Júl
27Ekkor megszólalt Péter, és ezt kérdezte: Mi elhagytunk mindent, és követtünk téged, hát velünk mi lesz? 28Jézus erre ezt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy ti, akik követtek engem, a megújult világban, amikor az Emberfia beül dicsőségének trónszékébe, ti is tizenkét trónszékbe ültök, és ítéletet tartotok Izráel tizenkét törzse felett. 29És mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjeit az én nevemért, a százszorosát kapja, és megörökli az örök életet. 30De sok elsőből lesz utolsó, és utolsóból első.
Máté 19,27-30
Jól járunk Péter őszinte stílusával, mert így olyan kérdésekre is választ kaphatunk, amelyeket talán kevesen mertek volna feltenni az Úrnak. Péter azonban nem kertel, hanem megkérdezi, hogy mi lesz a jutalma azoknak, akik odaszentelték magukat Uruknak?
Jézus válaszában kétféle jutalomról hallhatunk. Az első az eljövendő világban vár a Mester követőire, hiszen a hű szolgák végül hű bírák lesznek. A második jutalom pedig már itt, a földön is átvehető, hiszen azok, akik az Úrért áldozatokat tudtak hozni, már itt is százszoros jutalmat kapnak.
Mondhatjuk tehát, hogy ezek szerint megéri az Urat követni. Mielőtt azonban elbíznánk magunkat, és azt gondolnánk, hogy már készülhetünk is a bírói székbe, vagy várhatjuk a százszoros földi jutalmat, vegyük észre az utolsó mondatot is. “Sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból első.”
Jézus, amellett, hogy a hűségesek megérdemelt jutalmáról beszél, azért a biztonság kedvéért hozzáfűzi ezt a figyelmeztetést, nehogy a tanítványok hátradőljenek a szolgálat karosszékében. A Vele való kapcsolat, és a Neki való odaszánt élet ugyanis nemcsak 1-2 hétig tart. Nem úgy működik, hogy ha valamiről már lemondtam Miatta, akkor onnantól kezdve várhatom az örök uralkodást. A szolgáló élet folyamatosan áldozatokat hoz azért, hogy az Úr ügye előre haladjon. Aki megáll, megtorpan az áldozathozatalban, az könnyen hátracsúszhat az elsők közül az utolsók helyére. Aki pedig lassan, de biztosan halad a Jézus által kijelölt úton, és hűségesen teljesíti Ura akaratát, az az utolsó helyről egészen előre jöhet majd.
Ne álltassuk magunkat azzal, hogy mi már kiérdemeltük a bírói széket, mert sokat beáldoztunk az Úrért. Figyeljünk inkább a mai napunkra, aztán a holnapira, hogy minden nap meg tudjuk magunkat tagadni, és újra és újra teljes szívünket adjuk oda Urunk szolgálatára.
Imádság: Köszönöm, Uram, hogy szolgálhatlak. Hálás vagyok mindazokért a dolgokért, amelyeket rám bíztál, és amelyekkel a Te ügyedet előrébb vihettem. Kérlek, vizsgáld meg a szívemet, és adj nekem naponta megújuló, odaszánt szívet, hogy ne legyek rest a Neked való szolgálatban. Ámen.