Taníts imádkozni!

¹⁴Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, ¹⁵akiről nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön: ¹⁶adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által; ¹⁷hogy Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva ¹⁸képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység; ¹⁹és így megismerjétek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy Isten mindent átfogó teljességére jussatok.
²⁰Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint: ²¹azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké. Ámen.

Efézus 3, 14-21

A mai reggelen három dolgot tanulhatunk meg az apostoltól az imádsággal kapcsolatban.

1. Alázat. Az apostol alázattal imádkozik az Efézusban élő hívőkért. “Meghajtom térdemet az Atya előtt”. Nem követelőzik, nem zsarol, hanem kész alázattal könyörögni Istenéhez. Tudja, hogy Isten minden földi nemzetségnek Atyja, így most már nem csupán a zsidó népet választotta ki, hanem mindenki mást is. Ráadásul azzal is tisztában van Pál, hogy Isten “mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk”. Ezért is viszi elé efézusi híveit, mert hiszi, Isten sokkal jobban tudja, hogy mire van szükségük.
2. Az imádság tartalma. Amellett, hogy Pál alázattal tárja fel kéréseit Isten előtt, azt is láthatjuk, hogy imádsága tartalmilag is minőségi. Bizonyára fontos volt számára az efézusiak testi épsége, egészsége is, mégsem “evilági” dolgokért imádkozik. Nem munkát, egészséget, anyagi jólétet kíván számukra, hanem ennél sokkal fontosabb dolgot: belső emberük megerősödését. Azt, hogy Krisztus szeretete meglátszódjon az életükben, és hit által ők is képessé váljanak a jó cselekvésére. Azért könyörög, hogy lelki életük erősödjön, növekedjen.
3. Reménység. Pál abban a tudatban imádkozik, hogy Isten hallja szavát. Tudja, hogy ő maga korlátok közé van szorítva, de hiszi, hogy Isten az ő gazdagsága szerint meg tudja áldani a hozzá tartozókat. Vagyis az apostol nem csupán egy kívánság listát mond el, hanem reménységgel könyörög az efézusi gyülekezet tagjaiért, és már előre Istennek adja a dicsőséget. Akkor is, ha imádsága meghallgatásra talál, és akkor is, ha az Úr másként dönt, és mást ad az övéinek.

A mai napon mi is próbáljuk meg alkalmazni imádságunkban ezt a három páli hozzáállást.

Legyünk alázatosak. Ne követelőzzünk, ne a kívánságainkat soroljuk, hanem vegyük komolyan Isten hatalmát, bölcsességét, és kéréseink teljesülését bízzuk rá Urunkra.

Merjünk többet kérni. Imádságaink ne merüljenek ki abban, hogy jólétet, egészséget, túlélést, és minden földi “apróságot” kívánjunk magunknak és szeretteinknek, hanem merjünk komolyabb kérésekkel is Urunk elé állni. Imádkozzunk egymás lelkéért. Hitbeli megújulásokért, megtérésekért, ébredésért.

Végül pedig legyen reménységünk afelől, hogy Istennek mindenre van hatalma. Jobban tudja, mikor mire van szükségünk, és akár teljesülnek kéréseink, akár másként alakulnak a dolgok, dicsőítsük Őt, mert méltó a dicséretre.

Imádság: Uram, kérlek formáld imádságaimat Neked tetszővé. Adj nekem kellő alázatot, minőségi kéréseket, és valódi reménységet. Legyen mindenért Tied a dicsőség! Ámen.