jan
17Mikor a hetvenkét tanítvány visszatért, örömmel mondta: Uram, a te nevedre még az ördögök is engedelmeskednek nekünk! 18Ő pedig ezt mondta nekik: Láttam a Sátánt villámként leesni az égből. 19Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején; és semmi nem árthat nektek. 20De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.
Lukács 10,17-20
A legtöbben tudják, hogy ilyenkor az újév első heteiben több formában is vissza szoktunk tekinteni a mögöttünk levő esztendőre. Szilveszterkor megnézhettük a gyülekezeti kisfilmet, január végén majd a pénzügyi beszámolót hallgathatjuk meg, ma pedig 2022. jelentősebb alkalmait, eseményeit fogom felsorolni, egy évértékelő beszámolóban. Jó vissza tekinteni, fontos számba venni a nehézségeket, jó és rossz döntéseket, eredményeket, hogy a hibákból tanuljunk, az áldásokért pedig hálát adjunk.
De nemcsak mi tesszük ezt meg, hanem sokféle közösség, cég, vállalkozás, vagy éppen egyházi szervezet. Van, ahol statisztikákat vezetnek, értékelik a számokat, eredményeket, és sokan azon gondolkodnak, hogy mit kellene másképp csinálni az újévben, hogy a 2023-as év jobban sikerüljön.
Felolvasott igeszakaszunkban is egyfajta visszatekintésre figyelhetünk fel. Az elmúlt napokban olvashattuk a Lukács evangéliumából, hogy az Úr Jézus egy nagyobb tanítványi kört, 72 tanítványt küldött ki, hogy hirdessék az Isten országát, és a nevében csodákat tegyenek, gyógyítsanak. Ma pedig ennek a küldetésnek a beszámolóját, értékelőjét hallhattuk. Nézzük meg most ezt a beszámolót, és arra különösen is figyeljünk, hogy az eredmények értékelése közben mire helyezi a hangsúlyt az Úr Jézus. Három pontban foglaljuk össze Jézus mondanivalóját.
1. A beszámoló első pontja arról szól, hogy a 72 tanítvány küldetése egy veszélyes küldetés volt. A tanítványok olyan missziót végeztek, amelyben ki kellett lépniük a komfortzónájukból, el kellett hagyniuk a biztonságot adó tanítványi közeget, és kettesével, mindenféle faluba, városba el kellett menniük. Volt, ahol talán ismerősek voltak, de a legtöbb esetben teljesen idegen emberek közé mentek bizonyságot tenni Jézusról.
Ez pedig sokféle kockázattal járt. Már önmagában az egész út is a kiszolgáltatottságról szólt. Jézus eléggé leszűkítette poggyászuk tartalmát, nem vihették még az alapvető dolgokat sem magukkal. Nem lehetett náluk erszény, vagyis pénztárca, hogy senkinek se kelljen fizetniük, és ne rabolhassák ki őket. Ha befogadták őket, akkor volt szállásuk, ha nem, akkor továbbmentek. Aztán nem vihettek tarisznyát sem napokra elegendő ennivalóval, hogy érezhessék Isten gondoskodását, de ha valamivel megkínálták őket, azt el kellett fogadniuk. És még sarut sem vihettek, ami pedig alapvető lábbelijük volt, a zsidó férfiak szinte kivétel nélkül saruban jártak. Mezítláb, vagyis saru nélkül csak a foglyok és a gyászolók jártak. A tanítványok a saru nélküli utazásban is a kiszolgáltatottságot, és a földi hívságoktól való tartózkodást mutatták meg. Vagyis útjuk nem a kényelemről, hanem az Istenre való ráhagyatkozásról szólt. Bíztak az Úrban, aki elkészítette számukra a hajlékot, az ennivalót, és az úthoz szükséges hozzávalókat. De nemcsak a kiszolgáltatottság miatt volt veszélyes ez az út, hanem a sátán mesterkedései miatt is. Mert ahol megjelennek Jézus tanítványai, ott a gonosz is bepróbálkozik. Jönnek a kísértések, a bántó szavak, elutasítás, gúnyolódás, bántalmazás. Mindezekben része lehetett a tanítványoknak. Jézus fel is készítette őket erre, amikor így mondta: Elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé.
