Kedves Testvérek! Mi már abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy kezünkbe vehetjük a Bibliát, bármikor elolvashatjuk a Jézusról szóló történeteket, hiszen négy különböző evangéliumban tárul elénk az Ő földi útja. Megtudhatjuk, hogyan született, ismerhetjük azokat az időket, amikor szolgálatba állt, tudjuk, mit tanított, és hogyan élte meg mindazt, amiről beszélt a gyakorlatban is. A Szentírás részletesen beszámol az Ő szenvedéséről, haláláról is, és még feltámadása, sőt mennybemenetele is meg van örökítve. Életének tehát sok különböző szakasza elénk tárul a Biblia lapjairól, ám ebből a szempontból a mai napra kijelölt történet egy kuriózum, egy különlegesség. Jézus gyermekkorából ugyanis – a születéstörténetet leszámítva – igazából ez az egyetlen történet.
Milyen érdekes, hogy pont ez maradt fent ebből az időszakból, amelyre József és Mária, Jézus földi szülei nem lehettek igazán büszkék. Egy-két évente szoktam készíteni családi videókból egy-egy filmet, hogy majd később, ha már megnőttek a gyermekek, vissza tudjuk nézni a gyermekkorukat, növekedésüket. Mindig alaposan átválogatom a felvételeket, és nyilván próbálom úgy válogatni, hogy ne legyen nagyon kellemetlen visszanézni, legalábbis nekem. A nagy bakikat, rosszabb élményeket nem teszem bele. Hát Józsefnek és Máriának nem volt ilyen lehetősége, valószínűleg nem szólhattak bele a Szentírás szerkesztésébe, mert ha tehették volna, biztosan kihagyták volna ezt az élményüket.
De felmerül a kérdés, hogy mégis miért van benne ez a történet a Bibliában? Először arra gondoltam, hogy talán ezzel akarta bizonyítani Isten, hogy Mária és József azért nem voltak olyan tökéletesek, szentek, hibátlanok, mint ahogyan azt katolikus testvéreink a mai napig vallják. De azért valószínűbb, hogy más ok áll a háttérben. Mai istentiszteletünkön haladjunk végig a történeten, és nézzük meg, milyen fontos üzenetet tartalmazhat, ami miatt bele került a Szentírásba?
Bontsuk most 5 részre ezt a történetet, és így gondoljuk át mondanivalóját!
Első pontunk címe: 1.ÚTON JÉZUSSAL. A történet azzal kezdődik, hogy a tizenkét éves Jézus és szülei úton vannak Jeruzsálem felé. Első olvasatra azt mondhatnánk, hogy Jézus szülei nem voltak túl szorgalmas templomba járók, hiszen évenként mentek fel Jeruzsálembe. Valójában azonban ez az évenkénti rendszeresség a jeruzsálemi zarándoklatra vonatkozott. Egyébként járhattak ők a környékbeli áldozóhalmokra, szent helyekre. Mostani történetünkben tehát úton van a család. És nemcsak a család, vagy a tágabb rokonság, hanem az ismerősök, útitársak, egészen nagy közösségek együtt utazhattak, együtt haladhattak a jeruzsálemi úton. Jézus ekkor már a kamaszkorba lépett, és valószínűleg 12 évesen már nem fogták a kezét. Ott volt valahol az utazók között, de szülei nem figyelték minden lépését. Így lehetett ez az ünnepi órákban is. Lehet, hogy egy-egy órát együtt töltött szüleivel, de mint az kiderül a későbbi szakaszból, különböző tanítómesterekkel is szívesen beszélgetett, illetve hallgatta őket.
Kedves Testvérek! Sokan az itt lévők közül életünk egy-egy szakaszában együtt utazunk Jézussal. Lehet, hogy beleszülettünk egyfajta vallásos gyakorlatba, szüleink, nagyszüleink hordtak minket az istentiszteletekre, és természetes módon életünk részévé vált a Jézussal való közösség. Megismertük őt, egyre több történetet, éneket, Igét megtanultunk, és személyes kapcsolatba kerültünk vele. Persze az is előfordulhat, hogy másféle utunk volt. Lehet, hogy hitetlen családban éltünk, vagy csupán nem volt természetes a hit megélése a környezetünkben. Kellett valamilyen váratlan fordulat, különleges élmény, kellett egy prédikáció, vagy egy csendes nap, ahol az Úr személyesen megszólított bennünket, és úgy kezdtünk el vele együtt haladni.
