Sze
„6Én ültettem, Apollós öntözött, de Isten adta a növekedést. 7Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. 8Aki ültet és aki öntöz: egyek, és mindegyik a maga jutalmát kapja majd fáradozásához méltóan. 9Mert mi Isten szolgálatában állunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.” 1Korinthus 3,6-9
A személyválogatás bele van építve a szívünkbe. Ösztönösen működik: van, aki szimpatikus, és van, aki nem annyira. Természetes, hogy az igehirdetőkkel, lelkészekkel kapcsolatban is ugyanígy működik ez az ösztön. Az egyik kedves, a másik kevésbé. Az egyik segített rajtam, a másik megbántott valamivel. Az egyik magas, mély hangú, a másik pedig jelentéktelen figura.
Ráadásul ma, olyan világban élünk, amelyben választhatunk magunknak lelkészt, igehirdetőt. Míg néhány évtizeddel ezelőtt szinte csak az otthoni lelkészt lehetett/kellett hallgatni, addig ma már ezt is mi választjuk ki magunknak. Ma már bárki kocsiba ül, és átmegy a szomszéd településre, ha ott jobb a lelkész, szimpatikusabb a közösség. Sőt, a digitális lehetőségek miatt már ki se kell mozdulnunk otthonról. Azt nézzük meg, azt hallgatjuk meg, akit csak szeretnénk. Ha pedig az igehirdetés nem kelti fel a figyelmünket, hamar kiikszeljük, és gyorsan elindítunk egy másikat, hátha az tetszetősebb lesz. Így aztán ahelyett, hogy megragadnánk a lényegi üzenetet, Isten szavát, könnyen leragadhatunk az igehirdető személyénél.
Mai igeszakaszunkban Pál apostol arra hívja fel a figyelmet, hogy nem az eszköz a lényeg, hanem a mondanivaló. Nem az a lényeg, hogy a korinthusiak Pált, vagy Apollóst kedvelik-e jobban, mert mindketten ugyanarról a Jézus Krisztusról, és ugyanarról a kegyelemről beszéltek. Más a személyiségük, másak a tálentumaik, más volt a szerepük az evangélium hirdetésében, de nem ők állnak a középpontban, hanem az üzenet. Az Isten megváltó, megmentő szeretete.
Mi se ragadjunk le az igehirdető személyénél, hanem koncentráljunk az általa hirdetett üzenetre. Amikor pizzát rendelünk, nem a futár a lényeg, nem is a doboz, hanem maga az étel. Ne az eszköz, ne az ember, ne a keret legyen a lényeg, hanem az az üzenet, amelyet Isten személyesen nekünk szeretne átadni. Engedjük, hogy az Úr szóljon hozzánk naponként, és szava formálja az életünket.
Imádság: Köszönöm Istenem a Te áldott eszközeidet. Lelkészeket, lelki embereket, akiken keresztül megértettem szavadat. De arra kérlek, segíts, hogy ne csak rájuk nézzek, ne őket bálványozzam, vagy kritizáljam, hanem Rád figyeljek, az üzenet küldőjére. Ámen.