Sze
26Mert nézzétek csak a ti elhívatásotokat, testvéreim; nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők. 27Sőt azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket, 28és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek, és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket, 29hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt. 30Az ő munkája az, hogy ti Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá, 31hogy amint meg van írva: „Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék.” 1 Korinthus 1,26-31
Ha a mai napon jönne a faluba egy világbajnok focicsapat, és a gyülekezet tagjainak ki kellene állniuk ellenük a focipályán, bizonyára legtöbben a focistákra fogadnának, nem pedig ránk. Hiszen ők képzett labdarúgók, erősek, gyorsak, fizikailag edzettek, mindnyájan fiatal férfiak, mi pedig eléggé vegyes társaság vagyunk, korban, nemben, erőnlétben, focitudásban. Látszólag nagy a különbség.
Hasonlóan nagynak tűnt különbség Pál apostol idejében is azok között, akik nem hittek az Úr Jézus feltámadásában, és azok között, akik hittek benne. Az egyik csapatban ott voltak a zsidók és a görögök, akik kegyeseknek, bölcseknek tartották magukat, a másik csapatban pedig a keresztyének, akik nem a maguk érdemeire voltak büszkék, hanem arra az áldozatra, amit értük az Úr Jézus hozott. A világ szerint az első csapat a jobb képességű. A zsidók nagyon vallásosak voltak, ragaszkodtak a Szentírásban, vagy saját törvénykönyveikben leírt parancsolatokhoz, a görögök pedig a filozófia, a gondolkodás területén voltak igen erősek. Általában nagyra tartották ezeket az embereket, befolyásosak, gazdagok, és előkelők voltak a legtöbb esetben. A keresztyének között azonban, és bizonyára ott a korintusi gyülekezetben is, sokféle ember volt. Nemcsak bölcsek, hatalmasok, gazdagok, hanem egyszerűbb emberek is, erőtlenek, segítségre szorulók, a világ által lenézettek.
Látszólag egyértelmű, melyik a jobb csapat, mégis Pál leírásából kiderül, hogy a látszat csal. Ugyanis Isten a világ szemében bolondokat, erőtleneket, lenézetteket választotta ki, hogy még jobban meglátszódjon, hogy nem az emberi eredmények számítanak előtte, hanem az, hogy hiszünk-e az Úrban? Vagyis Isten nem azt nézi, hogy milyen származásúak, milyen végzettségűek, milyen erősek, vagy gyengék vagyunk, nem a világi érdemekre kíváncsi, hanem arra, hogy a szívünkben mit hiszünk róla. Ha hisszük, hogy az Úr Jézus meghalt a mi bűneinkért, de harmadnap feltámadt, akkor mi is lehetünk az ő csapatában. És bár látszólag időnként a világ szemében erőtlennek, és esélytelennek tűnik ez a csapat, a gyülekezet, valójában mi vagyunk a győztesek, mert velünk van az, akié minden hatalom mennyen és földön, a mi Megváltónk, Jézus Krisztus. Induljunk el ebben a bizonyosságban a mai napra, és életünk minden egyes mérkőzésére: ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? Ámen.
Imádság: Köszönöm, Uram, hogy én is a Te csapatodban játszhatok. Nem azért, mert olyan ügyes, vagy különleges lennék, hanem azért, mert Te szeretsz, és kiválasztottál. Segíts, hogy soha ne értékeljem magam se alul, se túl. Ámen.