Mert jó földre visz be most téged Istened, az ÚR: folyóvizek és mélyből fakadó források földjére, amelyek hegyen-völgyön a felszínre törnek; 8búzát és árpát, szőlőt, fügét és gránátalmát termő földre, olajfáknak és méznek a földjére. 9Olyan földre, ahol nem kell szűkösen enned a kenyeret, és nem szenvedsz hiányt semmiben; olyan földre, amelynek köveiben vas van, a hegyeiből pedig rezet bányászhatsz. 10Ehetsz jóllakásig, és áldani fogod Istenedet, az URat azért a jó földért, amelyet neked adott.
11De vigyázz, el ne feledkezz Istenedről, az ÚRról, megszegve parancsolatait, törvényeit és rendelkezéseit, amelyeket ma megparancsolok neked! 12Amikor jóllakásig eszel, szép házakat építesz, és azokban laksz, 13amikor marháid és juhaid megszaporodnak, lesz sok ezüstöd és aranyad, és bővében leszel mindennek, 14akkor föl ne fuvalkodjék a szíved, és el ne feledkezz az ÚRról, a te Istenedről, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából! 15Ő vezetett téged a nagy és félelmetes pusztában, ahol mérges kígyók és skorpiók vannak; a kiszikkadt földön, ahol nincs víz, ő fakasztott neked vizet a kemény kősziklából. 16Ő táplált a pusztában mannával, amelyet nem ismertek atyáid. Megsanyargatott és próbára tett, hogy végül is jót tegyen veled. 17Ne gondold tehát majd magadban: Az én erőm és hatalmas kezem szerezte nekem ezt a gazdagságot! 18Hanem gondolj mindig Istenedre, az ÚRra, ő ad neked erőt a gazdagodáshoz, hogy szövetségét, amelyre esküt tett atyáidnak, fenntartsa mind a mai napig.
19De ha mégis elfeledkezel Istenedről, az ÚRról, és más isteneket követsz, azokat tiszteled és azokat imádod, kijelentem nektek már most, hogy menthetetlenül elvesztek! 20Elpusztultok ugyanúgy, mint azok a népek, amelyeket kipusztít előletek az ÚR, mert nem hallgattatok az ÚRnak, Isteneteknek a szavára.5Mózes 8,7-20
Milyen lesz az újév? Kedves Testvérek! Ilyenkor az év első napján sokan elgondolkodunk ezen a kérdésen. Bennünk van egyfajta szent kíváncsiság az előttünk álló évvel kapcsolatban. Vannak terveink, várakozásaink, de igazából fogalmunk sincs arról, hogy milyen lesz az új évünk. Annyiféle körülmény és hatás befolyásolhatja az évünket, az egészségünket, a családunk dolgait, hogy még megtippelni is nehéz, hogy hogyan fogjuk zárni a 2022-es évünket. Vajon egészségesek leszünk? Vajon jön valamilyen váratlan fordulat az életünkben? Vajon lesz valamilyen különleges öröm, vagy éppen tragédia a következő hónapokban? Talán lezárjuk életünknek egy részét? Vagy éppen ellenkezőleg, valaminek a kezdete lesz ez az év? Nem tudjuk. És mivel nem tudjuk, megpróbálunk tenni valamit azért, hogy mindezt a befolyásunk alá helyezzük. Új szokásokat szeretnénk kiépíteni, hátha azok miatt jobb lesz az életünk. Fogadalmakat teszünk, hátha azok betartása majd változtat valamin. Van, aki csak legyint, és nem is foglalkozik élete dolgaival, a sorsra, a szerencsére bízza magát, mások pedig keményen beleállnak a munkába, a tervezésbe, és megpróbálnak felépíteni maguknak egy jobb életet. De kinek lesz igaza? Kinek lesz boldog az éve, és kinek nem?
Mai istentiszteletünkön erre a kérdésre keressük a választ. Tegnap este, az óévi istentiszteleten ugyanezt az igeszakaszt olvastam fel. Arról szólt az igei üzenet, hogy Kánaán földjéhez érkezve Mózes összehívta a népet, és visszatekintett a mögöttük levő 40 évre. Belátták, hogy voltak próbák, voltak különleges szabadítások, de mindezzel Istennek célja volt, mert egy sokkal jobb helyet, és életet készített el számukra az ígéret földjén. Mi is visszatekintettünk a mögöttünk lévő évre, és nyugtáztuk, Isten valóban velünk volt, és reménység szerint a próbákon és örömökön keresztül úgy formálódott az életünk, hogy azzal közelebb kerültünk hozzá, és így nem volt hiábavaló a 2021-es év.
