máj
„Amikor pedig már jó néhány nap eltelt, a zsidók elhatározták, hogy végeznek vele. Saulnak azonban tudomására jutott a merénylet terve. Még a kapukat is éjjel-nappal őrizték, hogy megölhessék, de a tanítványok elvitték, és éjjel a városfalon lebocsátották egy kosárban.” Apcsel 9,23-25
Saulból Pál lett. Aki mindezidáig üldözte és börtönbe vetette a Krisztusban hívő embereket, az Úrral való látomása óta teljesen megváltozott. Mintha kicserélték volna. Mai igénk arról számol be, hogy hogyan fogadták ezt a változást a Pált körülvevő emberek.
Miután Pál megtért, csatlakozott a Damaszkuszban élő hívekhez, az ottani tanítványokhoz, majd pedig azonnal hirdetni kezdte Jézusról, hogy Ő az Isten fia. A keresztyénüldözőből misszionárius lett. A híveknek azonban volt némi aggodalmuk vele kapcsolatban. Nem mindenki tudta őszintén elhinni, hogy Saulnak őszinték a szándékai. Tartottak tőle. Pál azonban egyre bátrabban, és egyre eredményesebben hirdette az igét, és ezért a közösség is hamar befogadta. Új barátai, új lelki testvérei lettek.
Mindeközben azonban új ellenségeket is szerzett magának. Eddigi barátai, a keresztyénüldöző zsidók, végezni akartak vele. Pálnak azonban tudomására jutott a merénylet terve, így a tanítványok elrejtették, és éjjel a városfalon lebocsátották egy kosárban.
Aki átadja élete irányítását az Úrnak, az megváltozik. A megváltozott élet pedig sok esetben megváltozott társaságot is jelent. Új barátokat, lelki testvéreket nyerhetünk, és szembe kerülhetünk eddigi, megszokott közösségünk tagjaival. Ha a megtérésünket követően egyáltalán nem változik a társaságunk, akkor ott valami baj van. Meg kell próbálni elérni, Krisztushoz segíteni a régieket is, de törvényszerű, hogy bizonyos gondolatok, szokások, igények elválasztanak bennünket egymástól.
Ne féljünk a változástól, mert a Krisztushoz tartozók odafigyelnek egymásra, együtt imádkoznak, együtt örülnek, együtt szomorkodnak, és együtt követik Urukat, a Megváltót.
Imádság: Köszönöm, hogy nem vagyok egyedül. Áldd meg régi és új barátaimat, testvéreimet!