„Volt Damaszkuszban egy tanítvány, név szerint Anániás. Az Úr így szólt hozzá: Kelj fel,menj el abba az utcába, amelyet Egyenes utcának hívnak, és keresd meg a Júdás házában Sault, akit Tarzuszinak neveznek: mert íme, imádkozik, és látomásban látja, hogy egy Anániás nevű férfi jön be hozzá, és ráteszi a kezét, hogy lásson.”
Apcsel 9,10-19
Az, aki megjelent Saulnak a Damaszkusz felé vivő úton, megtehette volna, hogy továbbra is mennyei látomásokkal vezeti őt lépésről lépésre. De nem ez az Ő szokása. Az a mennyei jelenés csak kivétel volt, aztán a rendes úton folytatódik a történet: Krisztus hozzám hasonlatos emberek által szokta elvégezni a maga dolgát. Akiket így felhasznál, azok sokszor vonakodnak megbízását teljesíteni. Anániás is tele van aggodalmakkal és ellentmondással. De az Úr ezért nem tagadja meg tőle megbízatását. Kétségeit megnyugtatja és ellenkezését legyőzi.
Akiket eszközeiül választ, azok az Ő nevében szólhatnak és cselekedhetnek. Magától Anániás sohasem mert volna olyan ígéretekkel és biztatásokkal közeledni Saulhoz, mint amilyenekkel felkereste őt. De küldetésben járt. Magasabb parancsra bátran megtehette, amit tett. És akiket megbízatásaival felruház, azokat nem hagyja cserben. Anániás szavait eredmények kísérték. Saul a vele való találkozás után más ember volt. Az Úr hatékonnyá tette engedelmes eszközének szolgálatát. Mit akarsz általam elvégezni Uram? Kihez menjek a Te nevedben?
Imádság: Hálás vagyok Uram, hogy eszközöd lehetek. Tégy alkalmassá a neked való szolgálatra!