De az is lehet, hogy még nem vagyunk az Ő útján, vagy fogalmunk sincs arról, hogy milyen vele együtt utazni. Talán vannak olyanok a környezetünkben, akik ismerik őt, akik vele utaznak, de mi magunk nem vagyunk vele.
2.Történetünkben Jézussal indultak a szülők, ott voltak a közelében az ünnepi órákban is, második pontunknak azonban az a címe, hogy JÉZUS ELVESZETT, DE NEM VESZIK ÉSZRE HIÁNYÁT. Nem azért, mert nem szerették, vagy nem vigyáztak rá eléggé, hanem egyszerűen természetesnek vették, hogy Jézus ott van valahol a közelükben. Bizonyára jó gyermek volt, szófogadó, engedelmes, nem feltételezték róla, hogy nincs ott a csapatban. Jézus elveszett. Csakhogy Mária és József ezt még egy ideig nem vette észre. Összepakolnak, útra kelnek, és egy egész napon keresztül úgy mennek, hogy észre sem veszik, hogy nincs ott velük Jézus. Egy napi járóföldet haladnak abban a tudatban, hogy minden rendben van.
Milyen gyakran haladunk mi is úgy, Testvérek, mintha minden rendben volna. Napról napra felkelünk, elmegyünk iskolába, munkába, vagy elvégezzük az otthoni dolgainkat, este pedig lefekszünk és elalszunk. És telnek-múlnak a napok, hetek, hónapok, sőt évek is, és közben úgy teszünk, mintha minden rendben volna. Rengeteg ember él így. Jó, persze megvannak a bajok, hiszen ilyen az emberi élet, de amúgy, a bajokat leszámítva jól vagyunk – mondják sokan. Rendben vagyunk. És közben nem vesszük észre, hogy Valaki hiányzik az életünkből. Megtért, hitben élő emberek élnek le úgy hosszú időket, hogy nem veszik észre, hogy Jézus már nincsen mellettük. Élik a maguk megszokott vallásosságát, ott vannak a templomban, mondják a megszokott imádságaikat, és közben nem veszik észre, hogy nincs ott velük Jézus. Ott hagyták valahol. Nem néztek szét, hogy velük van-e, és úgy tettek meg utakat, úgy éltek le életszakaszokat, hogy észre sem vették a hiányát.
Testvérem! Ott van-e melletted az Úr Jézus? Mikor néztél körül legutóbb, hogy ott van-e, mikor haladtál legutóbb az Ő társaságában? /Vagy lehet, hogy még nem is tudod, milyen vele haladni?/ Észre veszed-e az ő hiányát az életedben?
3. Mária és József egy napig nem vették észre Jézus hiányát. Amikor azonban észrevették, nagyon megijedtek. Harmadik pontunk címe: JÉZUS ELVESZETT, DE ÉSZREVESZIK HIÁNYÁT. Gondoljunk bele, testvérek, milyen szörnyű érzés lehetett az a felismerés, hogy valahol elhagyták Jézust. Nincs meg a gyermek. Ha valakivel megtörtént már, hogy pár percre szem elől veszítette a gyermekét, az tudja, bizony nagyon megrémülhet ilyenkor a szülő. Bizonyára Mária és József szívét is komoly nyugtalanság töltötte el. Egyrészt aggódtak Jézus miatt. Hol lehet? Nincs-e baja? Mikor tűnhetett el? Még Jeruzsálemben van, a nagyvárosban, tömegben, vagy valahol az úton maradt le? Másrészt a szülői lélekben biztosan előjött az önsajnálat, a depresszió. Én vagyok a hibás. Miattam tűnt el. Mi vagyunk a szülei, nekünk kellett volna odafigyelnünk rá, hát mi lesz most velünk, mit fognak gondolni rólunk az emberek?
Ez az első lépés a helyes úton. Amikor észrevesszük, hogy Jézus elveszett, és érezzük a hiányát. Sajnos nagyon sokan nem jutnak el idáig. Éljük megszokott hétköznapjainkat, és nemhogy lelkiismeret furdalásunk nincsen, hanem még észre sem vesszük, hogy valahol elszakadtunk Jézustól. Azonban az is nagy kísértésünk lehet, hogy ahelyett, hogy elindulnánk az Ő keresésére, inkább elkezdjük magunkat sajnálni. Hogy lehetek ilyen hálátlan? Hogy engedhettem, hogy ellaposodjon az imaéletem? Miért hagytam, hogy a munka, a család, vagy bármi más elválasszon Jézustól? Jó, ha felismerjük, miért is távolodtunk el tőle az ilyen esetekben, de ne maradjunk meg az önsajnálat, a depresszió állapotában, hanem merjünk elindulni a keresés útján.
