Magától növekedő vetés

Jézus ezt is mondta: Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember magot vet a földbe, ²⁷azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, az ember pedig nem tudja, hogyan. ²⁸Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban. ²⁹Amikor pedig a termés engedi, azonnal nekiereszti a sarlót, mert elérkezett az aratás ideje. Márk 4,26-29

Látva az imént köztünk szolgáló gyermekeket, talán rajtam kívül másban is megfogalmazódott az a gondolat, hogy milyen gyorsan, szinte csak úgy maguktól megnőttek ezek az apróságok. Néhány évvel ezelőtt legtöbben még pelenkában totyogtak itt közöttünk, most pedig sokan már nagylányosan, csinos ruhákban, vagy éppen nagyfiúsan, mélyülő hanggal mondták el a köszöntőt. Számomra is különleges érzés, hogy akiket egykor, születésük után megkereszteltünk itt a gyülekezetben, most, 8-10 évvel később is itt vannak, és a szemünk előtt nőnek fel.

            Persze nemcsak a fizikai változásokat vesszük észre bennük, hanem lelki, személyiségbeli fejlődésüket is követhetjük. Milyen nagy dolog az, hogy aki néhány évvel ezelőtt még bátortalanul, halk szóval állt ki, most már örömmel, mosolyogva mondja a verset. De nyilvánvalóan otthon is érzékelik a kedves szülők, hogy milyen változásokon ment keresztül gyermekük. Amikor rajta kapjuk gyermekeinket, hogy kedvesen szólnak egy társukhoz, amikor észrevesszük, hogy csak úgy önszántukból, szeretettel segítenek valakinek, amikor egyre bölcsebben hoznak döntéseket, örömmel nyugtázzuk, hogy igen, megnőttek, és az évek a kis lelkük, a személyiségük is sokat fejlődött.

            Ilyenkor, anyák napja környékén talán ez a legnagyobb ajándék a szülőknek, ismerősöknek. Gyönyörködni a gyermekben, keresztgyermekben, unokában, vagy a gyülekezetben köztünk felnövő kicsinyekben! Hiszen akik a felnőttek, idősek közül rendszeresen itt vannak, úgy gondolom, szinte magukénak érzik őket.

            De mi kell ahhoz, hogy ne csak fizikailag, hanem lelkükben is fejlődjenek gyermekeink? Hiszen Isten házában vagyunk, ahol mindnyájunknak az a küldetése, hogy a ránk bízottakat hitre neveljük, Istenhez vezessük. Nyilván mindenből a legjobbat szeretnénk nekik adni, de mit tehetünk azért, hogy Istennel is kapcsolatba kerüljenek, és az Ő megváltott gyermekei legyenek? Mit tehetünk meg értük, és mi az, ami már nem a mi dolgunk? A mai napon ezekre a kérdésekre keressük a választ. Ebben lesz segítségünkre az Úr Jézus felolvasott példázata.

1. A lelki növekedéséhez az első szükséges dolog az a magvetés. Jézus így kezdi a magától növekedő vetés példázatát:„Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember elvetette a magot a földbe.” Vagyis a magától növekedő vetés első feltétele maga a vetés. Szükség van az emberi tényezőre. Én nem vagyok mezőgazdasági szakértő, de az imaház felújítás maradványai miatt az elmúlt héten is vetettem fűmagot. A gaz kinő magától is, de ha szép füvet szeretnénk, akkor el kell vetni a magot.  

            Ugyanígy, a gyermekek lelki növekedéshez is szükség van a magvetésre. Szülőként pedig magvetők vagyunk. Azzal, ahogy beszélünk, azzal, ahogy élünk, a lelkületünkkel, a szokásainkkal mindennap magot vetünk a ránk bízottak szívébe. Ahogyan a mi szüleink, nagyszüleink is jó, vagy rossz példával jártak előttünk, ilyen-olyan magokat szórtak szívünk talajába, úgy mi is hatással vagyunk gyermekeinkre. De vajon milyen magot szórunk a szívükbe?

Szórunk-e a kedvesség magjából? Látják-e rajtunk a szeretetet, a jóindulatot? Megtanulják-e tőlünk a megbocsátást különleges képességét? Vagy szórunk-e az imádkozás, igeolvasás magjából a lelkükbe? Keresztelési beszélgetések alkalmával rendszeresen azt hallom, hogy majd ha nagyobb lesz a gyermek, eldönti, hogy szeretne-e templomba járni. Ez nem magvetés. Az a magvetés, ha elhozzuk a gyermeket, engedjük, hogy a saját nyelvén, saját korosztályának megfelelően halljon Istenről a gyermekeistentiszteleten. Az a magvetés, ha egy család együtt elmegy vasárnap délelőtt a templomba, és talán már megszokott helyük van. A gyülekezeti élmény belevésődik a gyermek lelkébe. Tudni fogja, hogy ott a helye. És ha elkerül távolabbra, akkor is keresni fogja az Istenhez tartozók közösségét.

