okt
„Ilyen bizodalmunk pedig a Krisztus által van Isten iránt. Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van. Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az újszövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.” 2Korinthus 3,4-6
A legtöbb munkakör betöltéséhez fontos, hogy átessünk egy alkalmassági vizsgán. A leendő munkáltatónknak tudnia kell, hogy a fizikai állapotunk, a végzettségünk, a képességeink megfelelnek-e az adott munkához. Jó érzés, amikor azt mondják ránk, hogy: igen, alkalmas!
Mai igénkben Pál apostol azzal kapcsolatban tanítja a korinthusi gyülekezet tagjait, hogy sok más társával együtt miért is alkalmasak a köztük gyülekezetekben végzett szolgálatra. Pál nem kezdi el sorolni saját érdemeit, nem mutatja be teológiai okleveleit, hanem Istenre irányítja a figyelmet. „A mi alkalmasságunk az Istentől van. Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az újszövetség szolgái legyünk”. Isten az, aki kiválaszt, elhív és alkalmassá tesz minket bizonyos szolgálatokra – üzeni Pál.
Így van ez a mi életünkben is. Nem a képesítés, a szolgálati engedély, vagy az egészségi állapot a beugró, hanem az Isten elhívása. Mennyei Atyánk pedig mindnyájunknak lehetőséget ad a szolgálatra. Szolgálhatjuk őt a családban. Odafigyelhetünk a testvéreinkre, felhívhatjuk a gyermekeket, unokákat, támogathatjuk őket. Szolgálhatjuk házastársunkat türelemmel, megértéssel, szeretettel. De szolgálhatunk más emberek között is. A magunk módján segíthetünk a szomszédjainkon, a körülöttünk élőkön, kedves ismerőseinken. Meglephetjük őket egy jó szóval, egy kis gyümölccsel, látogatással. És mindeközben Krisztus szeretetét adhatjuk tovább számukra. Az Istennek való szolgálatra nincsen alkalmatlan ember!
Imádság: Köszönöm, Uram, hogy alkalmassá teszel a szolgálatra. Adj nekem minden nap valamit, amivel kedvedre tehetek. Tégy Uram engem áldássá! Ámen.