Már
„Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.” János 15, 16
Gyermekkoromban rendszeresen fociztunk a közeli pályán. Amikor a két legjobb játékos csapatot választott, mindig jóleső érzés volt, ha kiválasztottak. Ilyenkor azt éreztem, hogy szükség van rám, és hasznos tagja lehetek az egyik csapatnak. A kiválasztás azt jelentette, hogy azon a délutánon összetartozunk, segítjük egymást, passzolunk a másiknak, és megpróbáljuk megnyerni a mérkőzést. Közös célunk van, összerakjuk az erőnket, tudásunkat, taktikai elképzelésünket, és fontosak vagyunk egymás számára.
Bár sokszor azt hisszük, hogy mi döntünk az Úr Jézus mellett, mai igénk is arra mutat, hogy Ő már a mi válaszadásunk előtt elhatározta, hogy szeretné, ha hozzá tartoznánk. Bár szüksége van a tanítványok elköteleződésére, válaszadására, mégis, minden emberi szándékot megelőz az Ő döntése. Ma is azt mondja: én választottalak téged! Kellesz nekem. Tervem van az életeddel. Szeretném, ha egy csapatban játszanánk. Számíthatsz rám. Együtt vagyunk, ezért támogatlak, és megsegítelek. Szeretném, ha együtt tudnánk működni, és ugyanaz lenne a célunk.
A kérdés csak az, hogy mit válaszolunk az Ő hívására? Elfogadjuk-e az Ő kiválasztó szeretetét, vagy inkább a saját utunkat szeretnénk járni? Vagy, ha már igent mondtunk neki, mennyire figyelünk rá, a csapatkapitányra? Fogadjuk el a meghívást, legyünk érte hálásak, és Vele együtt működve, egy célt követve, élvezzük az élet játékát!
Imádság: Köszönöm Uram, hogy meghívtál a csapatodba. Segíts, hogy hasznos embered legyek!