ápr
„Amikor ezt meghallották, egy szívvel és egy lélekkel felemelték hangjukat az Istenhez és így szóltak: Urunk, te teremtetted az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van. Most pedig Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék igédet, te pedig nyújtsd ki a kezedet gyógyításra, hogy jelek és csodák történjenek…” Apcsel 4,24;29-30
Amikor a gyülekezet meghallotta Péter és János beszámolóját, imára kulcsolták kezüket, és tanítani való módon imádkoztak az Úrhoz. Az ő akkori imádságuk sok mindenben eltér a mi megszokott imaformáinktól. Először is magasztalták az Urat az ő hatalmáért, erejéért. Aztán a dicsőítést követően nem a saját dolgaikért, egészségért, családért könyörögtek, hanem azért, hogy az üldöztetések közepette legyen bátorságuk a bizonyságtételhez. Végül pedig Isten csodáiért, megerősítő jeleiért imádkoztak, hogy bizonyságtételüket kísérje az Úr áldása.
Érdemes lenne felülvizsgálni imádságainkat. Vajon hányszor magasztaljuk az Urat imádságban? Mikor dicsőítettük Őt legutóbb? És szoktunk-e erőt kérni a bizonyságtételhez? Ahhoz, hogy merjünk róla beszélni másoknak. És kérünk-e csodákat, jeleket? Benyújtjuk-e az igényünket az Úr áldásaira? Megtehetjük. Van rá lehetőségünk. Nyissunk ki új kapukat imádságaink terén!Imádság: Köszönöm Uram, hogy megszólíthatlak. Arra kérlek, formáld kéréseimet neked tetszővé!