Sze
„Igaz volt, amit országomban hallottam dolgaidról és bölcsességedről, de nem hittem azoknak a beszédeknek, míg magam el nem jöttem, és saját szememmel meg nem láttam. Még a felét sem mondták el nekem.” 2 Krónikák 9,1-6
Kedves Testvérek! Mi van a dobozban? Emberi természetünkhöz hozzátartozik, hogy ha látunk egy zárt, becsomagolt dobozt, szeretn énk tudni, hogy mi van benne. Így működik ez, amikor ajándékot kapunk. Van, aki szépen, óvatosan kibontja a csomagolást, de többen inkább azonnal széttépjük a papírt, hogy minél hamarabb lássuk, mit kaptunk. De így van ez, amikor a hollandok hoznak nekünk valamit, és amikor megkezdjük a vásárt, csak úgy nyílnak ki a dobozok, mert szeretnénk látni, mi érkezett, hátha van valami, amit mi is tudnánk használni. És így van ez akkor is, amikor megvásárlunk valamit az üzletben. Amikor hazaérünk, azonnal ki kell bontani, ki kell próbálni, hogy lássuk, jó lesz-e, jól döntöttünk-e? Mert hiába láttuk a reklámban, hogy megéri, egészen más hallani valamiről, és egészen más személyesen is megtapasztalni azt.
Így volt ezzel mai ószövetségi történetünk főszereplője, Sába királynője is. Hallott Salamon király dicsőségéről, bölcsességéről, és szerette volna személyesen megismerni, hogy eldöntse, valóban igazak-e a híresztelések. Útra kelt a messzi távolból, majd, amikor megérkezett és szétnézett, ennyit mondott Salamonnak: „Igaz volt, amit országomban hallottam dolgaidról és bölcsességedről, de nem hittem azoknak a beszédeknek, míg magam el nem jöttem, és saját szememmel meg nem láttam.” Majd hozzáteszi: „Még a felét sem mondták el nekem.”
Kedves Testvérek! Mai istentiszteletünkön Sába királynőjét követve gondoljuk át ennek a különleges találkozásnak az útját: miért indult el, milyen kérdéseket vitt magával, és hogyan kapott végül sokkal többet annál, mint amire számított?
1.A találkozás első lépése az volt, hogy Sába királynője hallott Salamonról. Bár igen távol éltek egymástól, Salamon bölcsességének, és gazdagságának olyan híre volt, hogy még a távoli országban is tudomást szereztek róla. De a királynő nem elégedett meg holmi hírekkel. Úgy érezte, hogy neki személyesen is találkoznia kell Salamonnal. Úgy is mondhatnánk, hogy ő maga szeretett volna belenézni a dobozba, mert kíváncsi volt, hogy valóban az van-e benne, amit hallott. Így hát elindult.
Körülbelül 2000–2500 kilométert kellett megtennie, ami azt jelenti, hogy egy korabeli karavánnal utazva legalább két-három hónapig tarthatott csak az oda út. A visszaúttal együtt akár fél évet is rászánhatott arra, hogy találkozzon Salamonnal. Ez pedig már nem egyszerű kíváncsiság volt. Időt, energiát, pénzt, kényelmet áldozott arra, amit fontosnak tartott. És talán itt érdemes egy pillanatra megállnunk.
Mert sok mindent elárul rólunk az, hogy miért vagyunk hajlandók áldozatot hozni. Ha valamit nagyon szeretnénk, azért képesek vagyunk korán felkelni. Ha valahová nagyon el akarunk jutni, nem sajnáljuk az utazást. Ha valamit fontosnak tartunk, arra valahogy mindig találunk időt. Ha valamit nagyon szeretnénk megszerezni, képesek vagyunk félretenni rá, utánajárni, várni rá. A gyermekünkért elmegyünk messzire. Egy fontos ügy miatt átszervezzük az egész napunkat. Ami igazán fontos nekünk, azért megmozdulunk.
Ebből pedig adódik a kérdés: fontos-e nekünk Isten annyira, hogy akár még meg is mozduljunk érte? Mert könnyű azt mondani, hogy fontos a hitem. De legjobban az mutatja meg, hogy mi a fontos számunkra, hogy miért vagyunk hajlandók tenni, áldozni, lemondani! Sába királynője több ezer kilométert tett meg azért, mert szeretett volna találkozni Salamonnal.
Vajon bennünk van-e ilyen vágy Isten irányába? Érdekel-e még bennünket? Szeretnék-e többet megtudni róla, vagy már megvagyunk nagyjából? Sába királynője nem érte be a hírekkel. Fontos volt neki a találkozás, ezért hajlandó volt elindulni érte.
2.Aztán másodjára azt látjuk, hogy Sába királynője nem érkezett üres kézzel. A Biblia részletesen felsorolja, milyen különleges ajándékokat hozott a távoli országból. De nemcsak anyagi javakat hozott magával, hanem a kérdéseit is. És az üzenetünk szempontjából ez sokkal fontosabb. Azt olvassuk, hogy „feltette találós kérdéseit, és beszélt vele mindenről, amit kigondolt.” Vagyis nem egyszerű udvariassági látogatásról volt itt szó. Sába királynője nem azért tette meg ezt a hosszú utat, hogy messziről megnézze Salamont, átadja az ajándékait, aztán hazamenjen. Beszélni akart vele. Kérdezni akart tőle. Elé akarta tenni mindazt, ami foglalkoztatta.
