Sze
24Jóáb és Abísaj azonban tovább üldözte Abnért. A nap már lemenőben volt, amikor eljutottak Gibat-Ammáig, amely Gíahtól keletre, Gibeón pusztája felé van. 25Ekkor összegyűltek a benjáminiak Abnér mögött, és zárt alakzatba rendeződve felsorakoztak egy domb tetején. 26Odakiáltott Abnér Jóábnak: Hát szüntelenül vágnia kell a kardnak? Nem tudod, hogy keserves vége lesz ennek? Mikor mondod már a hadinépnek, hogy térjen vissza, és ne üldözze tovább testvéreit? 27Jóáb így felelt: Az élő Istenre mondom, hogy ha nem szóltál volna, a hadinép reggelig sem hagyott volna fel testvérei üldözésével! 28Jóáb akkor a kürtjébe fújt, és megállt az egész hadinép. Nem üldözték tovább Izráelt, és nem folytatták a harcot. 2Sámuel 2,24-28
Saul halála után a választott nép kétfelé szakadt. A nép Izraelben élő része Ísbósetet, Saul fiát választotta királyának, a Júdában élők pedig Dávidot szolgálták. Egy néphez tartozva, testvérekként egymás ellen háborúztak. Mai szakaszunkban egy kegyetlen nap végkifejletét figyelhetjük meg. A konfliktus egy harci játéknak tervezett vérfürdővel kezdődött. Aztán nemcsak a 12-12 kiválasztott harcos, hanem a két hadsereg is összecsapott egymással. És bár Dávid serege jelentős vereséget mért a másik csapatra, Aszáél személyében mégis az egyik legjobb harcosát vesztette el a júdai király. A drámai küzdelem végén az egyik hadvezér, Abnér feltette a jogos kérdést: Hát szüntelenül vágnia kell a kardnak? Dávid hadseregparancsnoka, Jóáb pedig erre a kérdésre megálljt parancsolt csapatának. Mind a ketten rájöttek, hogy ennek a háborúnak semmi értelme. Miért üldözi testvér a testvért? Miért gyilkolják egymást azok, akik egyébként összetartoznak? És ezen a ponton abbamarad a csata. Nemet tudtak mondani a haragra, a gyilkolásra, a bosszúra.
Milyen sokan élünk szinte minden nap háborúban. Olyanokkal, akikkel egyébként össze tartozunk. Te kivel háborúzol? A testvéreddel? Nem tudtátok megbeszélni azt a régi sérelmet? Nem tudod elfogadni, hogy van, amiben más, mint Te vagy? Esetleg a távolságra fogod a megromlott kapcsolatot? Hát szüntelenül vágnia kell a kardnak?
Persze az is lehet, hogy a házastársaddal harcolsz naponként. A régi, nagy szerelem kihűlt, és már egymás megtűrése sem egyszerű? Kötekedés, régi dolgok felemlegetése, hálátlanság, ridegség. Hát szüntelenül vágnia kell a kardnak?
És mi van a munkahelyen? Idegesítőek a többiek? Vagy csak egy valaki bosszant fel minden nap? Te is megmondod a magadét? Nem hagyod magad? Hát szüntelenül vágnia kell a kardnak?
Számos élethelyzetben, sokféle emberrel kapcsolatban feltehetjük ezt a kérdést. Légy Te az, aki megállítja a háborút! Szóval, megbocsátással, kegyelemmel, türelemmel, alázattal, ahogy csak lehet. Az Úr Jézus ebben mutatott példát számunkra a kereszten. Az Ő önfeláldozása megálljt parancsolt a bűnnek, az emberi irgalmatlanságnak. Kövessük őt, és zárjuk rövidre harcainkat.
Imádság: Te látod Uram az én harcaimat. Bocsásd meg, ha ész nélkül háborúzok szeretteimmel. Segíts, hogy a Te kereszthalálod mindig eszembe juttassa, hogy nem kell mindig vágnia a kardnak!