Ma haladjunk tovább a történetben, és nézzük meg Mózes beszédének azt a részét, amelyben nem visszafelé, hanem előrefelé tekintett. Ha belegondolunk az akkori helyzetbe, valójában Izrael népe hasonló kérdésekkel állhatott ott, Kánaán kapujában, mint ahogyan most mi, az újév kezdetén. Nem tudták, hogy mit hoz a jövő. Eddig is csak lépésről lépésre vezette őket az Úr, most azonban annyira felfoghatatlan, és megfejthetetlen a jövő, hogy nem is tudják, mit gondoljanak. Vajon milyen lesz az ígéret földje? Vajon hogy fogunk élni azon a helyen, amit Isten már évszázadokkal korábban megígért az őseiknek? Jó lesz? És mi lesz az ott élő népekkel? Háborúzni kell velük? Vagy majd elmennek maguktól? Sok-sok kérdés, és kétely.
Mózes ebben a helyzetben szólalt meg, és először egy csodálatos ígéretet tolmácsolt. Így olvastuk: „Mert jó földre visz be most téged Istened, az Úr, folyóvizeknek és mélyből fakadó forrásoknak a földjére, amelyek a völgyben és a hegyen erednek, búzát és árpát, szőlőt, fügét és gránátalmát termő földre, olajfáknak és méznek a földjére. Olyan földre, ahol nem kell szűkösen enned a kenyeret, és nem szűkölködsz semmiben sem. Olyan földre, amelynek a köveiben vas van, a hegyeiből pedig rezet bányászhatsz. Ehetsz jóllakásig, és áldani fogod Istenedet, az Urat azért a jó földért, amelyet neked adott.”
Ezekből a szavakból kiderül, hogy Isten jót akar az embernek. Az a föld, amelyet elkészített számára, igen jó föld. Azt azonban hozzá kell tennünk, hogy a jó föld nem jelenti azt, hogy minden csak úgy az ölébe hullik az embernek. Ha pontosabban akarunk fogalmazni, akkor Mózes itt arról beszél, hogy Kánaán földje a lehetőségek földje. Isten csodálatos lehetőségeket készített el számukra, azonban ezekkel a lehetőségekkel élni kell. Sőt, tenniük is kell azért, hogy a jó föld sokféle áldása az övék legyen. Először is el kell foglalniuk a területeket, majd pedig dolgozniuk kell azon. Szinte minden egyes itt felsorolt áldás átvételéhez a népnek tennie kell valamit. Művelniük kell a földet, bányászniuk kell a vasat, a rezet, de ha szorgalmasak, akkor kiaknázhatják az Isten által eléjük adott jó lehetőségeket.
De nemcsak a lehetőségek adottak, hanem a hozzá szükséges erő is. Erre is kapnak ígéretet. Így mondja Mózes: „gondolj arra, hogy Istened, az Úr ad neked erőt a gazdagság megszerzésére, hogy fenntartsa szövetségét, amelyre esküt tett atyáidnak.”
Lehetőség, és hozzá való erő. Ez az, amit Isten kínál az új korszak kezdetén. És ez az az ígéret, amely most számunkra is érvényes. Higgyük el, hogy Isten meg szeretne áldani bennünket. Új lehetőségeket fog kínálni számunkra. Ő mindig is a javunkat keresi, és ez 2022-ben is így lesz. Szeretne építeni, gazdagítani, erősíteni minket. Mai üzenetünk arra bátorít minket, hogy éljünk ezekkel a lehetőségekkel. Tegyünk azért, hogy Isten áldásait átvehessük. Ne üljünk ölbe tett kézzel, mint akik csak várják az áldásokat, várják az örömöket, hanem Istenre figyelve aknázzuk ki azokat a lehetőségeket, amelyeket felkínál számunkra.
Ez lehet akár egy új munkalehetőség. Ez lehet egy új barátság, vagy egy régi rokoni szál megerősítése. Áldott lehetőség lehet egy új hasznos szokás, vagy kegyességi életünk felfrissítése. Ha családban élünk, akkor átgondolhatjuk, hogy lehetne boldogabb a családunk, és mit tehetünk mi magunk azért, hogy a körülöttünk élők jobban érezzék magukat. Ha pedig egyedül élünk, akkor az egyedüllét előnyeit is kihasználhatjuk, vagy pedig kereshetünk magunknak közösséget a tágabb családi körben, a gyülekezetben, vagy a szomszédságban. De lehet, hogy Isten szolgálatokat bíz ránk, melyek által gazdagítani szeretne minket. Gyülekezetben, családban, szomszédságban, vagy rászorulók között. Sok-sok lehetőség, sok-sok áldásforrás. Találjuk meg az újévben azt, amit Isten nekünk kínál fel, és éljünk jól ezekkel.
Ugyanakkor ne feledkezzünk meg arról, hogy az ilyen áldott korszakoknak mindig meg vannak a maguk buktatói. Mózes is tudta ezt, és Isten akaratának megfelelően erre is figyelmeztette a népet.
