máj
„Azon az éjszakán ezt mondta neki az Úr: Kelj föl, támadd meg a tábort, mert a kezedbe adtam azt! De ha félsz megtámadni, menj le előbb a legényeddel, Purával, a táborhoz. Hallgasd meg, miről beszélnek, akkor majd felbátorodsz és rá mersz támadni a táborra! Lement tehát legényével, Purával, egészen a tábori előörsökig. Bírák 7,9-11
Mindnyájunknak vannak félelmeink. Persze ha megkérdezik, hogy félünk-e, sokszor nemmel válaszolunk. Én? Hát hogy gondolod? Miért is félnék? Én erős vagyok, felkészült, bátor, nekem nem lehetnek félelmeim. Szívünk mélyén azonban nagyon jól tudjuk, mitől is félünk. Mai történetünk egy olyan helyzetbe enged bepillantást nyerni, amelyből kiderül, hogy még az Istenhez legközelebb álló emberek is félhetnek.
Gedeon, az Isten által elhívott hadvezér nagy csatára készült. Az Úr a 32 ezer főből álló seregét egy háromszáz fős, maroknyi csapatra szűkítette, és így készülődtek a Midján elleni ütközetre. Éjszaka, mielőtt útnak indult volna a sereg, az Úr megszólította Gedeont, és kiadta a parancsot, hogy támadja meg az ellenséget. Mivel azonban Isten nagyon jól tudta, hogy a hadvezér félelmekkel küszködik, elé tárt egy másik lehetőséget is. „Ha félsz megtámadni, menj le előbb a legényeddel a táborhoz, hallgasd meg, miről beszélnek, akkor majd felbátorodsz és rá mersz támadni a táborra.”
Gedeon szót fogadott az Úrnak, kihallgatta az ellenséget, és valóban bátorságot kapott, mert megtudta, hogy Midján seregében nagy félelem uralkodik Izráel miatt. Így aztán hadba szólította 300 emberét, és Isten segítségével hatalmas diadalt aratott.
Isten nagyon jól tudja, hogy vannak félelmeink. Éppen ezért, ha küzdelmek előtt állunk, ad nekünk időt a felkészülésre. Ad jeleket, biztató szavakat, üzeneteket, amelyek által erőre kaphatunk, és bátorságot nyerhetünk. Ha azonban felbátorodtunk, utána már ne nézzünk vissza. Ne legyen rajtunk úrrá a félelem, mert Istenhez tartozva van okunk a bizakodásra. Gedeon, hallva az Isten által elkészített bátorítást, teljes erejével, és nagyon jó stratégiával támadta meg az ellenséget. Tudta, és hitte, hogy Isten oldalán harcolva biztosan győzelmet fognak aratni. Hátrahagyta a félelmeket, és rábízta magát az Úrra.
Tegyük ezt mi is! Ne ragadjunk bele félelmeinkbe, hanem figyeljük naponként azokat a jeleket, igéket, amelyekkel Isten személyesen minket bátorít. Ha pedig felbátorodtunk, megerősödtünk, kövessük az Ő vezetését életünk minden harcában.
Imádság: Uram, köszönöm, hogy Te harcolsz értem. Kérlek, vedd el az én félelmeimet, és adj nekem beléd vetett bizalmat és bátorságot, hogy helyt állhassak életem küzdelmeiben. Ámen.