okt
„A király azonban ezt mondta Barzillajnak: Jöjj át velem, és eltartalak Jeruzsálemben. De Barzillaj ezt felelte a királynak: Ugyan mennyi idő van még hátra az életemből? Nem érdemes már fölmennem a királlyal Jeruzsálembe. De itt van a fiam, Kimhám, a te szolgád. Keljen át ő veled, uram, király, és vele bánj jóindulattal. A király ezt mondta: Velem jöhet Kimhám, és én úgy bánok vele, ahogyan szeretnéd. Mindent megteszek a kedvedért, amit csak kívánsz tőlem.”
2Sámuel 19,34-35; 38-39
A gileádi Barzillaj egy volt azok közül a hűséges emberek közül, akik mindig is Dávidot támogatták. Ő nem érdekből szolgálta a királyt, hanem azért, mert hitte, Dávid az Istentől való felkent uralkodó. Ezért volt segítségére, amikor a menekülő király egy időszakban Mahanaimban járt.
Mai szakaszunkban Dávid meghívja Barzillajt Jeruzsálembe, hogy viszonozhassa a korábbi gondoskodást. Az idős ember azonban inkább saját otthonában képzeli el utolsó éveit. Fiát, Kimhámot azonban örömmel Dávidra bízná. A király elfogadja a javaslatot, és megígéri Barzillajnak, hogy jól fog bánni utódjával.
Jó látni, hogy az egymásra való odafigyelés akár generációkon is átívelhet. Nemcsak régi barátainkra, ismerőseinkre érdemes odafigyelnünk, hanem az ő utódjaikra is kiterjedhet gondoskodásunk. Ma, amikor a járványhelyzet miatt egyre inkább elzárkózunk egymástól, fontos, hogy számon tartsuk szeretteinket, barátainkat. Ha pedig valaki már elment közülük a minden élők útján, miért ne követhetnénk gyermeke, unokája életét?
A mai napon gondolj valakire, aki sokat segített neked! Hívd fel telefonon, vagy írj neki üzenetet, ha pedig már nincs az élők sorában, érdeklődj gyermekei felől!
Imádság: Köszönöm Istenem, hogy vannak kapcsolataim. Rajtam is sokan segítettek, és én is támasza lehettem másoknak. Segíts, hogy akár évek, évtizedek után is oda tudjak figyelni másokra, és rólam se feledkezzenek meg régi ismerőseim. Ámen.