okt
1Izráel azután hadba vonult a filiszteusok ellen, és tábort ütöttek Eben-Háézer mellett, mert a filiszteusok már Afékban táboroztak. 2A filiszteusok csatarendbe álltak Izráellel szemben, heves harc kezdődött, és vereséget szenvedett Izráel a filiszteusoktól, akik levágtak a harcmezőn mintegy négyezer embert.
3A hadinép visszavonult a táborba, és Izráel vénei ezt mondták: Miért veretett meg ma bennünket az ÚR a filiszteusokkal? Hozzuk el ide Sílóból az ÚR szövetségládáját, jöjjön közénk, és szabadítson meg bennünket ellenségeink kezéből! 4Ekkor a nép követeket küldött Sílóba, és elhozták onnan a kerúbokon trónoló Seregek URának a szövetségládáját. Éli két fia, Hofní és Fineás is ott volt Isten szövetségládájával. 5Amikor az ÚR szövetségládája megérkezett a táborba, egész Izráel olyan nagy ujjongásban tört ki, hogy még a föld is megrendült bele. 6Meghallották a filiszteusok is a hangos ujjongást, és azt kérdezgették: Mi ez a nagy ujjongás, ami a héberek táborából hallatszik? És megtudták, hogy az ÚR ládája érkezett meg a táborba.
7Ekkor félelem fogta el a filiszteusokat, és ezt mondták: Isten jött a táborba! Jaj nekünk – mondták –, mert ilyen még nem volt sohasem! 8Jaj nekünk! Ki ment meg bennünket ennek a hatalmas Istennek a kezéből? Ez az az Isten, aki mindenféle csapással sújtotta Egyiptomot a pusztában! 9Filiszteusok! Legyetek erősek, legyetek férfiak, különben szolgái lesztek a hébereknek, ahogyan ők szolgáltak nektek. Legyetek férfiak, harcoljatok! 10Harcoltak is a filiszteusok, és Izráel vereséget szenvedett. Mindenki hazafelé menekült, mert a vereség igen súlyos volt: elesett Izráelből harmincezer gyalogos. 11Elvették az Isten ládáját is. Éli két fia, Hofní és Fineás is meghalt.
Kedves Testvérek! Manapság rengeteg jelkép vesz körül bennünket. Ha mutatok egy képet, rögtön eszünkbe jut róla valami. A képen ennyit látunk: Penny. Mégis, szinte mindenki tudja, hogy melyik üzletláncnak a jelképe ez a felirat, nyilván a penny marketről van szó. A következő kép: három tüske egy körben: Mercédes – egy autómárka jelölése. Aztán itt van egy rövid felirat: Eon. Egy értelmetlen szó, mégis, ha látjuk a borítékon, tudjuk, hogy megjött a villanyszámla. És végül még egy: hal. Az imaházunk tetején, az autókon, és egyéb helyeken is találkozunk vele, a görög ihtüsz szóból ered, aminek a betűi egy hitvallást adnak elénk: Jézus Krisztus Isten Fia Megváltó. Egy egyszerű hal, mégis mély üzenetet hordoz.
Láthatjuk tehát, hogy sokféle jelkép között élünk. Sokféle felirat, logó van a ruháinkon, eszközeinken. Jelképeket hordozunk, de közben azt is tudjuk, hogy nem minden a látszat. Lehet nekem egy mercédesz jelű autóm, ha az már el van használódva, tönkre van menve, akkor nem biztos, hogy sokat ér. És lehet nekem keresztyén hal matrica az autómon, ha szabálytalanul vezetek, és bosszantom a mögöttem haladókat, csak szidni fognak engem és szégyent hozok Istenre.
És azt is tudjuk, hogy sok esetben a márkanév, a jelkép csupán hamisítvány. Lehet eonos logó egy-egy elektronikus üzenetben, attól még nem biztos, hogy valódi az a követelés. Sajnos manapság elég gyakran előfordul, hogy meghamisítva a jelképeket, logókat, megpróbálnak átverni és pénzt kicsikarni tőlünk. Én is rendszeresen kapok olyan e-maileket, amelyekben azt írják, hogy néhány ezer forinttal tartozom, és adjam meg a bankkártyám adatait. Persze tudom, hogy nem tartozom, meg sok számlát egyébként is papíron kapok, de nagyon becsapósak az ilyen levelek, mert ott van a logó, ott van az eonos, mvm zrt-s jelkép rajta. Vagy lehet adidas, és nike márkajel a pólómon, sok esetben nem eredeti az sem. A piacon sok féle márkás ruhát lehet vásárolni, de közben az árból is és a minőségből is tudjuk, hogy valószínűleg csak hamisítvány.
