Sze
Én pedig, testvéreim, magam is meg vagyok arról győződve, hogy ti is telve vagytok jósággal, telve a teljes ismerettel, és hogy egymást is tudjátok tanítani.
Róma 15,14
Szinte egész életünkben tanítanak bennünket. Mintákat tanulunk a családunkban, szabályokat tanulunk az óvodában, ismeretekre teszünk szert az iskolák elvégzésével, később pedig a saját sikereinkből és kudarcainkból tanulunk meg dolgokat. Azt sajátítjuk el, amit másoktól látunk. Amit mások szavaikkal, tetteikkel elénk tártak, az ott marad az elménkben, és sokszor ösztönösen mi magunk is azt alkalmazzuk egy-egy élethelyzetben.
Pál apostol élete jelentős részében a törvénnyel foglalkozott, azt tanulmányozta. Hűségesen betartotta a szabályokat, és másokat is megakart tanítani a törvény útjára. Miután azonban találkozott az Úr Jézussal, mindent átértékelt. Belátta, hogy az, amit idáig tanult, az Jézusban teljesen új értelmet nyert. Így aztán Pál maga is megtanulta az új leckét. Az alázatot, a jóságot, a mások iránti szeretetet, és azt, hogy ha Jézus mindent megtett érte, akkor ő is áldozatot hozhat embertársaiért. Amikor a római gyülekezetnek írta ezt a levelet, őket is arra biztatta, hogy amit megértettek, amit megláttak az Úr Jézus példájában, azt próbálják meg tovább is adni. Ha képesek a jóra, és ha Páltól már sok mindent megtanultak Jézusról, akkor tanítsák meg a környezetükben élő embereket is minderre. Ha tele vannak örömmel, hálaadással, akkor hadd csorduljon ki belőlük mindez, hadd lássák meg az emberek, hogy milyen is Krisztushoz tartozni.
A keresztyén élet mindig példát mutat. Aki Krisztushoz tartozik, annak az élete maga egy tanítás. Azzal, ahogy éljük a hétköznapi életünket, példát mutatunk. Akarva-akaratlanul is megtanítjuk az embereket arra, hogy milyen is a hitben járás. A tanítónak pedig mindig nagy felelőssége van. Ha azt látják, hogy a hívők is ugyanúgy lopnak, csalnak, hazudnak, mint mindenki más, akkor azt tanítottuk meg, hogy nincs különbség. Ha azt látják, hogy folyamatos békétlenség van körülöttünk, akkor megtanítottuk, hogy mi sem vagyunk jobbak.
De ha észreveszik a jóságot, türelmet, békességet az életünkben, akkor azt tanítottuk meg, hogy a krisztusi ember más alapokra építi az életét. Vajon mit tanulnak a körülöttünk élők? Mit látnak az életünkön? Mit visznek tovább a velünk való kapcsolatukból? Tanárok vagyunk. Akarva-akaratlanul tanítjuk a környezetünkben lévőket. Legyünk szoros kapcsolatban Megváltó Urunkkal, hogy a lehető legjobb dolgokat tanítsuk meg másoknak is!
Imádság: Köszönöm, Istenem azokat az embereket, akik által formáltál, tanítottál. Köszönöm, hogy sok ismeretem van Rólad is. Bocsásd meg, ha rossz példát mutatok, és olyan dolgokra tanítom az embereket, amelyek nem tetszenek Neked. Tégy engedelmes gyermekeddé, hogy engem látva Hozzád kerüljenek közelebb az emberek. Ámen.