek bennünket. A fiatalok a facebookon, számítógépes játékokon élnek, mások sportfogadásokra költik el pénzüket, vagy egyéb szerencsejátékra pazarolják családjuk vagyonát. SŐT nem is beszéltünk még az emberi kapcsolatokról, a házassági hűség eldobásáról, a testi örömök hajhászásáról, és bálványozásáról, a hazugságról, indulatról, haragról, káromkodásról, amelyeket itt mind felsorol a Szentírás. Ez a földi kategória, ezeket és hasonlókat keresünk napról napra, ezek körül forog az életünk.
Amikor a böjtről esik szó, egyből az jut az eszünkbe, hogy ezekből a felsorolt, és számunkra nagyon fontos dolgokból valamivel fel kell hagynunk. Azt gondoljuk, hogy Isten le szeretné korlátozni az életünket, lehetőségeinket, el szeretné venni tőlünk mindazt, amit élvezünk, amit szeretünk, hiszen a böjt a lemondásról szól.
Pál apostol szerint azonban sokkal többről van itt szó. Igénkből azt érthetjük meg, hogy Isten nem elvenni akar tőlünk, hanem inkább még többet adni. Azonban nem ilyen, sokszor haszontalan és értelmetlen földi javakat, hanem mennyei kincseket. Azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van. Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel. –mondja az apostol. A kérdés csak az, hogy mi tartozik ebbe a fenti, mennyei kategóriába?
Erről is egyértelmű útmutatást nyerünk igénkből. Öltsétek tehát magatokra a könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen, ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent. És a Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhívva az egy testben. És legyetek háládatosak. Ismerősen csengenek ezek a szavak, hiszen úrvacsoraosztáskor mindig elhangzanak. Talán fejből is el tudnánk mondani ezeket a sorokat, és mégis, milyen ritkán jut eszünkbe mindez a hétköznapokban. Mennyivel gyakrabban keressük a földi dolgokat, mint ezeket a mennyei kincseket?
Pedig Urunk a mai napon ezekre irányítja figyelmünket. Azt üzeni számunkra az idei böjti időszak kezdetén, hogy neki jóval több a kínálata. Ő nem azt várja, hogy kényszeresen lemondj, valami számodra fontosról, hanem azt ígéri, hogy ha átadod neki önmagadat, akkor szabad leszel arra, hogy régi, megszokott bálványaidat hátra tudd hagyni. Vagyis ha Pál szavaival élve meghalsz a bűnnek, és feltámadsz Krisztusnak, akkor ez azt jelenti, hogy háttérbe kerülnek azok a dolgok az életedben, amelyek csak a földre irányítják a figyelmedet. Akkor nem leszel megkötözve, nem fog ide-oda ráncigálni a gonosz egyik kísértésből a másikba, hanem mivel átadtad az Úrnak az életedet, te magad akarsz majd megváltozni. Te magad vágysz majd a sok tv helyett egy kicsit több igeolvasásra, imádságra, te magad mondasz majd le egy kis pihenésről a gyülekezeti közösség átéléséért, te magad dobsz egy kicsivel több pénzt a perselybe, vagy a rászorulók javára hogy megtapasztald, nem lesz kevesebb javad, hanem csak gyarapodni fogsz. Azért, mert az Isten mindig többet ad.
Ha magadat adod, Ő mindent ad. Ha hitedet adod, ő örök életet kínál. Ha bálványaidat eldobod, ő a jelenlétét, vezetését ajánlja fel. Többet ad, és többet nyerhetsz, ha nem lefelé nézel, hanem felfelé, ő rá. Így válhat egész életed tulajdonképpen böjtté. Olyan böjtté, amelyben jól érzed magad, amelyben eszedbe sem jut, hogy le kell mondanod valamiről, vagy bizonyos dolgok meg vannak tiltva az életedben. Így lehet olyan böjt az életed, amely nem a megszorításokról, hanem egy másféle értékrendről szól. Mert ha átadtad magadat, akkor örömmel szánsz időt Istenre, az ő üzenetére. Ha átadtad magadat, akkor a körülötted lévők is több áldást nyernek rajtad keresztül, és te magad is óriási kincseket vehetsz át.
A kérdés, csak az, hogy mennyit adsz oda magadból Istennek? Leteszed-e elé bűneidet? Kéred-e, hogy megtisztítsa életedet? Mindenestől adod-e magad, vagy csak életed néhány területét szánod az Úrnak? Kényszerből, esetleg megszokásból mondasz le valamiről böjt idején, vagy teljesen megváltozik az értékrended, és felszabadultan tudod háttérbe állítani életed eddigi legfontosabb dolgait? Mennyit adsz magadból az Istennek? Mivel fogsz törődni az előttünk álló böjti időszakban?
Add oda teljesen magadat, törődj az Úr dolgaival, tedd a kezébe életedet, mert Ő érted adta Egyszülött Fiát. Ő nem gondolkodott azon, hogy lemondjon-e a mennyei dicsőségről, nem habozott, hogy felvegye az emberi test böjtjét, a megaláztatás, a szenvedés, és a kereszt böjtjét, hanem érted és értem magát adta az Úr Jézusban, hogy életünk lehessen. Ő törődött és törődik velünk azóta is.
Adjunk hát hálát ezért az Isteni szeretetért, és szolgáljuk őt örömmel és felszabadultan, nemcsak az előttünk álló böjti időszakban, hanem életünk minden percében. Ámen.