Júl
21Majd ezt kérdezte Mózes Árontól: Mit tett veled ez a nép, hogy ilyen nagy vétekbe vitted őket?! 22Áron így felelt: Ne lobbanjon haragra az én uram! Magad is tudod, hogy milyen gonosz ez a nép. 23Ezt mondták nekem: Készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon! Mert nem tudjuk, hogy mi történt ezzel a Mózessel, aki kihozott bennünket Egyiptomból. 24Erre azt mondtam nekik: Akinek van aranya, szedje le magáról! Ők ide is adták nekem, én meg tűzbe dobtam, és ez a borjú lett belőle.Ítélet a vétkes népen
25Amikor látta Mózes, hogy a nép így elvadult, mert Áron hagyta őket elvadulni ellenségeik csúfjára, 26odaállt Mózes a tábor kapujába, és így kiáltott: Ide hozzám, aki az ÚRé! Erre Lévi fiai mind odagyűltek hozzá. 27Ő pedig ezt mondta nekik: Így szól az ÚR, Izráel Istene: Kössön mindenki kardot az oldalára! Járjátok be a tábort egyik kaputól a másikig, és gyilkoljatok le testvért, barátot és rokont! 28Lévi fiai Mózes parancsa szerint cselekedtek, és elesett azon a napon a népből mintegy háromezer ember. 29Utána azt mondta Mózes: Most avattátok fel magatokat az ÚRnak, mivel fiatokat és testvéreteket sem kíméltétek. Áldás száll ma rátok.2Mózes 32,21-29
Akinek volt már kölyök kutyája, nagyon jól tudja, milyen könnyen el tud vadulni egy ilyen jószág. Nem akar ő rosszat, de mindent megrág, állandóan ugrál, nekünk szalad, és ás. Szinte minden kölyökkutya ilyen. Ösztönösen teszi ezeket a dolgokat. De akkor hogy lesz mégis az ilyen ösztönlényekből szeretett családtag, kezelhető kis kedvenc? Hát úgy, hogy a falkavezér, a gazda megtanítja a szabályokra. Nem hagyja elvadulni. Következetesen rászól minden alkalommal, amikor ugrál, amikor tiltott helyen ás, amikor nagy lendülettel elsodor egy gyereket. Így aztán az eleven kölyök kutyából egy mérsékelt, kiegyensúlyozott és megbízható barát lesz. Ez a nevelés azonban a gazda felelőssége.
Nekünk két kutyánk van. Az egyik olyan kicsi, hogy a gyerekek is arrébb tudják taszítani, szóval vele nem volt túl sok gond, a másik viszont egy nagy testű golden retriever, aki a Balu névre hallgat. Ma már négy gyermek is tud játszani Baluékkal, mert a korábban igencsak eleven kölyök megtanulta a határokat, és nem vadult el.
Mai történetünkben azt láthatjuk, hogy Áron hagyta elvadulni a népet. Izrael éppen Mózesre várt, aki a Tízparancsolatért ment fel a Sínai-hegyre, de mivel késett, maguknak akartak bálványt csinálni. Megfeledkeztek az Úrról, és készítettek egy aranyborjút, amit el is kezdtek imádni. Mivel nem volt vezér, nem volt, aki képviselje Isten szabályait, a megfelelő kereteket, a nép elvadult. Ez azonban Áron felelőssége volt. Azt írja az Ige: “Áron hagyta őket elvadulni.”
Vajon mi kit hagyunk elvadulni? Sokan panaszkodnak a mai fiatalok életmódja miatt. Vajon ki hagyta őket elvadulni? Számos szülő zsörtölődik követelőző, hálátlan gyermekei miatt. De vajon ki hagyta őket elvadulni? Templomba járó idősek nyugtázzák szomorúan, hogy gyermekeik, unokáik nincsenek hitben, nem hisznek Istenben, nem tartoznak a gyülekezethez. Vajon ki hagyta őket elvadulni?
Nyilván van határa a mi felelősségünknek, hiszen nem dönthetünk a ránk bízottak helyett. Egy bizonyos ponton túl már nem a miénk a felelősség. De vajon mindent megtettünk-e értük? Vajon elvadult-e valaki amiatt, mert mi nem képviseltük megfelelően Isten ügyét? Ami megtörtént, megtörtént. Ha hagytunk valakit elvadulni, könyörögjünk érte. Akiért azonban még tehetünk, azt próbáljuk meg hitre segíteni. Figyelmeztetni, támogatni, jó irányba vezetni! Rajtad is múlik, hogy mennyire lesz elvadult ez a világ!
Imádság: Köszönöm, Uram, hogy minden elvadultságomban utánam jöttél, és volt aki figyelmeztetett, megállított a bűnös utakon. Kérlek, segíts, hogy jól éljek a rám bízott felelősséggel, és én is meg tudjak menteni másokat számodra. Ámen.