dec
17Azután lement velük, megállt egy sík helyen, vele együtt tanítványainak nagy sokasága és nagy néptömeg egész Júdeából, Jeruzsálemből, a tengermelléki Tíruszból és Szidónból. 18Azért jöttek, hogy hallgassák őt, és meggyógyuljanak betegségeikből. Akiket tisztátalan lelkek gyötörtek, meggyógyultak. 19Az egész sokaság igyekezett megérinteni őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.
Lukács 6,17-19
Kedves Testvérek! Miért vagyunk itt? Lukács evangélista egészen konkrétan leírta, hogy miért mentek Jézushoz az emberek. De vajon mi, akik most itt vagyunk, milyen szándékkal indultunk el otthonról? Miért vagyunk itt?
Talán többet szoktunk beszélni arról, hogy az emberek miért nincsenek itt. Hányszor hallottam én is egy-egy alkalom kapcsán a megérkező gyülekezeti tagoktól, hogy milyen kevesen vagyunk. Még viccelődni is szoktunk vele, keserű nevetéssel, hová üljünk, van még hely? Különösen is feltűnő a hiány, amikor a 275 férőhelyes templomba a bűnbánati istentiszteleten beülünk 10-en, és szinte mindenkinek jut egy szektor. Miért nem vagyunk többen? – hangzik el a kérdés, mi pedig soroljuk az érveket.
Van, aki azért nem jön, mert ilyenkor főz. A húsleves frissen az igazi, előző nap nem lehet megcsinálni, vasárnap pedig nem szívesen kel fel az ember túl korán. Az előre készülés áldozathozatallal jár. Valóban elmegy az idő az főzéssel, főleg, ha várunk is valakit, érthető ez az érv. Nyilván, aki eljön templomba, az nem eszik vasárnap délben. Vagy eszik, de korán kelt, későn feküdt, vagy még az alkalom után fog hozzálátni a dolgokhoz.
Aztán olyan is van, aki azért nem jön, mert más dolga van. Vagy beosztották a munkahelyén, vagy hét közben nem tudja elvégezni az otthoni feladatokat, vagy vendégeket vár, vagy a gyermekét készíti az iskolába, kollégiumba. Talán sokan közülük szeretnének itt lenni, és itt is vannak, amikor tudnak, de van, amikor ez nem jön össze.
És persze az is előfordul, hogy a pihenés, a család, a szabadidő viszi el a vasárnap délelőttöt. Mikor máskor menjünk kirándulni a családdal? Mikor máskor nézhetnék meg egy jó filmet? Mikor máskor látogathatnám meg a szüleimet, szeretteimet? Igen, ez is egy lehetőség, és mindez érthető. Lehetne sorolni még az ilyen érveket és ellenérveket, de ezek mellett is meg kell állapítanunk, hogy legtöbben azért nincsenek itt, mert nincs elég okuk itt lenni. Több érvük volt amellett, hogy otthon maradjanak, mint amellett, hogy eljöjjenek.
De visszatérve önmagunkhoz, ismét tegyük fel a kérdést, hogy mi, ma délelőtt miért vagyunk itt? Megszokásból? Mert mindig is jártunk, és ez hozzátartozik a vasárnapunkhoz? Vagy azért, mert – ahogy valaki mondta nemrég: olyan megnyugtató a légkör? Vagy a közösség miatt? Mert a hétköznapi magányból itt végre találkozhatunk a testvérekkel? Vagy egyszerűen csak vágyunk valamilyen Istentől jövő üzenetre? Miért vagyunk itt? Te, miért vagy itt, testvérem? Nem is biztos, hogy olyan egyszerű ez a kérdés.
Mielőtt elhamarkodottan válaszolnánk magunkban, nézzük meg az elhangzott történetet, és vizsgáljuk meg, hogy akkor és ott, miért is mentek az emberek az Úr Jézus közelébe, és mi történt velük Jézus jelenlétében!
1.Először is azt írja Lukács, hogy az emberek azért mentek Jézushoz, hogy hallgassák őt. Vágytak a tiszta üzenetre, a tanításra, szomjazták beszédét. Bizonyára valahol hallottak róla, ezért szerettek volna találkozni vele. Kérdéseik voltak, válaszokat kerestek életük problémáira, és szerettek volna tanulni a neki tetsző élet dolgairól, ezért mindent félretettek, hogy őt hallják.
