máj
„Abban az időben Heródes király kegyetlenkedni kezdett a gyülekezet egyes tagjaival. Jakabot, János testvérét pedig karddal kivégeztette. Amikor látta, hogy ez tetszik a zsidóknak, azzal folytatta, hogy elfogatta Pétert is. Miután elfogatta Pétert, börtönbe vetette. Pétert tehát a börtönben őrizték, a gyülekezet pedig buzgón imádkozott érte Istenhez.” Apcsel 12,1-5
Az előző fejezetekben számos példát láthattunk arra, milyen csodálatos élményekben lehetett részük a korai keresztyéneknek. Csodatételek, tömeges megtérések, gyógyítások, áldott közösségek. Mai szakaszunkban azonban egyértelműen kiderül, hogy abban az időben is voltak komoly próbatételek. Amint kezdtek megerősödni a gyülekezetek, a hatalmon lévő uralkodók, és a féltékeny zsidók mindent megtettek azért, hogy megnehezítsék a keresztyének életét. István és Jakab mártírhalált halt, a Jézusról beszélő tanítványokat rendszeresen megfenyegették, megverték, ma pedig arról olvashatunk, hogy Heródes király elfogatta, és börtönbe vetette Pétert. Egyszer fent, egyszer lent.
És bár a tanítványok élete sokszor a hullámvasúthoz hasonlított, hitük mégsem ingott meg, mert tudták, hogy az ő Uruk felett senkinek nincs hatalma, és a nekik elkészített örök élet miatt nincsen vesztenivalójuk. Örömmel vállalták a próbatételeket, és minden nap visszavárták Urukat!
Velünk is előfordulhat, hogy ilyen hullámvasútnak érezzük ezt a földi utat. Egyszer fent, egyszer lent. Egyszer minden jól megy, máskor pedig jönnek a próbák, aggodalmak, szenvedések. Bárhogy is legyen, azt tudhatjuk, hogy a mi Urunknak minden felett van hatalma. És ahogyan annak idején a gyülekezet hittel imádkozott Péterért, bízva az Úr erejében, úgy könyöröghetünk mi is a szenvedőkért, tudva, hogy Jézus kész segíteni mindnyájunkon. Bízzunk hát benne, és legyünk vele szoros kapcsolatban, most még lent, és egyszer majd fent.
Imádság: Uram, köszönöm, hogy Te minden felett Úr vagy, és ezért békességem lehet. Ámen.