ápr
„Egy ember, név szerint Anániás, feleségével, Szafirával együtt eladott egy birtokot, és árából feleségének tudtával félretett magának, egy részét pedig elvitte, és az apostolok lába elé tette. Péter azonban így szólt: Anániás, miért szállta meg a Sátán a szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek, és félretegyél magadnak a föld árából? Mi indította szívedet ilyen cselekedetre? Nem embereknek hazudtál, hanem az Istennek.” Apcsel 5,1-4
Péter szavaiból, melyekkel szemére hányja Anániásnak bűnét, kiderül: mennyire önkéntes és minden kényszertől mentes volt az első keresztyének között vagyonuknak odaadása. Anániásnak megmaradhatott volna a vagyona, Isten ingyen ad kegyelmet – és önkéntes hálaadást vár. Anániás bűne csak az volt, hogy nem volt őszinte, csalárd látszatokkal akarta megtéveszteni a többieket, nem gondolva arra, hogy elsősorban Istennel van dolga, Aki nem téveszthető meg!
Az ilyen csalárdság szembetalálja magát Isten Lelkének szentséges hatalmával, Aki semmi ellen nem hadakozik olyan erővel, mint a hazug látszatok ellen. Ha ez az erő nem nyilvánul meg a hívők közösségében úgy, amint eleinte megnyilvánult, annak csak az lehet az oka, hogy az egész közösség úgy meg van már fertőzve a hazug látszatok mételyével, hogy Isten megvonta tőle Lelkének erejét.
Ő, aki mindent adott Fiában nekem, mindent érdemel tőlem – elsősorban őszinteségemet. De, ha magammal, vagy másokkal arra szövetkezném, hogy Őt hazug látszatokkal becsapjam, én maradnék ott a gonosztól becsapva, Isten méltó ítélete alatt!
Imádság: Bocsásd meg, Uram, amikor képmutató vagyok, és úgy teszek, mintha hű szolgád lennék, és neked tetsző lenne az életem. Segíts, hogy őszinte lehessek Veled és másokkal is. Ámen.