Kedves Testvérek! Az első okunk arra, hogy itt legyünk, az valami hasonló. Sokan azért jövünk, mert vágyunk az Úr üzenetére. Itt, a gyülekezet közösségében együtt figyelünk az Igére, és reménység szerint akad egy-két mondat, üzenet, ami eljut a szívünkig. Van, aki ezt egy ének szövegében találja meg, más az igét hallva erősödik meg, ismét más pedig szereti, ha ki van bontva, magyarázva van egy-egy bibliai történet, mert ezáltal jobban megérti az üzenetet.
Az igehallgatás dolgában azonban sokféle akadályba ütközhetünk. Mert lehet, hogy azért jövünk, hogy halljuk az Igét, de valahogy mégsem érint meg bennünket a prédikáció. Ennek lehet oka például az, ha az igehirdető nem hiteles a szemünkben. Én is hallottam már igehirdetést olyan ember szájából, aki az én szememben hitelét vesztette, és bevallom, az ilyen esetben nehezen ért el hozzám az üzenet. Ezért is nagy a felelősségünk, nekünk, lelkészeknek, mert hiába a szép prédikáció, ha nincs mögötte hiteles élet. Talán egy kevésbé tudományos igehirdetés üzenete is többet ér egy hiteles lelkésztől, mint egy profi beszéd egy hiteltelen embertől. Remélem az itteni igehallgatóknak nem akadály vagyok az igehallgatásban, hanem eszköz.
De nemcsak a lelkész lehet akadály, hanem a saját lelki állapotunk is, ahogyan megérkezünk az alkalomra. Ha megterhelten, túlhajszoltan, vagy zaklatottan érkezünk, a nem idevaló gondolataink, és a hazatérés utánra halasztott dolgaink elvehetik a figyelmet az üzenetről. Talán érdemes volna egy előszobát kialakítani itt az imaháznál is, ha már úgyis felújításban vagyunk. Jó lenne bemosakodni az istentiszteletre, hogy tiszta szívvel, tiszta lélekkel érkezzünk, és nyitott legyen a szívünk az üzenetre. Ennek egy régi formája az, hogy mielőtt leülnénk, megállunk néhány másodpercre, és imádságban fordulunk Istenhez. Szánjunk erre időt, és a megérkezés ne csak a találkozásokról, a beszélgetésről szóljon, hanem a csendes készülődésről is, amikor ráhangolódunk az istentiszteletre, az igehirdetésre.
2. Az igehallgatás mellett, másodszor a gyógyulás vágyával érkeztek Jézushoz. Közelről és távolról, még külföldről is jött a sokaság, hogy meggyógyuljanak betegségeikből. Azonban nemcsak fizikai tünetekkel érkeztek, hanem sokan lelki gyötrelmektől szerettek volna megszabadulni. Volt, aki magától jött, mást a szerettei hoztak, és mindnyájan azt remélték, hogy Jézus megadja nekik a vágyott gyógyulást. Tudták, hogy nem tudnak magukon segíteni, és szükségük van valakire, akinek van hatalma gyötrelmeik felett. Talán közöttünk is vannak ilyenek. Akik gyógyulni jönnek az istentiszteletre. Testi és lelki gyötrelmeinkkel mi is az Úr elé borulunk, és várjuk az Ő segítségét. Hány és hány imádság hangzik el naponta Istenhez azért, hogy gyógyulást adjon egy-egy betegségből. És milyen sokan kiáltanak fel hozzá lelki gyötrelmekből, félelmekből, megkötözöttségekből. És valóban. Ennek is alkalma az istentisztelet.
Sajnos azonban az gyógyítások sokszor azért maradnak el, mert nincs, aki gyógyulásra vár. Előfordul, hogy pontosan úgy viselkedünk a lelki betegségeinkkel, mint a testiekkel. Úgy teszünk, mintha nem is lennénk betegek. Majd ráérünk elmenni az orvoshoz, ha nagy lesz a baj. Ezt a fájdalmat még kibírom. És nem merjük, vagy nem akarjuk kimondani az Úr előtt, hogy gyógyulásra van szükségünk.