A jelkép tehát nem minden. Sokszor csak egy eszköz, vagy egy bálvány az ember kezében. Mai istentiszteletünkön egy olyan történetet nézzünk meg, amelyben Izrael népe egy fontos jelképhez ragaszkodott, ahelyett, hogy az élő Istennel ápolta volna a kapcsolatát. Nézzük meg az ő esetüket, és utána gondoljuk át, mi milyen kísértésekbe tudunk beleszaladni a jelképek, vallásos tárgyak terén.
Történetünk idején Izrael népe egy olyan korban élt, amelyben már nem volt természetes az Istennel való kapcsolat. A nép számára nem volt annyira kézzel fogható Isten jelenléte, mint akár Mózes, vagy Józsué korában, és Isten sem szólt már olyan gyakran az emberekhez. A bűn, a hitetlenség, a képmutató vallásosság szépen lassan falat emelt az ember és Istene közé. Még a papok között is ritkaságszámba ment Isten megszólító szava, ezért is lepődött meg Éli pap azon, amikor a fiatal Sámuel háromszor is odament hozzá éjszaka, mert azt hitte, hogy ő hívta.
Ebben az időszakban vonult fel Izrael népe az ellenséges filiszteus sereggel szemben. Elindultak, mert szerettek volna diadalt aratni, de sajnos annyira nem sikerült a hódítás, hogy 4000 embert el is vesztettek a csatában. És ekkor, ahelyett, hogy magukba néztek volna, ahelyett, hogy elgondolkodtak volna azon, hogy miért is kezdeményezték ezt a csatát Isten nélkül, úgy döntöttek, hogy folytatják a hadjáratot. Sőt! Azért, hogy Isten is az oldalukon harcoljon, magukkal vitték a szövetség ládáját is.
Ez a láda még a pusztai vándorlás idejéből származott, amikor Isten elrendelte, hogy készítsék el, hogy a kőtáblákat, később pedig más dolgokat is elhelyezzenek benne. A vándorlás során a papok vitték ezt a ládát, és mindig is Isten jelenlétét jelképezte. Amikor például a ládát vivő papok beleléptek a Jordán folyóba, a víz kettévált, mert az Úr így készítette el az utat népének. Vagy amikor időről időre felállították a szent sátrat, a láda mindig legbelül, a szentek szentjében volt elhelyezve, ott, ahová csak nagyon kevesen mehettek be. Történetünkben azért vitték tehát magukkal a ládát, mert azt hitték, hogy ha a láda ott van velük, akkor Isten is ott van, és segít rajtuk. Egyfajta vallásos bálványimádás volt ez. Mintha azon múlna a hadjárat sikere, hogy egy kegytárgy ott van-e velük, vagy nincs.
Érdemes megfigyelni a nép reakcióját, amikor a szövetség ládája megérkezett a táborba. Azt írja az Ige: „amikor az Úr szövetségládája megérkezett a táborba, egész Izráel olyan nagy ujjongásba tört ki, hogy még a föld is megrendült bele.” Ezért is mertek belevágni az újabb csatába, hiszen ha a láda ott van velük, akkor nagy bajuk már nem lehet. Ez a fajta vallásosság azonban a filiszteus seregben is meg volt. Ők is hallottak a láda érkezéséről, és sokan kétségbe estek amiatt, hogy elvileg Isten jött az Izraeliek táborába.
A folytatásban azonban az is kiderült, hogy a láda jelenléte nem egyenlő Isten jelenlétével. A harc közben ugyanis Izrael fiai egyszer csak megfutamodtak. Hiába volt velük a láda, mivel nem Istenben bíztak, csak egy vallásos tárgyban, a filiszteusok erősebbnek bizonyultak. Látva az ellenség fölényét, Istenbe vetett hit nélkül menekülőre fogták a dolgot. És valljuk be őszintén: jól tették. Mivel semmilyen kapcsolatuk nem volt Istennel, esélyük sem volt a győzelemre. Meghalt Éli két fia is, ahogyan az Úr előre megmondta, és meghalt nagyon sok vallásos, de hitetlen Izraeli, mert nem Istenben bíztak, hanem csupán egy vallásos kellékben, a láda jelenlétében.
