nov
„Te pedig ugyanaz maradsz.” Zsidók 1,12
Minden múlandó körülöttünk. Sajnálattal vesszük észre például, hogy a legtöbb használati tárgyunk elkopik, tönkre megy. Elszakadnak, elkopnak a ruháink, elhasználódik az autónk, kiüljük a kanapét, és tönkremennek a háztartási gépeink. A körülöttünk lévő természeti kincsek is fokozatosan pusztulnak, és amit talán a legjobban érzünk, testünk is úton van a múlandóság irányába. Mindezek ellenére próbálunk úgy tenni, mintha minden örökké tartana. Örökéletűnek tűnő márványsírokat készítünk, tartósító szereket teszünk az ételekbe, mindent lefényképezünk, a fényképeket albumba tesszük, vagy megosztjuk az interneten, hogy a múlandó pillanatot meghosszabbítsuk. De sajnos, vagy nem sajnos, minden, ami ehhez a világhoz tartozik, el fog múlni.
Ebben az egész teremtettségben egy valami, egy Valaki létezik, aki állandó, aki örök. Ez a Valaki pedig az Úr Jézus. Róla mondja az Ige mai szakaszunkban: „Te vetettél, Uram, alapot a földnek kezdetben, és a te kezed alkotása az ég.” Jézus Krisztus az, akiben az Atya Isten mindent megformált, és Őt küldte el az idők teljességében a Földre, hogy megváltson bennünket. Neki hódolnak az angyalok, és Ő fog az Atya Isten jobbján uralkodni. És mivel Ő örökkévaló, így akik hozzá tartoznak, biztonságban érezhetik magukat. Bízhatunk Benne, mert az Ő szeretete, az Ő irgalma nem múlik el. Nem kopik meg hűsége, és nem veszti érvényét értünk bemutatott áldozata. Ugyanaz marad, aki mindig is volt.
Az Ő állandósága lehet biztos alapja az életünknek. Ő mindig visszafogad, mindig felemel, erősít, és hív, hogy ne csak ezt a földi létet, hanem az egész örökkévalóságot együtt tölthessünk. Ha minden és mindenki változik körülöttünk, legyen mégis békesség a szívünkben, tudva, hogy Ő mindig ugyanaz marad. Imádság: Köszönöm Uram, hogy ebben a változó világban Te biztos alapja vagy az életemnek. Segíts, hogy ne kételkedjek Benned, hanem hadd építsem rád dolgaimat, hitemet, jövőmet. Ámen