4.Mai negyedik pontunk címe is ez: KERESSÜK MEG JÉZUST! Mária és József értelemszerűen úgy döntenek, hogy mindenképpen meg szeretnék találni gyermeküket. Nem mennek tovább nélküle a hazafelé vezető úton, nem mondják azt, hogy ha elcsavargott, menjen is haza, ahogy akar, hanem visszatérnek oda, ahol legutóbb találkoztak vele. Visszafordulnak, és újra elmennek Jeruzsálembe. Hiába tették már meg a hazafelé vezető út egy részét nélküle, mivel vele szeretnének haza érkezni, vissza kell menni érte. Nélküle nincs értelme hazamenni.
Kedves Testvérek! Ha életünk egy-egy szakaszában felismerjük, hogy nincs ott velünk az Úr Jézus, nekünk is ez a teendőnk. Keressük meg Őt. Menjünk vissza oda, ahol még megvolt. Vállaljunk megismételt utakat, fárasztó, kimerítő próbálkozásokat annak érdekében, hogy ismét rá találjunk, és együtt haladhassunk. De hol is lehet Jézus? Hát pontosan ott, ahol annak idején Mária és József is rá talált. Jézus ott van, ahol Ige van. Ahol Isten dolgairól beszélnek a tanítók, papok, írástudók, ott Jézus is megtalálható. Ahol istentisztelet van, ahol Istennek mutatnak be áldozatokat, és neki szolgálnak, ott az Úr Jézus is mindig jelen van. Így van jelen közösségeinkben, a mai gyülekezetekben, így van jelen egy-egy rétegalkalmon, de személyes csendességünkben is rátalálhatunk, ha időt töltünk az Ige mellett. Ne sajnáljuk ezeket az utakat. Ne sajnáljuk a fáradságot arra, hogy megkeressük életünknek azon részeit, és elemeit, ahol vele kapcsolatban lehetünk. Imádság, igeolvasás, közösség, vagy szolgálat. Mert nélküle értelmetlen az utazás. Mária és József a templomnál találták meg Jézust, aki Isten dolgairól, és az Igéről beszélgetett a tanítómesterekkel. Miután pedig megtalálták, vele indultak haza.
Történetünk 5. állomása ez: HAZAÚT JÉZUSSAL. Érdekes kérdés, hogy vajon hazafelé fogták-e Jézus kezét? Azt gondolom, hogy talán igen. Valószínűleg komoly tanulság volt a szülők számára ez az eset, és hazafelé le sem vették Jézusról a szemüket. Nem akartak ugyanabba a hibába esni, mint korábban, ezért sokkal jobban figyeltek rá. Együtt haladtak, együtt pihentek meg, együtt beszélgettek, és együtt érkeztek haza.
Ha elszakadunk az Úr Jézustól, vagy ha még nem is voltunk vele közösségben, a legjobb az, ha a vele való találkozást követően jobban odafigyelünk rá. Nem megyünk el mellette, nem fordítunk neki hátat. Le se vegyük róla a szemünket, és akkor biztos, hogy ott lesz végig mellettünk.
Kedves Testvérek! Mai történetünk valószínűleg azért is van benne a Bibliában, mert Isten szeretne rákérdezni arra, hogy vajon most, ebben a pillanatban ott van-e az életünkben az Úr Jézus? Ott van-e a hétköznapjaidban? Ott van-e a döntéseidben, ott van-e a terveidben? Ha igen, akkor annak nagyon örül. De ha nem, akkor arra bátorít, hogy állj meg az úton, és fordulj vissza. Menj vissza oda, ahol Jézus megtalálható, ahol talán már közösségben voltál vele, és keresd meg őt! Ne menj tovább úgy erről az istentiszteletről, hogy nem megy veled a Megváltód! Ne élj úgy egy napot sem, hogy valahol elvesztetted őt, aki érted mindent odaadott, mindenről lemondott érted a kereszten, mert nélküle semmi értelme nincs a továbbhaladásnak.
Inkább keresd ma is az Ő jelenlétét, hívd meg útitársadnak, vezetődnek, hogy amikor majd véget ér ez a földi utad, valóban vele érkezhess haza, ráadásul nem is akárhova, hanem a vele való örök közösségbe. Ámen.