Kedves Testvérek! Ezért nem mindegy, hogy vallásosak vagyunk-e, vagy hívők. Tárgyakban, szokásokban hiszünk-e, bennük bízunk, vagy magában Istenben? De mit is jelent ez a hétköznapokban? Milyen vallásos tárgyaink, dolgaink, szokásaink lehetnek, amelyek elterelik a figyelmünket a valódi Istenről? A következőkben nézzünk meg néhány konkrét példát.
1.Kezdjük a nyakláncokkal, karkötőkkel. Fiatalok körében is divat például a kereszt szimbólum hordása. Nyakláncon, karkötőn, vagy tetoválva gyakran találkozunk feszülettel, vagy kereszttel. A feszület, amikor ugye Jézus teste rajta van a kereszten, az Jézus szenvedésére emlékeztet, az üres kereszt pedig inkább a feltámadásra mutat. Egyébként az egyik legkegyetlenebb kivégzőeszközről van szó, de ha Jézus megváltó szeretete jut eszünkbe róla, akkor nincs ezzel semmi gond. Ha azonban nincs mögötte ez a hit, akkor egy vallásos kellék az egész. Sokan ezzel próbálják megmutatni, hogy van valamilyen vallásos gyökerük, de egyébként semmilyen kapcsolatuk nincs Istennel. Naponta felveszik, vagy kiakasztják az autóban, kiteszik a falra, és közben nem hisznek az Úrban. Van, aki egy-egy vizsga, vagy nehéz helyzet előtt a kezében szorongatja a keresztet, mert attól várja a megoldást. Ez nem több, mint üres vallásosság.
2.Aztán ilyen vallásos kellékek lehetnek a szent képek is. Főleg katolikus testvéreknél szokás szent képeket osztogatni, de sok református házban is láttam már Jézust, vagy az utolsó vacsorát ábrázoló festményeket. Nincs ezekkel semmi probléma egészen addig, amíg nem ezeket imádjuk, vagy ezekhez imádkozunk. Van, ahol csókolgatni kell a szent képeket, pedig azok mind emberi kéz alkotásai. És amikor az Istennel való kapcsolatunk kimerül a szent képek nézegetésében, imádásában, akkor az nem hit, hanem üres vallásosság.
3.Harmadik példánk az imakönyv, vagy a porosodó Biblia esete. Olyan jó azt látni, amikor egy-egy hitben élő testvér szobájában ott van az a kis kupac könyv, amit elő szokott venni, és amiből naponta olvassa az Igét, és a magyarázatokat. Azonban az is előfordul, hogy bár a könyvek ott vannak, a valóságban nincsenek használatban. Konfirmációkor a mi fiataljaink is kapnak egy Bibliát, de vajon hányan nyitották már ki, és hányan olvassák naponta? De sajnos felnőtteknél is előfordul, hogy bár korábban olvasták az Igét, mára már csak díszként, vallásos kellékként fekszik az a kupac a polcon, vagy az ágy mellett. Hiába van énekeskönyvünk, Bibliánk, és rengeteg Istenről szóló könyvünk, ezek önmagukban nem üdvözítenek. Hit nélkül üres vallásos kellék az összes. Ezért is volt például a hétvégi nyírifis konferencia témája a Bibliaolvasás. A szó, ami átformál. Megpróbáltuk az igeolvasásra rávezetni, megtanítani a fiatalokat, hogy ne vallásos kellékekben bízzanak, hanem Istennel kerüljenek kapcsolatba.
Kedves Testvérek! Ez a mai történet arra figyelmeztet minket, hogy ne a kellék, ne a külsőség legyen a lényeg, hanem sokkal inkább az Istennel való közösség. Mert amikor jönnek a próbák, amikor jönnek az élet kérdései, és amikor az ítéletkor majd meg kell állnunk Isten előtt, akkor nem az lesz a kérdés, hogy hoztuk-e a szövetség ládáját, a halas matricát, a Jézust ábrázoló fali képet, a nyakláncot, vagy a poros Bibliánkat, hanem az, hogy ismerjük-e az Úr Jézust? Kapcsolatba kerültünk-e vele, megszólítottuk-e őt, és figyeltünk-e az Ő szavára? Ha igen, akkor az Ő érdeméért vele való örök közösségre mehetünk. Ha azonban nem, akkor üres vallásos kellékeinkkel együtt mehetünk a kárhozatba, ahol még nagyobb üresség, szenvedés, és reménytelenség vár ránk. Szabaduljunk hát meg a csalóka kellékektől, és csak azt hagyjuk meg, ami hitünkben is erősít, és előre viszi Istennel való kapcsolatunkat! Ámen.