Sze
12Akkor ezt mondta Jónátán Dávidnak: Az ÚRra, Izráel Istenére fogadom, hogy holnap vagy holnapután ilyenkorra kipuhatolom apámtól, jóakarattal van-e Dávid iránt; és ha nem, akkor elküldök valakit hozzád, és megüzenem neked. 13Úgy segítse meg az ÚR Jónátánt most és ezután is, hogy a tudomásodra hozom, ha apám gonoszságot tervez ellened! Akkor elengedlek, menj el békével! Legyen veled az ÚR, ahogyan apámmal volt. 14Ha életben maradok, bánj velem az ÚR szeretetével, de ha meghalok, 15ne vond meg soha szeretetedet az én házam népétől akkor sem, amikor az ÚR kiirtja Dávid valamennyi ellenségét a föld színéről. 16Így kötött Jónátán szövetséget Dávid házával, tudva, hogy Dávid ellenségein bosszút fog állni az ÚR. 17Jónátán ismét megeskette Dávidot, hogy szeretni fogja őt. Mert ő is egész lelkével szerette Dávidot.
1Sámuel 20,12-17
Jónátán személyében Dávid egy igazi szövetségesre talált. Már korábban is megtudtuk, hogy Jónátán a saját apjával, Saullal szemben sokkal inkább Dávid pártján állt. Ma azonban többszörösen bebizonyítja, hogy mennyire szerette barátját.
Először is azt látjuk, hogy a király fia kimentette Dávidot a palotában megszokott vacsoráról. Jónátán, azzal, hogy elengedte barátját, saját magát sodorta veszélybe. Amikor Saul megtudta, hogy Dávid elment, megharagudott fiára, és felé dobta a lándzsáját. Képes lett volna megölni Jónátánt Dávid védelmezése miatt. Másodszor Jónátán a saját érdekével is szembe ment. Saul azt szerette volna, ha fia követi majd a trónon. Amíg azonban Jónátán Dávid pártját fogta, esélye sem lehetett az uralkodásra. Harmadszor pedig előre megbeszélik, hogy miként értesíti majd apja szándékáról barátját, és így Dávid biztonságban megtudhatta, hogy maradhat-e, vagy sem. Jónátán, igazi, hűséges szövetségesnek bizonyult, aki minden tőle telhető módon segített Dávidon.
Milyen jó, ha vannak ilyen barátaink, szövetségeseink! Akik saját magukat is veszélybe sodorják miattunk, akik saját érdeküket is a háttérbe szorítják a védelmünk érdekében, és akik ügyelnek arra, hogy ne kerüljünk bajba. Van-e ilyen barátunk? Van-e ilyen szövetségesünk?
És vajon mi magunk milyen szövetségesek vagyunk? Lehet-e számítani ránk? Tudunk-e áldozatot hozni másokért?
A leghűségesebb szövetségesünk maga az Úr Jézus lehet, aki feláldozta magát, és mindenről lemondott azért, hogy minket megmentsen, és örök életet szerezzen számunkra. Éljünk vele szövetségben, szeretetben, számítsunk rá, hogy Dávidhoz hasonlóan mi is biztonságban lehessünk. Ha pedig vele kapcsolatban élünk, mi is képesek lehetünk az áldozathozatalra, a másokkal való szövetségre, hogy egymás támogatásával harcolhassuk meg földi küzdelmeinket.
Imádság: Köszönöm Úr Jézus, hogy Rád mindig számíthatok. Köszönöm a barátaimat, szövetségeseimet, és hálás vagyok, ha engem is alkalmassá teszel arra, hogy támogassak másokat. Kérlek, áldd meg a barátaimat, és add, hogy ne kelljen bennem csalódniuk. Ámen.