Már
“Odavezették a szamarat a csikójával együtt, ráterítették felsőruhájukat, Jézus pedig ráült. A sokaság legnagyobb része az útra terítette felsőruháját, mások ágakat vagdaltak a fákról, és az útra szórták. Az előtte és utána menő sokaság pedig ezt kiáltotta: Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban.” Máté 21,7-9
A virágvasárnapi tömeg hitt Jézus hatalmában. Nem sokkal korábban sokan közülük saját szemükkel láthatták, ahogy Jézus kihívta a halott Lázárt a sírból. Tudták, hogy van hatalma, és azt gondolták, hogy ha egy halottat fel tud támasztani, bizonyára a római elnyomásból is meg tudja őket szabadítani. Éppen ezért a hit mellett az alázat is jellemezte őket. Hódoltak Jézus előtt. Levették felsőruhájukat, a földre terítették, pálmaágakat vagdostak, és azzal kövezték ki a szamárháton érkező hőst. Aztán néhány napig még követték őt, hallgatták szavait, bíztak szabadító erejében.
Amikor azonban kiderült, hogy Jézus nem fogja feloldani a római igát, mert Ő más mélységből szeretne szabadítást hozni, az ünneplő tömegből vádló sokaság lett. „Feszítsd meg”-et kiáltanak, még a leghűségesebb tanítványai is elhagyják, megtagadják, és nem értik meg, hogy Jézus miattuk, helyettük és értük vállalta a kereszthalált.
Sajnos, gyakran ilyen köpönyegforgató a hitünk. Most, amikor baj van, többen, többször fordulunk Istenhez. Még a hitetlenek is várnák a Mindenható segítségét. Kórházi ágyakról, kimerítő beteg állapotból indulnak el a szabadulásért könyörgő imák. Féltjük magunkat, aggódunk szeretteink miatt, és most hiszünk Isten hatalmában, és elvárjuk szabadítását. Legalábbis a betegségből. A vírusból. De mi lesz, ha mindez elmúlik? Vagy mi fog történni, ha nem kapjuk meg az áhított szabadulást, vagy nem úgy, ahogyan azt elképzeltük? Istent fogjuk hibáztatni? Rajta kérjük majd számon egészségi állapotunkat, vagy elhunyt szeretteink életét?
Vegyük észre, hogy az Úr nemcsak egy betegségből, hanem a kárhozat állapotából, az örök halálból szeretne megmenteni bennünket. Ne csak a próba idején fogadjuk őt készségesen, hanem hódoljunk neki akkor is, amikor jól megy a sorunk. Fogadjuk el legnagyobb szabadítását, megváltó szeretetét, hogy a legfontosabb, a vele való örök közösség a miénk legyen.
Imádság: Köszönöm Uram, hogy neked van hatalmad. Megszabadítottál a kárhozatból, és meg tudsz szabadítani minden más szenvedésből is. Segíts, hogy merjek bízni a Te akaratodban. Ámen.