nov
Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan, és kegyesen éljünk a világban, mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését, aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik.” Titusz 2,11-14
A megváltás történetének két fontos pontját villantja fel Pál apostol. Egyrészt beszél a kezdetről, amikor is „megjelent az Isten üdvözítő kegyelme”. Amikor az Úr Jézus emberré lett, meghalt értünk és feltámadt, Isten egyértelműen megmutatta: szeretne megmenteni bennünket. Másrészt pedig előre tekintve, azt a napot is kilátásba helyezi, amikor majd Jézus dicsőséges Úrként fog visszatérni közénk. Akkor már mindenki számára egyértelmű lesz, hogy Ő az Úr, és a hozzá tartozók örömmel fognak bemenni a számukra elkészített mennyei hajlékba. Mi, ma élő keresztyének e között a két esemény között élünk. Jézusban már megjelent Isten üdvözítő kegyelme, de még várunk második eljövetelére, az utolsó napra. „Akik tudják, hogy már megjelent, és akik várják, hogy újra eljöjjön, azok ebben a világban nem élhetnek úgy, mint mások” – írta Victor János.
Van, amit meg kell tagadniuk, és van, amit meg kell élniük. „Megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan, és kegyesen éljünk a világban!”Mivel Krisztus életünk kiindulópontja, és egyben célja is, törekedjünk arra, hogy ne hozzunk rá szégyent. A mai reggelen gondjuk át, mi az, amit meg kell tagadnunk, és mi az, amit meg kell élnünk ahhoz, hogy az Úr saját, megtisztított népéhez tartozhassunk!
Imádság: Köszönöm, Uram, hogy ilyen különleges távlatok között élhetek. Hálás vagyok, hogy porszemnyi életem számára is el van készítve a folytatás, és a Veled való találkozás lehet életem célja. Legyen ezért tied a dicsőség! Ámen.