okt
„Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat.” 2Korinthus 5,10
Hétköznapi életünk során rengeteg olyan eszközt használunk, ami eltakarja a valóságot. Az Édenkertben még semmi takargatnivalója nem volt az embernek, ám a bűneset óta bizony, egyre több dolgot szeretnénk láthatatlanná tenni. Napról napra felöltözünk, hogy ne lássák meztelenségünket. Ha nem tetszenek nekünk az ősz hajszálak, befestjük, eltakarjuk őket. Azért, hogy ne kelljen emberekkel találkozni, már a 200 méterre lévő boltba is autóval járunk. Beülünk a házunkba, nem megyünk ki a szabadba, mert a benti veszekedést nem látják, nem hallják a kintiek. Ideális fényképeket teszünk ki az internetes közösségi oldalakra, azt a látszatot keltve, hogy otthon minden rendben van. Takargatunk, mert van takargatnivalónk.
Pál apostol azonban arra figyelmeztet bennünket, hogy életünk földi szakasza után „mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé.” Ott már nem lesz eszközünk a takargatásra. Éppen ezért érdemes megváltoznunk. Életünk célja az lehet, hogy egyre jobban hasonlítsunk az Úr Jézusra. Egyre hűségesebben kövessük akaratát, vezetését. Hiszen ha rá hasonlítunk, akkor azt nem kell majd takargatnunk. Adjunk hálát azért, hogy ismerhetjük Őt, és engedjük, hogy a saját képére formáljon bennünket! Ha ezt tesszük, akkor az Ő kegyelméből elnyerhetjük az örök életet.
Imádság: Köszönöm, Uram, hogy Te át tudsz formálni. Segíts, hogy neked tetsző legyen az életem, és ne gondoljam azt, hogy bármit is el tudok előled rejteni. Ámen.