ápr
1Józsué összegyűjtötte Izráel minden törzsét Sikembe, egybehívta Izráel véneit, családfőit, bíráit és elöljáróit. Odaálltak Isten színe elé. 2Ekkor azt mondta Józsué az egész népnek: Így szól az ÚR, Izráel Istene: A folyamon túl laktak régen atyáitok, Ábrahámnak és Náhórnak az apja, Táré, és más isteneket tiszteltek. 3De kiragadtam atyátokat, Ábrahámot a folyamon túlról, és végigvezettem Kánaán egész földjén. Megszaporítottam utódait: Izsákot adtam neki, 4Izsáknak pedig Jákóbot és Ézsaut adtam; Ézsaunak a Széír-hegységet adtam birtokul, Jákób és fiai pedig lementek Egyiptomba. 5Majd elküldtem Mózest és Áront, és megvertem Egyiptomot; ezt vittem véghez közöttük. Azután kihoztalak benneteket. 6Kihoztam atyáitokat Egyiptomból, és eljutottatok a tengerig. Az egyiptomiak azonban harci kocsikkal és lovasokkal üldözték atyáitokat a Vörös-tengerig. 7Akkor az Úrhoz kiáltottak segítségért, és ő sötétséget bocsátott közétek és az egyiptomiak közé. Rájuk eresztette a tengert, és az elborította őket. A saját szemetekkel láttátok, hogy mit tettem Egyiptommal. Azután a pusztában laktatok hosszú ideig. 8Majd bevittelek benneteket az emóriak földjére, akik a Jordánon túl laktak. Ők harcba szálltak ellenetek, de én a kezetekbe adtam őket. Birtokba vettétek a földjüket, őket pedig kipusztítottam előletek.
9Azután fölkelt Bálák, Cippór fia, Móáb királya, és harcba szállt Izráel ellen. Elküldött, és hívatta Bálámot, Beór fiát, hogy átkozzon meg benneteket. 10Én azonban nem akartam meghallgatni Bálámot, hanem meg kellett áldania benneteket, és így kimentettelek benneteket a kezéből. 11Azután átkeltetek a Jordánon, és elérkeztetek Jerikóhoz. Harcba szálltak ellenetek Jerikó polgárai, az emóriak, a perizziek, a kánaániak, a hettiták, a girgásiak, a hivviek és a jebúsziak, de a kezetekbe adtam őket. 12Rettenetes félelmet bocsátottam rájuk: az futamította meg az emóriak két királyát, nem a te kardod vagy az íjad. 13Olyan földet adtam nektek, amelyért nem ti fáradoztatok, városokat, amelyeket nem ti építettetek, mégis letelepedtetek bennük, szőlőket és olajfákat, amelyeket nem ti ültettetek, mégis ti esztek róluk.
14Most azért az URat féljétek, és őt szolgáljátok hűen és feddhetetlenül! Távolítsátok el azokat az isteneket, amelyeket atyáitok szolgáltak a folyamon túl meg Egyiptomban, és az URat szolgáljátok! 15De ha nem tetszik nektek, hogy az URat szolgáljátok, válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni: akár azokat az isteneket, akiket atyáitok szolgáltak a folyamon túl, akár az emóriak isteneit, akiknek most a földjén laktok. De én és az én házam népe az URat szolgáljuk!Józsué könyve 24,1-15
Hosszú volt a történet? Egy kicsit. De még így is csak nagy vonalakban tárja elénk Józsué beszéde Izrael eddigi útját. Jó így, egyben látni a választott nép útját, és fontos, hogy érezzük ennek jelentőségét. A Bibliában rengeteg személyes történettel találkozunk. Szinte mindenféle élethelyzetre van benne konkrét, vagy átvitt értelemben vett útmutatás. Egyének, közösségek, népek sorsát követhetjük figyelemmel.
Mai szakaszunkban Józsué még egyszer, utoljára összehívja népét, és feleleveníti előttük eddigi történetüket. Ábrahám elhívásától kezdve felsorolja a nagyobb fordulatokat, próbákat, és azt, hogy Isten hogyan szabadította meg őket a mélységekből, és hogyan vezette őket egészen Kánaán földjéig. Izrael története Isten szeretetéről szól. Arról az Úrról, aki újra meg újra szeretetből gondoskodott népéről. Mostani helyzetük is ki nem érdemelt áldások sokasága. “Földet adtam nektek, amelyen nem ti dolgoztatok, városokat, amelyeket nem ti építettetek, mégis letelepedtetek bennük; szőlőket, és olajfákat, amelyeket nem ti ültettetek, mégis ti esztek róluk.”
Végül, Józsué döntésre hívja a nép tagjait. Az, hogy Isten ennyire konkrétan vezette Izraelt, ilyen sokszor megszabadította, és megáldotta, döntést von maga után. “Válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni!” “Én és az én házam népe az Urat szolgáljuk”, de mindenkinek személyesen el kell döntenie, hogy Istent, vagy pedig valamilyen földi bálványt választ. Nem lehet úgy meghallgatni Izrael történetét, hogy a végén az ember ne hozzon döntést Isten mellett, vagy ellene.
Testvérem! Hogyan szól a Te történeted? Honnan indultál? Hová születtél? Hogy nőttél fel? Milyen mélységek, magasságok voltak az életedben? Érezted-e, hogy Isten veled van? Volt-e olyan szabadítás az életedben, amelyről tudod, hogy nem érdemelted meg? Érzed-e, hogy Isten formált, vezetett, pontosan olyan úton, amelynek jelenlegi pillanatában épp az Igét olvasod?
Ismerve saját történetedet, azt üzeni ma az Úr, hogy döntened kell. Válaszd ki még ma, hogy kit akarsz szolgálni! Ha számodra nem elégséges az Isten eddigi szeretete, ha mindig csak az elégedetlenség, vagy valamilyen panasz, kétely nyomja a szívedet, akkor is választottál. Eldöntötted, hogy neked nem kell a Megváltó. De ha belátod, hogy nem magadtól jutottál el mostani állapotodig, hanem az Ő megtartó, megváltó szeretete által, akkor mond ki Te is nyugodtan: Én az Urat szolgálom! Őt akarom szolgálni. Ha pedig ebben a szolgálatban már a családod is mögötted áll, hitben élve, Istenhez tartozva, hálás szívvel ismételd Józsué mondatát: Én és az én házam népe, az Urat szolgáljuk!
Ez a Te történeted. Ma Neked kell döntened!
Imádság: Köszönöm, Úr Jézus, hogy Te a kereszten mellettem döntöttél. Nem a történetemet nézted, nem a múltamat emlegetted, hanem tudtad, hogy haláloddal és feltámadásoddal nekem is örök életet szerzel. Segíts, Uram, hogy meg nem érdemelt áldásaidért, hálából egyre inkább rád hasonlítsak, és Téged szolgáljalak! Ámen.