máj
2Korinthus 6,1–10
1Vele együtt munkálkodva intünk is titeket: úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták Isten kegyelmét. 2Mert ő mondja: „A kegyelem idején meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek.” Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!Ézs 49,8 3Senkinek semmiféle megütközést nem okozunk, hogy ne szidalmazzák szolgálatunkat, 4hanem úgy ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban,1Kor 4,9-13 5verésekben, bebörtönzésben, nyugtalan időkben, fáradozásban, átvirrasztott éjszakákban, böjtölésben, 6tisztaságban, ismeretben, türelemben, jóságban, Szentlélekben, képmutatás nélküli szeretetben, 7az igazság igéjével, Isten erejével, az igazság jobb és bal felől való fegyvereivel, 8dicsőségben és gyalázatban, rossz hírben és jó hírben, mint ámítók és igazak, 9mint ismeretlenek és jól ismertek, mint meghalók és íme, élők, mint megfenyítettek és meg nem öltek, 10mint szomorkodók, de mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint akiknek nincsen semmijük és akiké mégis minden.
Mindent, vagy semmit!
Kedves Testvérek! Kinek ne volna ismerős ez a mondat. Manapság rengeteg játék, vetélkedő erre épül. Emlékezhetünk még a Legyen ön is milliomos nevű kvízműsorra, amelyben a játékosok az utolsó kérdésnél dönthettek: vagy megállnak, és biztos nyereménnyel távoznak, vagy pedig kockáztatnak, és aztán kiderül, hogy mindent megnyernek, vagy mindent elveszítenek. Komoly a döntés. Vagy hirtelen gazdag leszek, vagy pedig üres kézzel megyek haza.
Ez a „mindent vagy semmit” gondolkodás azonban nemcsak a játékok világában működik. Sokan így élnek a hétköznapokban is. Akkor vagyok valaki, ha sikeres vagyok – mondják. Akkor vagyok biztonságban, ha van pénzem, vagyonom. Akkor élek csak igazán, ha túlszárnyaltam a szüleimet, osztálytársaimat, feletteseimet. Akkor vagyok boldog, ha teljesen egészséges vagyok, és minden bajomra megtaláltam az orvosságot, és a megoldást.
A probléma azonban ott szokott kezdődni, amikor nem érjük el a mindent, vagy egyik pillanatról a másikra a minden semmivé lesz. Oda lesz a pénzünk, összetörik az autónk, megváltozik a munkaképességünk, tönkremegy egy kapcsolatunk, vagy meginog az egészségünk. Mi marad, ha mindent elveszítünk?
A felolvasott igeszakaszban a Szentírás ma szintén erre az üzenetre mutat rá. Mintha maga Pál apostol is ezt mondaná: Mindent vagy semmit! De egészen másképp. Pál nem egy vetélkedőről beszél. Nem is a pénz, vagy a földi siker dolgairól. Hanem egy olyan életet mutat be, ahol látszólag semmije sincs, és mégis azt tudja mondani: Minden az enyém. De hogy lehetséges ez? Hogyan lehet az, hogy valaki szegény, üldözött, megvetett, fájdalmakkal teli, és mindeközben azt tudja mondani: mégis minden az enyém?
A mai igehirdetés erről fog szólni. Arról a titokról, amely Pál apostol életét is vezette. Nézzük meg, hogy mit jelent Pál szerint a semmi, mit jelent a minden, és hogy jön össze ez a kettő az Ige üzenete szerint. Pál apostol élete, ha külső szemmel nézzük, inkább a „semmi” kategóriába sorolható. Nézzük meg először, mit is jelent az, ha valakinek semmije sincs. Pál a 6. fejezetben szinte elmondja az önéletrajzát. De ahelyett, hogy sikereiről, elért eredményeiről beszélne, sokkal inkább szolgálatának nehéz időszakait, sebhelyeit sorolja fel.
