Júl
12Akkor ezt mondta az ÚR Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet Egyiptom földje fölé, és jöjjenek föl a sáskák Egyiptom földjére, és rágják le az ország minden füvét, mindazt, amit a jégeső meghagyott! 13Mózes tehát kinyújtotta a botját Egyiptom földje fölé, és az ÚR keleti szelet hozott az országra egész nap és egész éjjel. Reggel aztán a keleti szél meghozta a sáskákat. 14Feljöttek a sáskák Egyiptom egész földjére, és roppant tömegben szálltak le Egyiptom egész területén. Nem volt ilyen sáskajárás sem azelőtt, sem azután. 15Ellepték az egész föld színét, úgyhogy elsötétedett a föld, és lerágták a föld minden növényét, a fák minden gyümölcsét, amelyet meghagyott a jégeső. A fákon és a mezei növényeken nem maradt semmi zöld Egyiptom egész területén.
16Ekkor a fáraó sietve hívatta Mózest és Áront, és ezt mondta: Vétkeztem Istenetek, az ÚR ellen és tiellenetek. 17Most azért még utoljára bocsássátok meg vétkemet, és könyörögjetek Istenetekhez, az ÚRhoz, hogy csak ezt az egy halált még fordítsa el tőlem! 18Mózes kijött a fáraó elől, és könyörgött az ÚRhoz. 19Az ÚR pedig igen erős nyugati szélre változtatta a szelet, amely fölkapta a sáskákat, és belesodorta a Vörös-tengerbe. Nem maradt egy sáska sem Egyiptom egész területén. 20De megkeményítette az ÚR a fáraó szívét, úgyhogy nem bocsátotta el Izráel fiait. 21Azután ezt mondta az ÚR Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az ég felé, és akkor olyan sötétség lesz Egyiptom földjén, hogy tapintani lehet a sötétséget. 22Mózes kinyújtotta kezét az ég felé, és sűrű sötétség támadt egész Egyiptomban három napig. 23Az emberek nem látták egymást, és három napig senki sem tudott kimozdulni a helyéről. De ahol Izráel fiai laktak, mindenütt világos volt.
24Ekkor hívatta a fáraó Mózest, és azt mondta: Menjetek, szolgáljatok áldozattal az Úrnak! Csak a juhaitok és marháitok maradjanak itt, a családtagjaitok is elmehetnek veletek. 25Mózes azonban azt felelte: Inkább még neked is kellene véresáldozatra és égőáldozatra valót adni nekünk, hogy azt készítsük el Istenünknek, az ÚRnak. 26Velünk fog jönni a jószágunk is, nem maradhat itt egy fia sem, mert abból vesszük majd az áldozatot, hogy szolgáljunk Istenünknek, az ÚRnak. Mert magunk sem tudjuk, míg oda nem érünk, hogy mivel kell majd szolgálnunk az ÚRnak.
27De megkeményítette az ÚR a fáraó szívét, úgyhogy nem akarta elbocsátani őket. 28Ezt mondta neki a fáraó: Takarodj előlem! Vigyázz, ne kerülj többé a szemem elé, mert meghalsz, ha még egyszer meglátlak! 29Mózes így felelt: Jól mondod. Nem látsz engem többé!2Mózes 10,12-29
A nyolcadik és a kilencedik csapás minden korábbi próbát felülmúlt. Hetedik csapásként a jégeső tönkretette a termés egy részét, és nagy kárt okozott a jószágállományban is. Azonban Isten kegyelme még így is megmutatkozott az egyiptomiak felett, mert volt némi maradék, volt néhány növénytípus, amelyet meghagyott, hogy legyen miből élni.
A nyolcadik csapásban azonban a sáskák minden maradékot elpusztítottak. Nem véletlenül figyelmeztette Mózes a fáraót, hogy engedje el népét, hiszen tudta, hogy a kár olyan mértékű lesz, hogy abból felállni már nem lehet. Egyiptom uralkodója azonban nem ment bele az alkuba. Még mindig makacsul ragaszkodott rabszolgáihoz, és esze ágában sem volt, hogy Mózes kérése szerint az egész Izraeli népet elengedje a jószágokkal együtt. Hiába minden korábbi csapás, és szenvedés, kemény maradt a szíve. Már saját szolgái is szinte könyörögtek a fáraónak, hogy engedje el Izraelt, mert tönkremegy az ország, ő azonban nem adta meg magát.
És bár a sáskajárást követően ismét alkudozni akart Mózessel, hiszen kezdte belátni, hogy ez már nem játék, de egyszerűen nem tudta megalázni magát, és végül elzavarta Mózest. A hatalom, az önzés annyira megkeményítette a fáraó szívét, hogy senki másra, és semmi másra nem gondolt, csak arra, hogy ő márpedig nem fogja elengedni Izraelt.
Látva a fáraó viselkedését, szinte felháborító számunkra az a hozzáállás, amit Egyiptom vezetője megélt. Makacsul ragaszkodott saját elképzeléséhez, és nem akart engedni Isten akaratának. Sajnos azonban az a helyzet, hogy koránt sem áll olyan távol tőlünk ez a fajta viselkedés, mint gondolnánk. Előfordul, hogy mi is megkeményítjük szívünket. Amikor az Úr rámutat egy bűnünkre, értelmetlen szokásunkra, mi pedig csak azért sem hagyjuk el. Vagy amikor Isten egy új irányt mutat nekünk, mi pedig csak azért sem változtatunk életünkön.
Mai üzenetünk lényege ez: ne keményítsd meg a szívedet! Vigyázz, fogadj szót az Úrnak, engedj az Ő akaratának, mert jobban jársz, ha az Ő útját követed, mintha makacsságod, és kemény szíved a vesztedet okozza. Isten adjon bölcsességet mindnyájunknak, hogy tudjunk Rá figyelni, és konokságunk ne tegye tönkre se a mi életünket, se másokét.
Imádság: Köszönöm, Uram, hogy Te rendszeresen figyelmeztetsz arra, hogy érdemes a Te utadon maradni. Bocsásd meg, amikor mégis kemény szívvel, a saját akaratomat próbálom megvalósítani, kiharcolni. Kérlek, taníts naponként, hogy Hozzád alkalmazkodva, és a Te tervedbe illeszkedve áldott életem lehessen. Ámen.
Feladat: Gondold át, miben szoktál konok lenni, és miben kellene változtatnod, hogy Istennek tetsző legyen az életed!