Milyen jó lenne ezt nekünk is megtanulni! Kérdezhetünk az Úrtól. Mert nekünk is vannak kérdéseink. Uram, mit kezdjek azzal az emberrel, akivel egyszerűen nem tudok kijönni? Mit tegyek a gyermekemmel, aki miatt aggódom? Jól döntök-e, ha elvállalom ezt a munkát, feladatot, vagy inkább mondjak nemet? Meddig kell még türelmesnek lennem ebben a helyzetben?És persze vannak még ezeknél nehezebb kérdéseink is. Olyanok, amelyeket talán évek óta hordozunk magunkban. Sokszor talán éppen ezeket a kérdéseket nem merjük Isten elé vinni. Pedig a Biblia tele van kérdező emberekkel. A zsoltáríró kérdez. Jób kérdez. A tanítványok újra és újra kérdeznek Jézustól. Mert a hit nem azt jelenti, hogy nincsenek kérdéseim. Hanem azt is, hogy tudom, kihez vihetem őket.Mi, ellentétben Sába királynőjével, nem kapunk életünk minden kérdésére azonnal érthető választ. Van, amit csak évekkel később értünk meg, és van, amit ezen a földön talán sohasem. De mégis, mehetünk velük őszintén az Úr elé.
Testvérem! Te mit kérdeznél? Mi az, amiről úgy igazán szeretnél beszélni vele? Menj hozzá bátran, tárd fel előtte nyíltan a kérdéseidet, ő meghallgat, és ha úgy látja jónak, a maga idejében válaszol. De ne építs emiatt falat magad és Isten közé. Lehetsz hozzá őszinte, és kérdezhetsz.
3.Végül pedig, harmadjára, azt látjuk, hogy Sába királynője sokkal többet talált, mint amire számított. Elindult, mert hallott Salamonról. Magával vitte a kérdéseit, mert szerette volna megtudni, valóban olyan bölcs-e ez a király, mint amilyennek mondják. De amikor megérkezett, nemcsak válaszokat kapott. Látta Salamon bölcsességét, a palotáját, az asztalát, a szolgáit, mindazt, amit felépített és ahogyan az országát vezette. A Biblia azt mondja, hogy „még a lélegzete is elállt”. És ekkor mondta ki azt a mondatot, amelyre már az istentisztelet elején is felfigyeltünk: „Még a felét sem mondták el nekem.” Azt hitte, sokat hallott Salamonról. Aztán amikor személyesen találkozott vele, rájött: a valóság több annál, mint amit messziről hallani lehetett róla.
És talán éppen itt válik igazán fontossá számunkra ez a régi történet. Mert több száz évvel később az Úr Jézus éppen Sába királynőjét állította példaként az emberek elé. Azt mondta: Dél királynője feltámad majd az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítéli ezt a nemzedéket, mert ő a föld végső határáról is eljött, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét, de íme, nagyobb van itt Salamonnál.
Kedves Testvérek! Mi már nem Salamonhoz mehetünk. Nekünk nagyobb adatott Salamonnál. És talán itt kapcsolódik össze a két előző gondolat is. Mi is hallottunk Istenről. Mi is elindulhatunk felé, és vihetjük hozzá kérdéseinket. De könnyen lehet, hogy amikor Istenhez megyünk, elsősorban válaszokat várunk tőle. Pedig Isten nem ígéri, hogy minden kérdésünkre megadja azt a választ. Ő nem Salamon. Nem találóskérdésekre, nem feltétlenül a földi élet próbáira szeretne magyarázatokat adni nekünk. Ehelyett sokkal nagyobbat ad, mégpedig Önmagát. Jézus Krisztusban maga Isten jött közel hozzánk. Nem messziről üzent, hogy szeret bennünket, hanem legyőzte az Isten és ember közötti távolságot, belépett ebbe a világba, magára vette a bűneinket, önmagát adta értünk a kereszten, és feltámadásával megnyitotta előttünk az élet útját.
Sába királynője Salamon bölcsességére csodálkozott rá. Mi pedig sokkal nagyobb dologra csodálkozhatunk rá. Arra, hogy mit tett értünk Krisztus. Milyen jó lenne, ha ez időről időre eszünkbe jutna. Mert aki régóta jár templomba, annak könnyen megszokottá válhatnak ezek a mondatok. Isten szeret. Jézus meghalt értünk. Van bocsánat. Van újrakezdés és örök élet.
De, ha valóban belegondolunk abba, hogy Isten úgy szeretett bennünket, hogy önmagát adta értünk, akkor talán mi is csak azt tudjuk mondani: Uram, én azt hittem, tudom, milyen a te szereteted. Uram, én sokat hallottam rólad, de rájöttem, hogy még a felét sem mondták el nekem.
Kedves Testvérek! Mi van a dobozban? Megelégszünk-e a zárd csomaggal, van-e bennünk vágy arra, hogy kinyissuk, és személyesen megtapasztaljuk, mi van benne?
Mert lehet egy életen át távolról nézni Istent. Lehet sok mindent hallani róla. De ha megvan a vágy a szívünkben, és szeretnénk őt jobban megismerni, akkor rá fogunk döbbenni: Isten sokkal többet adott, mint gondoltuk. Sokkal jobban szeret, sokkal jobban vár, sokkal jobban készíti a hozzá vezető utunkat. Hát menjünk közelebb hozzá, vigyük elé kérdéseinket, és csodálkozzunk rá az Ő nagyságára, szeretetére, amelyet Fiában, az Úr Jézusban mutatott meg nekünk. Ámen.