Önzetlenül

¹Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk. ²Mindegyikünk a felebarátja kedvét keresse, mégpedig annak javára és épülésére. ³Hiszen Krisztus sem a maga kedvére élt, hanem amint meg van írva: „A te gyalázóid gyalázásai hullottak énreám.” ⁴Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk. ⁵A türelem és vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint, ⁶hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját.

Róma 15,1-6

Gyakori kísértésünk az, hogy mindent a saját kedvünkre szeretnénk tenni. Szeretünk olyan dolgokat tenni, amelyekben jól érezzük magunkat. Élvezni az életet, hasznot termelni, saját vágyainkat beteljesíteni. Egy bizonyos szinten túl ezt önzésnek nevezzük. Aki folyton csak a magával foglalkozik, az megfeledkezik a körülötte lévőkről. Így pedig előfordulhat, hogy miközben csak magunk körül jár az eszünk, észre sem vesszük a környezetünkben élő emberek nehézségeit.

Mai igeszakaszunkban Pál apostol arra mutat rá, hogy az Úr Jézus önzetlenségre hívott el bennünket. „Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk.” Ha azt a szót halljuk, hogy tartozunk, negatív érzések kerítenek hatalmukba. Ez a fajta „tartozás” azonban számunkra is erőt adhat. Mert miközben önzetlenül segítünk másokon, és hordozzuk az erőtlenek gyengeségeit, sokféle áldást vehetünk át Urunktól. Ha ugyanis azt látják az emberek, hogy melléjük állunk a próbák idején, ez a fajta szolgálatunk akár Istenhez is közelebb vezethetik őket. Az önzetlenségben felismerhetik Krisztus szeretetét. Ha pedig ilyen eszközök lehetünk Urunk kezében, öröm töltheti el a szívünket.

Örülhetünk, ha számítanak ránk. Örülhetünk, ha még mindig mi vagyunk az erősebbek. Öröm lehet a szívünkben, ha tudunk időt, és energiát szakítani arra, hogy másoknak segítsünk. És az is örömöt adhat számunkra, ha a segítségnyújtásban az Úr Jézus kinyújtott kezei lehetünk. Minden segítő tettünk alapja Jézus értünk való áldozata. Ő az, aki önzetlenül lemondott a mennyei dicsőségről, hogy nekünk, bűnös embereknek újra elérhető legyen a vele való közösség.

Ahelyett, hogy csak magadnak élsz, légy önzetlen jótevő, aki erősként kész lehajolni a gyengéhez, hogy szeretettel támogassa, segítse! Ha pedig elszántad magad a jó cselekvésére, tedd azt örömmel, boldogan, mindenféle zsörtölődés, és panasz nélkül, hogy ezzel is Mennyei Atyádnak szerezz dicsőséget!

Imádság: Köszönöm, Uram, ha van lehetőségem segíteni másokon. Hálás vagyok, hogy adsz nekem erőt, vágyat, indíttatást. Tégy alkalmassá a másoknak való szolgálatra, és add, hogy örömömet leljem a segítségnyújtásban. Ámen.