Sze
6Amikor megérkeztek, és meglátta Elíábot, ezt gondolta: Biztosan ez lesz a felkent, aki most itt áll az ÚR előtt. 7De az ÚR ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van. 8Ekkor Abínádábot szólította Isai, és odavezette Sámuel elé, de ő ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. 9Azután Sammát vezette oda Isai, de Sámuel ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. 10Hét fiát vezette így oda Isai Sámuel elé, de Sámuel ezt mondta Isainak: Ezeket nem választotta az ÚR. 11Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Itt van az összes fiad? Hátra van még a legkisebb – felelte ő –, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik. 12Érte küldött tehát, és elhozatta. Ő pedig pirospozsgás, szép szemű és jó megjelenésű volt. Akkor ezt mondta az ÚR: Rajta! Kend föl királlyá, mert ő az! 13Sámuel pedig fogta az olajos szarut, és testvérei körében fölkente őt. Akkor az ÚR lelke szállt Dávidra, és attól kezdve vele is maradt. Sámuel pedig elindult, és elment Rámába.
Sajnos, Saul király nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és mivel több dologban is Isten ellen fordult, leáldozott uralkodása. Sámuel próféta sokat bánkódott miatta. Mai történetünkben azonban egy újabb királyt kenhet fel, mert Isten ezzel a küldetéssel is őt bízza meg. Az idős, tapasztalt próféta el is megy a kijelölt családhoz, hogy a hét testvér közül kiválassza azt, akit az Úr kiszemelt magának.
A testvérek felsorakozása közben azonban Isten egy nagyon fontos dologra hívja fel figyelmét. Dávid testvérei között több jó termetű, megnyerő fiatalember sorakozott. Az Úr azonban arra mutat rá, hogy az Ő értékrendje másként működik. “Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” Isten tudta, mi lakik Dávid szívében, ezért őt szemelte ki magának. És valóban, Dávid hűsége, Isten iránti odaadása sok áldást hozott népére. És bár ő sem volt hibátlan, a Szentírás Izrael legáldottabb királyaként tartja számon. Sámuel valószínűleg nem a legkisebb gyermeket akarta eredetileg felkenni, Isten kiválasztása azonban minden emberi előítéletet felülírt.
Nekünk is vannak előítéleteink. Megítéljük azt, aki másként néz ki, mint mi. Megítéljük azt, aki máshogyan beszél, mint mi. Megítéljük azt, akinek más a véleménye, más a pártállása, más a fizetése. Vigyázzunk, ne engedjük, hogy a külső látszat mindent meghatározzon. Sámuel nem Dávidot választotta volna, Isten mégis őt akarta királynak.
Ahelyett, hogy a másik szemében nézegetjük a szálkát, előbb vegyük ki a magunkéból a gerendát! Isten azt nézi, ami a szívben van. Ő ismeri szívünk szándékát, legmélyebb indulatainkat, érzéseinket, döntéseink hátterét. Ő óvjon meg attól, hogy bárkit elítéljünk a látszat miatt, és segítsen abban, hogy először saját szívünket tegyük rendbe.
Ha a szívünk nem az Úré, akkor minden földi látszat hiábavaló. Ha a szíved nem az Úré, akkor hiába vagy megkeresztelve, konfirmálva, templomban megesküdve, sőt, még az egyházi temetéssel sem kerülsz közelebb az Istennel való örök élethez. Ha azonban a szíved az Úré, akkor életed minden dolgában igyekszel az Ő útján járni, és vele kapcsolatban lenni.
Az Úr azt nézi, ami a szívben van. Rajta kívül te vagy az egyetlen, aki a saját szívedet teljesen átlátod. Rajtad múlik, hogy mit takarítasz ki belőle, és mit hagysz benne. Számold fel az ítélkezést, és tisztítsd meg szívedet!
Imádság: Köszönöm, Uram, hogy nem bűneim szerint bánsz velem, és az Úr Jézus érdeméért engem már nem fogsz elítélni. Kérlek, segíts, hogy én se ítéljek el másokat származásuk, külsejük, vagy körülményeik miatt. Ámen.