2. A kockázatos út ellenére, a tanítványok nagy örömmel tértek vissza a mesterhez, és boldogan számoltak be mindarról, amit átéltek. A beszámoló második része az eredmények értékelése volt. A tanítványok így kezdik beszámolójukat: Uram, még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedre! Vagyis csodák történtek. Jézus a saját hatalmával ruházta fel a tanítványokat, így azok képesek voltak gyógyítani, sőt, gonosz lelkeket is ki tudtak űzni a megszállottak emberekből. Micsoda élmény lehetett ez a tanítványok számára. Rátették a kezüket a betegekre, és azok meggyógyultak. Vagy milyen nagy öröm lehetett az számukra, amikor valahol szeretettel fogadták őket, és az emberek hitre jutottak, megtértek. Belátták bűneiket, és ők is a Jézust követők közösségéhez akartak tartozni.
A Mester pedig, hallva a beszámolókat, megdicsérte a tanítványokat. Így fogalmazott: „Láttam a sátánt villámként leesni az égből.” Ez a mondat azért dicséret, mert a későbbi próféciára utal. A Jelenések könyve 12. részében János apostol beszél arról a jövendőbeli eseményről, amikor a Sátán le fog vettetni a mennyből. Hadd olvassak fel most néhány verset ebből a szakaszból: „Ezután háború támadt a mennyben: Mihály és angyalai harcra keltek a sárkánnyal, és a sárkány is harcra kelt angyalaival együtt, de nem tudott felülkerekedni, és azért többé nem volt maradása a mennyben. És levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak hívnak, aki megtéveszti az egész földkerekséget, levettetett a földre, és vele együtt angyalai is levettettek. Hallottam, hogy egy hatalmas hang megszólal a mennyben: Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő, a királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé, mert levettetett testvéreink vádlója, aki a mi Istenünk színe előtt éjjel és nappal vádolta őket. Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig.”
Amikor Jézus a tanítványokhoz szól, és azt mondja: láttam a Sátánt villámként leesni az égből, erre a jövendőbeli eseményre utal. A tanítványok mostani küldetése még nem a Sátán végleges legyőzése, de egyfajta előképe annak. Már most, a tanítványok odaadó szolgálata nyomán látszik, hogy végül Jézus fog győzedelmet aratni. Az Ő szájából talán ez a legnagyobb elismerés. Látom, hogy bizonyságot tettetek rólam, bíztatok bennem, és a nevemre hivatkozva sok csodát véghezvittetek. Vagyis már most megmutattatok valamit abból, ami majd a végső győzelmem alkalmával mindenki számára nyilvánvaló lesz.
A 72 tanítvány kiküldése bebizonyította, hogy ahol az Úr Jézus ereje megmutatkozik, és ahol tanítványai tettre készek, ott a Sátán már legyőzött ellenségnek számít. Érdemes volt útra kelni, érdemes volt vállalni a kockázatot, érdemes volt bízni az Úrban, mert az eredmény az Ő győzelmét mutatja. Meggyógyult emberek, megváltozott életek, hitbeli újjászületések, és a Sátán bukása. Hiába volt minden alattomos csel, rosszindulat, Jézus hatalmat adott az övéinek, és így eredményes küldetést tudhattak maguk mögött.
3. A beszéd végén azonban még egy fontos dologra hívja fel Jézus a tanítványok figyelmét. „Ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben!” Visszatekintve a tanítványok küldetésére, Jézus ebben foglalja össze számukra a lényeget! Nagyon jó, hogy a veszélyes út ellenére eredményesen szolgáltatok, és volt látszatja a munkátoknak, örülök, hogy felemelő volt átélni a gyógyítás hatalmát is, de ne ezeknek örüljetek elsősorban. Inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben. Annak örüljetek, hogy ti már hamarabb kegyelmet kaptatok, és meg vagytok mentve. Ti már megbántátok a bűneiteket, és elindultatok a megszentelődés útján. Ez legyen a legnagyobb örömforrásotok. Mert lesznek még nehéz útjaitok, rátok fog még támadni a Sátán is, sőt, időnként le is fog győzni titeket, de a nevetek fel van írva a mennyben, mert hozzám tartoztok! Ez mindent felülír, és mindennél fontosabb!