Nem merjük neki azt mondani, hogy Uram, gyenge vagyok, gyötrődöm, elbuktam, bűnben élek, és szenvedek, meg vagyok kötözve. Pedig a gyógyuláshoz erre van szükség. Ahhoz, hogy a testünket és a lelkünket is meggyógyítsa az Úr, elé kell tárnunk teljes önmagunkat. A sokaság egy része egyértelműen a gyógyító Jézust kereste. Amikor kezünkbe vesszük a Bibliát, vagy, amikor eljövünk az istentiszteletre, legyen a szívünkben ez a gyógyulási vágy. Tegyük az Úr elé aktuális állapotunkat, kiszolgáltatottságunkat, gyötrelmünket, és kérjük tőle segítséget! „Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket!” –mondta Jézus. Ő csak akkor tud gyógyítani, ha valaki vállalja, hogy ki van szolgáltatva, és rászorul az Ő hatalmára, segítségére.
3.Akarsz-e igét hallgatni, akarsz-e meggyógyulni, és harmadjára, szeretnéd-e megérinteni az Úr Jézust? A Jézus körül lévő tömeg egészen közel akart kerülni az Úrhoz, és fizikailag is meg akarták őt érinteni. Így írja Lukács: „Az egész sokaság igyekezett őt megérinteni, mert erő áradt ki belőle”. Nem elégedtek meg azzal, hogy látták őt, nem érték be a tanítás hallgatásával, nem csak egy közös fényképet akartak vele készíteni, hanem egészen közel akartak menni hozzá, hogy megérinthessék. Tudták, hogy akkor gyógyulnak meg, és akkor fog kiáradni rájuk Jézus ereje, ha hozzáérnek. Valahogy úgy, ahogyan a másik történetben a vérfolyásos asszony esetében is történt. Ő is odaférkőzött a tömegben, és megérintette a ruhája szegélyét, és akkor, abban a pillanatban gyógyult meg régi betegségéből.
Akkor van értelme hallgatni Jézust, és akkor van értelme gyógyulást kérni tőle, ha egészen közel megyünk hozzá, és szoros kapcsolatba, kontaktusba kerülünk vele. Ha meg akarjuk érinteni, és engedjük, hogy Ő megérintsen bennünket. Sokan éveken, vagy akár évtizedeken át is úgy járnak istentiszteletre, vagy úgy élnek egy vallásosságban, hogy soha nem mennek oda egészen az Úr Jézushoz. Nem imádkoznak hozzá saját szavaikkal, nem vallják meg neki bűneiket, nem hívják meg őt a szívükbe, életükbe, hétköznapjaikba. Mai történetünk arra bátorít minket, hogy merjünk közel lépni hozzá. Egészen közel, hogy megérinthessen minket.
Kérjük, hogy érintse meg a szánkat, és gyógyítsa meg a beszédünket. Hogy ne az indulat, ne a trágár, hozzá méltatlan szavak ömöljenek belőlünk. Kérjük, hogy érintse meg a kezünket, hogy ne ártsanak, ne sumákoljanak, hanem szolgáljanak neki, és másoknak. Kérjük, hogy érintse meg a lábainkat, hogy oda menjünk, ahol lelkileg is épülhetünk. Ne hiábavaló dolgokba fáradjon el és kopjon el a lábunk, hanem olyanokban, amelyek az ő dicsőségét szolgálják. Kérjük, hogy érintse meg az elménket, hogy a bűnt már a gondolatainkból is ki tudjuk irtani, és a kísértéseknek már a gyökerét is el tudjuk hessegetni a fejünkből. És kérjük, hogy érintse meg a lelkünket, szívünket, hogy neki tetszővé, erőssé, és tisztává váljunk, s így gyógyulva, és másokat is a gyógyítóhoz segítve járjuk földi utunkat. Mert Jézus ezért jött. Azért jött, hogy őt hallgassuk, hogy Ő gyógyítson, hogy ő szenvedjen helyettünk, hogy ő haljon meg a mi bűneink miatt, és hogy aztán Ő nyisson nekünk utat az örök életre.
A kérdés csak az, hogy mi miért vagyunk itt? Miért jöttünk? Te miért jöttél? És miért fogsz ide jönni legközelebb? Arra bátorítok mindenkit, hogy jöjjünk máskor is, és jöjjünk azért a három dologért, amiért a sokaság odament Jézushoz. Jöjjünk azért, hogy hallgassuk Ő, és halljunk róla, érkezzünk meg a gyógyulás vágyával és igényével, és jöjjünk azért, hogy egészen közel kerüljünk hozzá, hogy megérinthessen, és megszentelhessen bennünket. Ámen.