Két buktatót sorol fel itt Mózes. Az első az a feledékenység. Így mondja Mózes: De vigyázz, ne feledkezz el Istenedről, az Úrról oly módon, hogy nem tartod meg parancsolatait, döntéseit és rendelkezéseit, amelyeket én ma parancsolok neked. És aztán folytatja, hogy amikor a nép jólétben lesz, akkor el ne feledkezzenek Istenről, aki kihozta őket Egyiptomból! Sajnos, nem véletlen, hogy ez a téma ismét előkerült. Hiszen a pusztai vándorlás során több alkalommal is volt hasonló. Amikor Isten megszabadította őket egy ellenségtől, amikor éppen nem voltak nagy veszélyben, hamar eltávolodtak az Úrtól. Gondoljunk csak az aranyborjú történetére, amikor a Sínai hegy lábánál, miközben Mózes épp a Tízparancsolat kőtábláiért volt fent a hegyen, a nép bálványszobrot öntött, és úgy tett, mintha az szabadította volna meg őket Egyiptomból. Elfeledkeztek az Úrról.
Aztán arra is figyelmezteti Mózes a népet, hogy ha jól kihasználják az Isten által elkészített lehetőségeket, és sikeresek, áldottak lesznek, azért el ne szálljanak maguktól. El ne bízzák magukat. Mert a jólét, a siker és a gazdagság idején könnyű azt hinni, hogy azt megérdemeltük. Megdolgoztunk érte. Pedig a választott nép aztán számos alkalommal átélhette, hogy a szabadítás, a jólét mindig Isten kegyelméből fakadt. Mégis nagy volt a veszélye az önelégültségnek.
Volt olyan, hogy egy Isten akaratából megnyert háborút követően a maguk feje után mentek, és diadalittasan indítottak támadást, úgy, hogy nem kérdezték meg előtte az Urat. Szörnyű veszteség lett a következménye ennek a túlzott önbizalomnak. Sokan meghaltak, és sokan összetörtek.
Isten, a választott nép életének ezen a történelmi pontján mindenképpen éreztetni akarta Izráellel, hogy a sikerük és a jólétük sohasem a saját maguk teljesítményétől, hanem Isten kegyelmétől függ. Persze, élhetnek jól a lehetőségeikkel, és erre bátorítja is őket, de soha nem fogják megérdemelni azt, amit Isten ad számukra. Nem érdemből, hanem kegyelemből áldja meg őket az Úr.
Kedves Testvérek! Vigyázzunk ezzel a két buktatóval! Ha az előttünk álló évben sok minden összejön, és sokféle örömben, sikerben, áldásban lesz részünk, akkor se feledkezzünk meg Mennyei Atyánkról, aki minden ajándéknak a forrása az életünkben. Ne essünk bele abba a hibába, amelybe sokan, sokszor beleestünk már, hogy a jólét, az egészség, az öröm idején elkezdtük hanyagolni az Istennel való kapcsolatunkat. Elmaradtunk a templomból, meggyengült a kegyességi életünk, alábbhagyott a szolgálatban való lelkesedésünk.
És ne is bízzuk el magunkat. Ne gondoljuk azt, hogy megérdemeltük a sok áldást, a sok jót. Jusson eszünkbe, hogy Isten sohasem érdemeink szerint bánik velünk, hanem csakis kegyelme alapján, amit legjobban az Úr Jézusban mutatott meg számunkra. Őt büntette meg, hogy minket megmentsen. A mi vétkeinkért kapott sebeket, hogy sebei árán meggyógyulhassunk. Minden örömünk, és minden áldásunk belőle fakad.
Ha erről megfeledkezünk, akkor elbukunk. Erre mondja Mózes: „De ha mégis elfeledkezel Istenedről, az Úrról, és más isteneket követsz, azokat tiszteled, és azok előtt borulsz le, kijelentem ma nektek, hogy akkor menthetetlenül elvesztek! Elvesztek ugyanúgy, mint azok a népek, amelyeket az Úr kiveszít előletek, ha nem hallgattok az Úrnak, Isteneteknek a szavára.”
Ha függetleníteni akarjuk magunkat az Úrtól, megfeledkezünk az Ő értünk megmutatott szeretetéről, áldozatáról, vagy pedig elbízzuk magunkat, akkor el fogunk veszni. Ráadásul menthetetlenül. Ez is benne van az új évi lehetőségekben! Ha nem élünk jól a lehetőségekkel, vagy ha eltávolodunk Istentől, és más isteneket szolgálunk, akkor mi is bekerülhetünk a menthetetlen és az elveszett kategóriába.
Hát arra bátorítok mindenkit, hogy ehelyett válasszuk inkább az áldás útját. Isten egy boldog újévet kínál fel nekünk, amelyben el vannak készítve számunkra az áldások lehetőségei. Ha engedelmesen követjük őt, és jól élünk az elénk adott lehetőségekkel, akkor az Úr gazdagon meg tud minket áldani, és sok örömöt, és tartós békességet tud adni számunkra. Kerüljük el a buktatókat, az önelégültséget és az Istenről való megfeledkezést, és akkor egy év múlva majd jó lesz visszaemlékezni Isten ígéreteire, mert átéltük, hogy velünk volt, megáldott, és megsegített bennünket. Így legyen, ámen.