Ma még lehet, ma még szabad

¹Az ifjú Sámuel pedig az ÚR szolgája volt Éli felügyelete alatt. Abban az időben ritkaság volt az ÚR igéje, nem volt gyakran látomás.
²Egy napon az történt, hogy Éli a szokott helyén feküdt. Szeme már meggyengült, alig látott. ³Az Isten mécsese még nem aludt ki, és Sámuel ott feküdt az ÚR templomában, ahol az Isten ládája volt. ⁴Az ÚR szólította Sámuelt, és ő így felelt: Itt vagyok. ⁵Majd odafutott Élihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok. Ő azonban így válaszolt: Nem hívtalak, menj vissza, feküdj le! Elment tehát, és lefeküdt. ⁶De újra szólította az ÚR Sámuelt, Sámuel pedig fölkelt, odament Élihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok. Ő azonban így felelt: Nem hívtalak, fiam, menj vissza, feküdj le! ⁷Sámuel még nem ismerte az URat, mert az ÚR még nem jelentette ki igéjét neki. ⁸Az ÚR azonban harmadszor is szólította Sámuelt. Ő pedig fölkelt, megint odament Élihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok. Ekkor értette meg Éli, hogy az ÚR szólítja az ifjút. ⁹Azért ezt mondta Éli Sámuelnek: Menj, feküdj le, és ha újból szólít, ezt mondd: Szólj, URam, mert hallja a te szolgád! Sámuel elment, és lefeküdt a helyére.
¹⁰Az ÚR pedig eljött, megállt, és szólította, mint azelőtt: Sámuel, Sámuel! Sámuel pedig így felelt: Szólj, mert hallja a te szolgád. ¹¹Akkor az ÚR ezt mondta Sámuelnek: Én olyan dolgot fogok véghezvinni Izráelben, hogy aki csak hallja, belecsendül mind a két füle. ¹²Azon a napon beteljesítem Élin mindazt, amit megmondtam háza népéről. Elkezdem, és be is végzem azt. ¹³Mert kijelentettem neki, hogy örök ítéletet hozok háza népére azért a bűnért, amelyről tudta, hogy fiai azzal átkot vonnak vele magukra, és mégsem fenyítette meg őket. ¹⁴Ezért megesküdtem Éli háza népének, hogy sohasem lehet kiengesztelni Éli háza népének a bűnét sem véres-, sem ételáldozattal.
¹⁵Sámuel pedig feküdt egész reggelig, és akkor kitárta az ÚR házának az ajtóit. De Sámuel nem merte elmondani Élinek a látomást. ¹⁶Éli azonban hívta Sámuelt, és ezt mondta: Fiam! Sámuel! Ő pedig így felelt: Itt vagyok. ¹⁷Éli megkérdezte: Milyen kijelentést kaptál? Ne titkold el előttem! Ne segítsen téged az Isten se most, se ezután, ha eltitkolsz előttem egyetlen szót is mindabból, amit kijelentett neked! ¹⁸Elmondott azért neki Sámuel mindent, semmit sem titkolt el előtte. Éli pedig ezt mondta: Ő az ÚR. Tegye azt, amit jónak lát.
¹⁹Sámuel felnövekedett. Az ÚR pedig vele volt, és igéiből semmit sem hagyott beteljesületlenül. ²⁰És megtudta egész Izráel Dántól Beérsebáig, hogy az ÚR prófétájául rendelte Sámuelt. ²¹Az ÚR még többször is megjelent Sílóban, és kijelentette magát az ÚR Sámuelnek igéje által Sílóban.

1Sámuel 3,1-21

Mai szakaszunkból először is az derül ki, hogy Sámuel korában ritkaság volt az Úr igéje. Míg Ábrahám, Mózes, és a próféták rendszeresen kommunikáltak Istennel, addig Éli és kortársai számára ez egyáltalán nem volt megszokott. Talán ezért is volt olyan sok bűn a papság életében is.

Sámuelt azonban már gyermekkorában néven szólítja Isten. Még Éli is csak harmadjára gondol az isteni megszólításra, és csak akkor ad útmutatást a fiúnak ebben a szokatlan helyzetben. Isten szól hozzá, és egy szomorú döntést közöl vele Éli utódaival kapcsolatban.

Milyen nagy lehetőség az számunkra, hogy ma elérhető, kézzel fogható, és sokféle formában érzékelhető az Isten Igéje. Bár a látomások ma is ritkaságszámba mennek, de van Bibliánk, írott Igénk, van hirdetett Ige, és van testté lett Ige, az Úr Jézusban, aki Szentlelke által napi kapcsolatban van velünk, ha kérjük. Sokan meglepődnének, ha egyszer csak bejelentenénk, hogy az Úr Jézus ma nem fogadja az imádságokat, ma nem üzen semmit a Szentlélek által, és ma eltünteti az összes Bibliát a Földről. Éljünk ezzel a különleges lehetőséggel, és vágyjunk jelenlétére.

Történetünk második érdekessége pedig az a tény, hogy Isten kijelentette: sohasem lehet kiengesztelni Éli háza népének bűnét. Semmilyen áldozat nem volt elegendő ahhoz, hogy Isten megbocsássa azt a tragikus bűnt, amit Éli fiai elkövettek, és amit az apa szó nélkül hagyott. Ehhez képest, az Úr Jézus kereszthalála óta nincs az a bűn, amelyet ne engesztelt volna ki a Megváltó, ott a Golgotán. Nem tudunk olyan mélyre süllyedni, ahonnan az Isten irgalma ne tudna felemelni bennünket. Éli, ismerve a családjára váró ítéletet, alázattal rábízta magát Isten döntésére: Ő az Úr, tegye azt, amit jónak lát. Mi pedig, akiknek volna esélyünk elnyerni Isten irgalmát, nem élünk ezzel a lehetőséggel. Eldobjuk magunktól.

Ige, és irgalom. Sámuel korában ritkaság számba ment, ma az Úr Jézus által mindkettő elérhető ajándék. Élsz-e vele? Elfogadod-e?

Imádság: Köszönöm, Uram, hogy ma is szólsz hozzánk Igédben, és Lelked által. És köszönöm, hogy megváltottál. Segíts, hogy amit Te megszereztél számomra, azt el ne veszítsem! Ámen.