máj
„Amikor beszélgetve bement vele, sok embert talált ott összegyűlve. Tudjátok, hogy tiltott dolog zsidó embernek idegennel kapcsolatot tartania, vagy hozzá bemenni. De nekem Isten megmutatta, hogy egyetlen embert se mondjak szentségtelennek vagy tisztátalannak. Ezért el is jöttem vonakodás nélkül, amikor értem küldtetek.” Apcsel 10,27-29
Péter abban a hitben nőtt fel, hogy Isten a zsidók Istene. Az Úr Izráelt választotta ki a népek közül. Ebből adódóan ő maga is tartózkodott az idegenektől. A zsidó előírásoknak megfelelően nem lépett be pogány emberek házába. Ez a gondolkodás még inkább megerősödött benne, amikor Jézus kijelentette, hogy elsősorban Izráel elveszett juhaiért jött. Csakhogy a zsidó nép nem kért Jézus megváltásából. Keresztre feszítették, és megölték őt. Mai történetünkből pedig kiderül, hogy Isten már nemcsak Izraelt, hanem a pogány népeket is meg szeretné menteni. Ha a zsidók bezárták előtte az ajtót, majd a pogányok beengedik Őt. Ennek a folyamatnak az első lépését tárja elénk Kornéliusz története.
Péter, és a pogány Kornéliusz egy időben látomást láttak, és Isten vezetése által végül sor került a találkozásra. Péter pedig, amint megérkezett Kornéliusz házába, rájött, hogy mit is üzent neki Isten a látomáson keresztül. Felismerte, hogy az Úr küldte ide, és az ott lévő emberek ugyanúgy éhezik az Istentől jövő üzenetet, a Jézusról szóló örömhírt. Elkezdett beszélni, hirdette az evangéliumot, Isten pedig a Szentlélek kitöltésével megerősítette az üzenetet. Ez a tény pedig egyértelműen bebizonyította, hogy Isten meg akarta szólítani a pogány népek tagjait is. Végül, a jelenlévők megtértek, Péter megkeresztelte őket, és ennek nyomán elkezdődött a pogánymisszió. Hiába a sok előítélet, hiába a régi hagyomány, a Jézusról szóló örömhír utat tört, és azóta is terjed.
Sajnos, mindnyájunknak vannak előítéleteink. Még a hitben élők is hajlamosak kizárni egy-egy embert a Jézusról szóló örömhírből. Ő nem református. Ő nem úgy él, ahogy kellene. Ő túl szegény, vagy túl gazdag. Ő olyan beosztásban van, hogy úgysem fog megtérni. Ő túl makacs, ő pedig túl érzékeny. Az egyik túl fiatal, a másik meg már túl öreg. És ezekre az előítéletekre hivatkozva sok esetben elmarad a bizonyságtétel. Nem merünk Istenről beszélni, néma marad a szánk.
Mai történetünk azonban arra bátorít, hogy ne tegyünk különbséget. Isten mindenkit meg szeretne menteni, hát ne mi legyünk ebben az akadályok. Hagyjunk fel előítéleteinkkel! Az Úr Jézus mindnyájunkért meghalt a kereszten, és mind, ugyanúgy rászorulunk az Ő kegyelmére.
Imádság: Köszönöm, Uram, hogy engem is meg akartál menteni. Annak ellenére amilyen, és aki vagyok. Segíts levetni az előítéleteimet, hogy mindenkiben a kegyelemre szoruló társat lássam.