4.a Kedves Testvérek! Mit üzen számunkra ez a történet? Megmutatja, hogy hogyan is érdemes visszatekinteni a mögöttünk lévő, és előre tekinteni az előttünk álló évre. Minden ilyen alkalommal tudnunk kell, hogy az az út, amelyen az Úr Jézus tanítványai járnak, az bizonyos értelemben kockázatos. Kockázatos, mert a tanítvány mindig is kiszolgáltatott helyzetben lesz. Nem ugyanazokkal az eszközökkel indul el, mint amelyekkel mások. Teljesen rá kell magát bíznia Mennyei Atyja gondviselésére. Ha ezt nem tudja megtenni, akkor nincs is értelme útra kelnie.
De kockázatos ez az út azért is, mert a Sátán folyamatosan próbálkozik, és a tanítványok ellen dolgozik. Próbálkozik mindnyájunk életében, amikor megkísért, amikor bűnre hív, amikor felgerjeszti bennünk a haragot, az indulatot, amikor Isten ellen uszít. Ha engedünk az Úr hívásának, akkor számolnunk kell azzal, hogy veszélyes útra tettük a lábunkat.
4.b Emellett azonban azt is tudjuk, és ez a második üzenetünk, hogy az Istennek tetsző élet küldetésében vannak eredmények is. Ahogyan a tanítványok örömmel számoltak be az Úr Jézusnak a velük és általuk történt csodákról, úgy mi is fel tudunk sorolni olyan dolgokat, amelyek eredményként, áldásként vannak az életünkben.
Milyen nagy öröm az, amikor egy-egy szülő, nagyszülő együtt el tud jönni a gyermekével, unokájával az istentiszteletre, és évekkel később hálát tud azért adni, hogy a gyermek, felnőve kapcsolatban él Istennel. Ha elkerült innen, talált magának gyülekezetet, ha megházasodik, hozza a férjét, feleségét is a templomba, és próbálja Istenre figyelve élni az életét. Mindnyájunk életében voltak olyan emberek, talán szülők, nagyszülők, szomszédok, vagy lelki emberek, akik által közel kerültünk Istenhez. Ők beszéltek, hívtak, tanítottak minket, imádkoztak értünk, mi pedig megéreztük általuk Isten szeretetét. Mi is ilyen áldott tanítványokká válhatunk mások életében. Áldássá lehetünk a családunkban, a házasságunkban, a szomszédságban, itt a gyülekezetben, de áldássá lehetünk akár a munkahelyen is, vagy az iskolában, bárhol, ahová Isten odarendelt bennünket. Itt, a mi gyülekezetünkben is sok ilyen áldott ember van, aki vállalta a kockázatos utat, és hálával tudna mesélni az eredményekről, amiket Isten kegyelméből megtapasztalt.
4.c Végül azonban, ne felejtsük el mai legfontosabb üzenetünket sem, ami arra mutat, hogy az evilági eredmények, megmentett életek, és megváltozott sorsok feletti örömünk mellett, legnagyobb boldogságunk az legyen, hogy meg vagyunk mentve. Jó, ha van miért hálát adni, jó, ha meg tudjuk köszönni egymásnak a különböző szolgálatokat, jó, ha tudtunk segíteni a gyülekezeti dolgokban is, de a legfontosabb az, hogy a nevünk fel van írva a mennyben. E nélkül mit sem ér az igehirdetés, a bizonyságtétel, az adakozás, a sütés-főzés, vagy bármilyen szolgálat. De ezzel minden a miénk, mert az Isten értünk adta fiát a kereszten, és ha elfogadjuk az ő szeretetét, és megbánjuk előtte bűneinket, akkor a mi nevünk is bekerül az élet könyvébe.
Adja Isten, hogy az előttünk álló évben is rá tudjunk figyelni a földi út veszélyes kanyarjaiban, legyen majd miért hálát adni a 2023. évben is, de legfőbb örömforrásunk idén is az legyen, hogy az Isten kegyelmes volt hozzánk, megváltott minket, és ezért a nevünk fel van írva a mennyek országában! Ámen.