„Péter és János azonban így válaszolt nekik: Igaz dolog-e az Isten szemében, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre: ítéljétek meg magatok; mert nem tehetjük meg, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.”Apcsel 4,19-20
A nagytanács tagjai megdöbbenve tapasztalták, hogy az apostolok Jézus nevében csodát tettek. És bár megpróbálták elnémítani Pétert és Jánost, ők bátran vállalták tettüket, és eszük ágában sem volt meghátrálni. Ahelyett, hogy a maguk biztonsága érdekében meghunyászkodtak volna, és elhallgatták volna a Jézusról szóló örömhírt, ők inkább hallgattak a Lélek indítására, és továbbra is bizonyságot tettek a Megváltóról. Jézus feltámadása, mennybemenetele, majd pedig a Szentlélek kitöltetése óta mindent megértettek, ezért így fogalmaztak: „Nem tehetjük meg, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.” Olyan információra tettek szert, olyan csodálatos hír jutott el hozzájuk, amelyet nem tudtak magukban tartani.
Ma is vannak ilyen jó hírek. Ha gyermekáldás érkezik a családba, a szülők, nagyszülők örömmel adják tovább a hírt. Ha sikerül a felvételi, a vizsga, a diploma, a diákok azonnal megosztják az eredményt szeretteikkel, ismerőseikkel. Ha biztató hírt kapunk beteg szeretteink felől, rögtön továbbadjuk örömünket másoknak, mert hírértéke van az információnak.
De vajon hogy állunk a Jézusról szóló örömhírrel? Hányszor maradunk inkább csendben, amikor mondhatnánk valamit az Úrról? Hányszor érezzük, hogy tudnánk vigasztalni, bátorítani az embereket a bennünk lévő örömhírrel, de inkább hallgatunk, mert akár kellemetlen eredménye is lehet a bizonyságtételnek? Azt a hírt adjuk tovább, aminek számunkra hírértéke van. A bizonyságtételünk mennyisége és minősége megmutatja, mennyire értékes számunkra a Krisztusról szóló evangélium. Ha nem beszélünk róla, ha nem hozzuk fel egy-egy helyzetben, ha a szomszédról szóló pletyka értékesebb, akkor valami nincs a helyén. Jusson eszünkbe az apostolok hitvalló mondata: „Nem tehetjük meg, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk!”
Imádság: Bocsásd meg, ha nem beszélek Rólad. Adj nekem bátorságot a bizonyságtételhez!