            Ha mi nem vetünk jó magot a saját gyermekeink szívébe, akkor majd lesz más, aki vet mindenféle rossz magot. A médiából, vagy az osztálytársak, barátok irányából áradni fog feléjük a sokféle káros mag is. A jó mag vetése a mi felelősségünk. Ezt nem spórolhatjuk meg, hiszen a jól elvetett mag akár több generáción keresztül is áldássá lehet. Isten a tízparancsolatban mondja: megbüntetem az atyák vétkét a fiakban harmad és negyed ízig, de irgalmasan bánok ezer ízig azokkal, akik engem szeretnek, és parancsolataimat megtartják. A rossz magnak is hatása van néhány generáción keresztül, de a jó mag, áldássá lehet az egész család jövőjére nézve. Ennyit tehetünk gyermekeink lelki növekedéséért, de ezt mindenképpen tegyük meg.

2. A példázat másik felében azonban az Úr Jézus arra is felhívja a figyelmünket, hogy van, ami nem rajtunk múlik. „amikor az ember elvetette a magot a földbe, azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, ő pedig nem tudja, hogyan. Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban.”

            A magvetést követő időszak egy nagy titok. Az interneten csodálatos videókat lehet megnézni arról, hogyan fejlődik ki a magból a hajtás. Lenyűgöző, ahogy a felgyorsított felvételeken életre kel a növény, és láthatóan fejlődik. De mindezt úgy teszi, hogy közben, mi emberek nem csinálunk semmit. Magától terem a föld.

            Ez az a titok, amely a gyermekek lelki fejlődésében talán a legkülönlegesebb. Elvégezzük a magvetést, de Isten az, aki titkon formálja a szíveket. És vannak határaink, amelyeket nem tudunk átlépni. Van, amit nem tudunk kontroll alatt tartani. Van, ahol véget érnek a lehetőségeink.

            Ezen a ponton kell megbíznunk a mi szerető Mennyei Atyánkban. Ami rajtunk múlik, a magvetést, azt végezzük el, de ha elvégeztük, akkor merjük rábízni Istenre gyermekeink lelki gyarapodását. Merjünk nyugodtan aludni, abban a reménységben, hogy Isten képes magától is, a maga titokzatos útjain elvégezni azt, amit szeretne. Imádságban tegyük őket az Úr kezébe. Ne kötözzön meg bennünket az aggodalom, a gyermekeink túlzott féltése, hanem ha megtettük, ami rajtunk múlik, engedjük át őket Istennek is, aki majd kimunkálja bennük, amit szeretne. Higgyük el, ő hozzáteszi, amit kell. Sőt, nálunk sokkal jobban ért ehhez, és ha bízunk benne, meglátjuk, hogy megáldja a mi gyarló magvetéseinket is. Ne félj attól, hogy Isten nem munkálkodik a gyermekedben, hanem inkább azzal foglalkozz, hogy milyen magot vetsz a szívébe!

            Kedves Testvérek! Isten egy kicsiny magból is áldott életeket tud formálni. Mózest szeretetben rejtegették a szülei, évtizedekkel később pedig Isten egész Izráel számára áldássá tette az ő életét, hiszen általa vezette ki a népet Egyiptomból. József hasonló úton ment keresztül, amikor szülei szerették, hitben nevelték, Ő pedig még a legnehezebb helyzetekben is tudta, hogy vele van az Úr. Később ő is családja megmentőjévé válik. Sámuelnek már a megfoganásáért is imádkozott az édesanyja, később pedig Izrael prófétája, Isten kiválasztott embere lett. De még az Úr Jézus földi szülei is végeztek magvetést, hiszen Mária és József engedelmesen követték Isten akaratát, így minden adott volt ahhoz, hogy Jézus véghezvihesse értünk az ő megváltó küldetését. Az Ő kereszthalála Isten legmeghatározóbb magvetése volt, hiszen halála és feltámadása által mindnyájunknak felkínálta a feltámadást és vele való örök életet. Az emberi testben bemutatta az áldozatot, a sír mélyén pedig számunkra felfoghatatlan és titokzatos módon legyőzte a halált, és diadalt aratott.

            Ma, amikor szeretettel gondolunk az édesanyákra, szülőkre, azokra, akik közöttünk vannak, és azokra is, akik már eltávoztak, legyen előttünk az Úr Jézus példája. Mi is vessük a jó magot gyermekeink, unokáink szívébe, ami rajtunk múlik, azt tegyük meg lelki épülésükért, de ha ezt megtettük, akkor ne feledjük el Istenre bízni őket. Imádkozzunk értük, hogy a mi szerető Mennyei Atyánk a maga titokzatos módján áldja meg őket, és érleljen bennük hitet, üdvösséget. Mert a hitben járó édesanyáknak az lehet a legnagyobb anyák napi ajándék, ha tudják, hogy a rájuk bízottak nemcsak testileg növekszenek, hanem lelkükben is fejlődnek, és Isten megváltott gyermekeivé válnak. Adja Isten, hogy ez így legyen a mi gyülekezetünkben is! Ámen.