1.Azt írja először is, hogy szolgálatát „sok tűrésben” folytatta. Nem rövid ideig tartó kellemetlenségekről beszél, hanem olyan nehézségekről , amelyek hónapokon, éveken át is elhúzódhattak az életében. Aztán szól „nyomorúságokról, szükségekről, szorongattatásokról” is. Vagyis olyan helyzetekről, amikor anyagilag, lelkileg, vagy fizikailag szorításban is élt. Ezt követően verésekről, börtönben töltött időkről, felfordulásokról számol be. Olyan szenvedésekről, amelyek során testileg bántalmazták, üldözték. Filippiben például megkorbácsolták, bilincsbe verték, és a börtön legbelső cellájába zárták. Lisztrában pedig, miután meggyógyított egy bénát, először istenként akarták tisztelni, utána pedig megkövezték, és kivonszolták a városból.
Aztán beszél itt Pál a fáradozásról, virrasztásról, böjtről. Azokról az időszakokról, amelyekben nemcsak szenvedett, hanem áldozatot hozott. Lefekvés helyett imádkozott, evés helyett böjtölt, pihenés helyett tanított. Mert ezzel járt a szolgálat.
Kedves Testvérek! Látva Pál apostol életútját, úgy tűnik, hogy ez így összességében egy nagy semmi. Ez egy borzalmas élet. Elveszítette a társadalmi megbecsülést, üldözték, börtönbe vetették, éhezett, megverték, hajótörést szenvedett, és sorolhatnánk tovább. Ennek ellenére Pál arról beszél, hogy mégis minden az övé. Így mondja a kemény próbák felsorolását követően: Úgy ajánljuk magunkat, mint Isten szolgái, mint megfenyítettek és meg nem öltek, mint szomorkodók, de mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint akiknek nincsen semmijük, és akiké mégis minden. Mint akiknek nincsen semmijük, és akiké mégis minden. Ez a mondat ellentmond minden emberi logikának. Pál azt mondja: semmi nincs a birtokomban, amit a világ értéknek tartana – mégis mindenem megvan.
2. De, hogy megértsük az ő gondolkodását, térjünk most át a második pontra, nézzük meg, mit jelent Pál számára ez a minden, amiről beszél!
Pál apostol számára először is az jelentette a mindent, hogy Ő az élő Krisztus követője volt. Olyan úrhoz tartozott, aki jelen van, megszólítható, aki erőt ad, és akivel szoros kapcsolatban lehet. Az Úr a damaszkuszi úton hívta el őt a szolgálatra, és attól a naptól fogva ez a szoros kapcsolat mindennapos lett. Nem volt olyan helyzet, ahol a földi körülmények, a szenvedés, vagy bármilyen hatalom elválaszthatta volna őket egymástól. Jézus a Szentlélek által ott volt Pál apostollal minden helyzetben.
De nemcsak az Ő jelenléte, hanem az általa elkészített jutalom is a mindent jelentette Pálnak. Azért is szolgálta az Urat, mert tudta, milyen ajándék vár rá az Isten országában. Ez nem egy átlagos emberi reménység, hogy hátha majd megjutalmazzák a munka elvégzését követően, hanem ez egy bizonyosság afelől, hogy az Úr Jézus érdeméért örök dicsőség vár majd Pálra is. Elvehetetlen jutalom.
Háborút megjárt édesapák, nagyapák féltve őrizték a szolgálat során elnyert plecsniket, kitűzőket. Emlékszem, Mátyus nagyapám is megmutatta néhányszor az övéit. Benyúlt a fiókba, elővett egy kis fa dobozkát, és kivette belőle a különböző jelvényeket, amiket kiérdemelt. De ezeket a földi jutalmakat senki sem viheti magával az örökkévalóságba. Itt maradnak a fiókban, szekrényben, az örökség részeként. Viszont, amiről Pál beszél, az örök jutalom, örök dicsőség. Ezért mondja erre is, hogy ez a mindent jelenti számára.
Harmadjára pedig arról is beszámol az apostol, hogy az Ő szolgálata olyan küldetés, amelyben másokat gazdagíthat. Mint szegények, de sokakat gazdagítók. Lehet, hogy nincs sok pénze, de van hite, reménysége, szeretete, Krisztusról szóló örömhíre. Ezeket tudja továbbadni. Olyan kincsekkel rendelkezik, amelyeket másokkal is megoszthat. Aki pedig másokat gazdagít, az maga is gazdagabb lesz. Pál számára ez is hozzátartozott a „mindenhez”. A másokat meggazdagító szolgálat. Nem tudták úgy megverni, megkötözni, nem tudták olyan mély állapotba taszítani, amelyben ne tudott volna előállni a másokat gazdagító üzenettel. Örömmel énekelt a börtönben, és az őt fogva tartó őröket is megtérésre hívta. Amikor megkövezték, és kiűzték a városból, visszament, és újra hirdette az örömhírt. Mert a szolgálat a mindent jelentette számára.
