okt
„A gyülekezetek kiválasztották őt útitársunknak is ebben az adománygyűjtésben, amelyben szolgálunk, magának az Úrnak a dicsőségére és a mi készségünk megmutatására. Mert óvakodni akarunk attól, hogy valaki megrágalmazzon minket szolgálatunknak eme bőséges eredménye miatt: mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is.” 2 Korinthus 8,19-21
Pál apostol vezetésével gyűjtés indult a jeruzsálemi gyülekezet javára. Mai szakaszunkban arról tájékoztatta az apostol a Korinthusban élőket, hogy rajta, és Tituszon kívül még egy útitárs csatlakozott ehhez a szolgálathoz. Egy olyan férfiról volt szó, akit sok gyülekezet ismert, és akinek hitelességét, tisztességét senki nem kérdőjelezte meg. Azért, hogy Pál és Titusz elkerülje a különböző rágalmakat, rosszindulatú pletykákat, fontosnak tartották, hogy legyen egy hitelesítő társuk, akiben megbíznak a gyülekezetek. Így aztán nemcsak lelkiismeretük volt tiszta, hanem az emberek szemében is megmaradhatott hitelességük.
Jó érzés, ha tiszta a lelkiismeretünk, de még jobb, ha a kezünk is tisztának látszik. Pál, – nagyon bölcsen – még a lehetőségét sem adta meg annak, hogy a gyülekezeti tagok, vagy bárki más rágalmazni kezdjék őt a gyűjtés miatt. Érdemes úgy élnünk, úgy megszólalnunk, úgy döntenünk, hogy a tisztességtelenségnek még csak a gyanúja se merülhessen fel. A hiteltelenség, a hívőkben való csalódás óriási károkat tud okozni a gyülekezetekben, és a keresők elérésében. Nem elég tisztának lenni, annak is kell látszani.
Imádság: Bocsásd meg Uram, ha valaha is szégyent hoztam rád. Segíts, hogy a kezem is és a lelkiismeretem is mindenkor tiszta maradhasson. Ámen.