ápr
” Szigorúan megtiltottuk nektek, hogy tanítsatok annak a nevében, és íme, egész Jeruzsálemet betöltitek tanításotokkal, és ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét.” Apcsel 5,28
A főpap és a nagytanács tagjai nagyon haragudtak az apostolokra. Még a börtönből való csodálatos szabadulás sem nyitotta fel a szemüket, mert csak azzal voltak elfoglalva, hogy elhallgattassák Pétert és Jánost. Nem akarták beismerni, hogy ártatlanul feszítették keresztre az Úr Jézust. Ahelyett, hogy a látványos jelek és csodák hatására beismerték volna tettüket, felelősségüket, inkább homokba dugták a fejüket, és hárítottak.
És valóban. Belátni azt, hogy értem is hullt az Úr Jézus vére a kereszten, nehéz dolog. Vállalni, hogy én is felelős vagyok a Megváltó haláláért, komoly döntés. Könnyebb hárítani, könnyebb csendre inteni a másikat, könnyebb nem elmenni a templomba, egyszerűbb kinevetni és bolondnak nézni a keresztről prédikáló papokat. Péter tudta, hogy ő is felelős Jézus haláláért. Ám, mivel ismerte az Urat, örömmel hirdette Krisztus bocsánatát, és a megtérést. Mert aki ezt elfogadja, az bár bánja vétkeit, mégis tudja, hogy meg van mentve. Érte is hullott a vér a kereszten, és az Úr Jézus érdeméért az Atya Isten megbocsátott neki.
Ne háríts, ne beszélj mellé, ne lázadj, ne tereld el a témát, hanem fogadd el, hogy te is keresztre feszítetted az Úr Jézust. Ha pedig ezt már megtetted, az apostolokhoz hasonló módon „Légy örömmondó, békekövet, hirdesd, a szabadító elközelgetett!”
Imádság: Köszönöm, hogy megbocsátottál nekem. Segíts, hogy többé ne bántsalak! Ámen.