Kedves Testvérek! Ez a gondolkodás teljesen más, mint amit a világ tanít. Mert a világ ma is azt mondja: akkor van meg mindened, ha van pénzed, kapcsolataid, munkahelyed, vagyonod, biztonságod. Pál viszont azt mondja: ha Krisztus a miénk, akkor nem a körülményektől függünk. Ha Krisztushoz tartozunk, akkor minden más másodlagossá válik.
Olyan ez, mint amikor a gyerekekkel szoktunk focizni családi találkozások alkalmával. Megpróbáljuk igazságosan elosztani a csapatot, és a gyerekek általában már előre szólnak, én apával szeretnék lenni. Mindegy, ha mi vagyunk kevesebben, mindegy, ha mi játszunk a nappal szemben, a lényeg, hogy apával legyünk, mert akkor nagy eséllyel nyerünk, – gondolják ők.
Ugyanígy, ha Krisztussal egy csapatban vagyunk, akkor minden más mellékessé válik. Ha a legjobbal, a győztessel együtt haladunk, akkor minden a miénk, és semmi másra nincsen már szükségünk.
3.Mindent, vagy semmit! Testvérek! Megnéztük, milyen szörnyű, milyen semmi volt Pál apostol élete, aztán átgondoltuk, miben látta ő a mindent élete során, most végezetül térjünk át a saját életünkre, és gondoljuk át, hogy mit jelenthet mindez számunkra! Hogyan mondhatnánk el mi is Pál apostollal együtt, hogy semmink sincs, de mégis minden a miénk?
Amikor kevés a pénzed, de van mellette hited, mindened megvan. Lehet, hogy nem vehetsz meg mindent azonnal. Lehet, hogy a hónap végén számolgatnod kell, hogy ne fogyjon el a pénzed. De ha mindeközben előre tekintesz, hittel adakozol, másokon segítesz és rá mered bízni magadat Istenre, akkor gazdagabb vagy, mint akinek tele van a bankszámlája, de mindent csak magának gyűjtöget.
Vagy amikor magányos vagy, egyedül élsz, de közben megszólítod Istent imádságban, és keresed az ő útmutatását a Bibliában, akkor mindened megvan. Olyan mély, olyan szoros aktív kapcsolatba kerülhetsz az egyedüllét következtében Istennel, amilyenre sokan csak vágynak, akik körül csak úgy zsonganak az emberek. Ha átveszed Isten üzeneteit, ha szánsz időt az imádságra, akkor rá fogsz jönni, mégsem vagy egyedül.
Amikor nem kapsz elismerést, nem magasztalnak az egekik, de tiszta a lelkiismereted, és becsületesen élsz, akkor mindened megvan, mert tudod, Isten előtt kell majd elszámolnod.
Amikor másokat szolgálsz, másokra főzöl, mosol, másokért dolgozol, mások javát keresed, és elfáradsz, kimerülsz, ne érezd üresnek magadat, hiszen másokat gazdagítottál meg. Ha úgy érzed, szétosztottad magad, másoknak adtál, csak magadnak nem maradt, jusson eszedbe, hogy mindened megvan. Mert tudtál adni az idődből, erődből, figyelmedből, szeretetedből. Jutott mindazoknak, akiknek szántál belőle. És miközben másokat gazdagítottál meg, te is gazdagabb lettél, még ha el is fáradtál.
A kérdés ma sem az, hogy mid van, hanem az, hogy kihez tartozol? Ha Krisztushoz tartozol, aki szeret és megváltott téged, akkor bármilyen körülmények között élsz is, mindened megvan. De ha nélküle élsz, akkor minden földi kincs birtokában is azt fogod érezni, hogy valójában nincs semmid.
Hát lépj közelebb az Úr Jézushoz, hogy Pál apostolhoz hasonlóan te is elmondhasd magadról: úgy ajánljuk magunkat, mint Isten szolgái, sok tűrésben, nyomorúságban, fáradozásban, mint szomorkodók, de mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint akiknek nincsen semmijük, és akiké mégis minden. Ámen.