Már
„Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.” Zsoltárok 23,4
Mindnyájunkkal előfordulhat, hogy életünk egy-egy szakaszában a halál árnyéka völgyében járunk. Átélhetjük ezt, amikor például kiderül, hogy súlyos betegség támadta meg a szervezetünket. A pozitív covid teszt eredménye félelmet kelt a szívünkben, és rögtön a legrosszabbra gondolunk. De a korona víruson kívül is, számos más kór támadhat ránk. Ilyenkor úgy érezzük, veszélyben vagyunk, megkörnyékez a múlandóság érzése, a nem túl távoli halál szele.
Emellett, akkor is a völgyben érezhetjük magunkat, ha nem mi vagyunk a betegek, csak azt vesszük észre, hogy sorra mennek el mellőlünk az élők sorából. A családban életkor szerint már mi következünk, egyre-másra jönnek a hírek egykori osztálytársak haláláról, és a gyülekezetben is egyre kevesebb a nálunk idősebb egyháztag.
Dávid is átélt hasonlókat. Volt beteg és erőtlen, máskor pedig menekült, aggódott. Része volt veszteségben is, komoly gyászokat kellett elhordoznia. Ezekben a helyzetekben a Jó Pásztor volt számára a menedék. A vessző és a bot itt nem a fenyítés, hanem a védelem eszköze volt. Dávid tudta, hogy az Úr vele van, és meg vannak az eszközei arra, hogy megvédje az övéit.
Mai vigasztaló üzenetünk az, hogy a halál árnyékának völgyében nem kell egyedül mennünk. Az Úr velünk van, és meg vannak az eszközei arra, hogy biztosítsa védelmünket. Bízzuk hát rá magunkat, és merítsünk erőt Belőle, akinek hatalma van életünk minden dolga felett.
Imádság: Köszönöm Uram, hogy velem vagy. Segíts, hogy közeledben naponta vigaszra leljek. Ámen.